Színes

Gustav Klimt, a divatdiktátor

Jó néhány éve már annak, hogy Adele Bloch-Bauer, Judit/Salóme, az Életfa vagy éppen A csókban összefonódó pár sétál szembe velünk az utcán esernyő, táska, sál vagy éppen póló képében, de Klimt-festményt szinte bármilyen használati tárgyon vagy ékszeren vásárolhatunk magunknak. Kellemes érzés azt látni, hogy az eddig viselt furcsa, olykor semmitmondó figurákat, feliratokat művészetre váltotta a divatipar.

Gustav Klimt (1862. július 14.-1918. február 6.) osztrák születésű festőművész, a szecesszió egyik legismertebb alakja, és mivel vele egyazon évben, idén 100. éve, hunyt el további három, a szecessziót a képzőművészetben, illetve építészetben képviselő alkotó, Egon Schiele, Otto Wagner és Koloman Moser is, ennek alkalmából Bécsben több múzeumban is egész éven át tartó kiállítássorozat vette kezdetét.

Nem véletlen, hogy az esemény mottója a “Sei deiner Zeit voraus!“, azaz “Haladd meg a korodat!”, hiszen a szecesszió nem más, mint egy olyan modern kulturális törekvés, mely elszakad a hagyományoktól. Sok más művész mellett Schiele, Wagner, Moser és Klimt alapozta meg ezt az irányzatot, olykor komoly harcokat vívva, elutasításokat és megrendelés visszamondásokat vállalva azért, hogy továbbra is saját stílusukban alkothassanak, létrehozva így egy korszakalkotó, egyedi, kihívó, nyílt művészeti formát.

Klimt korai képei, a karlsbadi fürdőház mennyezeti freskói, habár komoly hírnevet szereztek neki, még az iskolában megtanult keretek közé szorítva készültek, ám 1896-tól festészete megváltozott. A nőket kibontott hajjal, kihívóan ábrázolja, s nem csak a valóságban, hanem képein is levetkőzteti.
Lassan, de magabiztosan hagyja el a konzervativizmus láncait, miközben rátalál saját útjára.

Egyik leghíresebb portréja Adele Bloch-Bauert ábrázolja, és Klimt, ahogy szokta, elveszejti a térben az ábrázolt alakot. Adele beleolvad az arany háttérbe, csupán keze és arca válik ki naturalisztikusan a bizánci minták hátteréből. Adele, ellentétben Klimt portréalanyainak nagy részével, művelt és öntudatos nő volt, aki ugyan egyetemre kívánkozott, de a kor szokásai miatt erre nem volt lehetősége. Férje támogatásával, otthonában, saját szórakoztatására nyelveket tanult, francia, angol és német irodalmat olvasott. A kor kiemelkedő művészei, zenészei, sőt, politikusok is szívesen látogatták szalonját. Klimt két festményt is készített róla, egyes pletykák szerint a Judit I. festménye is őt ábrázolja, de ez máig tisztázatlan. A zsidóüldözések idején a Bloch-Bauerek Klimt gyűjteményét elkobozták, ám Adele portréjának kalandos történetét immár filmen is meg lehet tekinteni. A festmény 2006-ban az Estée Lauder cég alapítójának fiához, Ronald Lauderhez került 135 millió dollár ellenében, melyet az általa létrehozott Neue Galerie-ben tett mindannyiunk számára elérhetővé.

Klimt remekművére, A csókra Ausztria nem véletlenül tekint nemzeti kincsként. A Belvedere múzeum már azelőtt megvásárolta a képet, mielőtt az elkészült volna, nem is akármilyen összegért. Abban az időben, mikor a a kiemelkedőbb alkotásokért a művészek megközelítőleg 500 koronát kaptak, Klimtnek több, mint 60 millió forintnak megfelelő koronát ajánlott a múzeum. A csók egyike azon kevés festményének, melyeken megjelenik a kettősség. A kép erotikus töltetű, melyet különböző szimbólumok, illetve a nőt csókoló férfi testtartása is erőteljesen sugalmaz. Külön érdekesség, hogy Klimt az egyházzal is összetűzésbe került, ugyanis A csók festéséhez aranyfüstöt használt, talán édesapja aranyműves pályájának ihletéséből, ám ezzel vallásos színezetet kölcsönzött a képnek, ami sokak szerint egy ölelkező pár esetében istenkáromlás. A műremek 1,8 x 1,8 méteres, a megtekintés élménye vetekszik Da Vinci Mona Lisájával. Ezt azonban szinte bármikor átélhetjük, hiszen a bécsi Belvedere múzeum állandó, és a világon a legnagyobb Klimt gyűjteményében szerepel, további 23 festmény mellett.

Sokan csak Életfának ismerik a képet, ám érdemes tudni, hogy ezt a képet jobbról Az ölelés vagy Beteljesülés, balról pedig a Várakozás című festmények keretezik. Az élet fája tulajdonképpen egy fríz, mely Brüsszelben, a Stoclet Palotában kapott helyet. Rajongóknak mindenképpen érdemes megtekinteni, ugyanis találkozhatnak a Lovaggal és a Táncosnővel is. A tárlaton betekintést kaphatunk a ház és a fríz történetébe, továbbá Klimt kézírásos jegyzetei bővebb felvilágosítással szolgálnak szimbolikájáról.

A három életkor festményt Anya és gyermeke néven is ismerhetjük, mert a dísz- és használati tárgyakon általában lecsípik a festmény harmadik szereplőjét. Klimt filozofikus időszakában készítette a képet, mely a születés, betegség, öregség, halál fogalmait női alakokban, illetve a háttérben látható eső áztatta, omladozó fal képében manifesztálta. Fentiek alapján úgy tűnik, az öregasszony képe, illetve a festmény mondanivalója a mai napig megbotránkoztatja az embereket. Ám nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a kép kellemesebbé, olykor eladhatóbbá tételével manipuláció áldozataivá válunk, hiszen a gyártók tévesen kommunikálják felénk a művész eredeti gondolatait, mondanivalóját.

Salóme vagy Judit I., a festmény, mely igen nagy döbbenetet okozott és hatalmas port kavart Bécs konzervatív lakossága körében. Judit az a bibliai hősnő volt, aki elcsábította, majd lefejezte Holofernes tábornokot, hogy megmentse Bethuliát az ellenséges asszír hadseregtől. A képen tehát  Holofernes levágott feje is látható, melyet vágytól fűtötten, testének a halott felőli oldalát meztelenül hagyva, Judit tartja a kezében.

Elfogadottabb verzió volt akkoriban, hogy a képen a bibliai Salóme szerepel, Heródes leánya, ki Keresztelő János levágott fejét tartja. Érdekes lehet ebből a megközelítésből, hogy a női alak nyakán feszülő arany dísz elválasztja a fejet a testtől, így olybá tűnik, mintha ő is lefejezés áldozatává vált volna. Salóme legendája szerint Isten úgy állt bosszút a gyilkoson, hogy a lány alatt táncolás közben beszakadt a jég, így életét Keresztelő Jánossal megegyező módon végezte be. Tekintettel arra, hogy mindkét magyarázat eléggé megrázó, ebből a szempontból talán mindegy is, hogy melyikük szerepel a képen, mert a lényeg talán mégis az, hogy Klimt úgy volt képes megfesteni a művet, hogy abból már 117 éve, szakadatlanul lüktet a a kéjvágy és az erotika.

Gustav Klimt korszakalkotó géniusz volt, aki nem pénzért, hanem saját kedvéért festett, így munkáiból nem árad erőszakolt műviség. Aki kedvet kapott Klimt és a szecesszió közelebbi tanulmányozásához, látogasson el Bécsbe, hogy a 2018-2019. évi jubileumi programsorozaton kielégíthesse kíváncsiságát, és beszerezhessen egy csodálatos bögrét is.

Képek forrása: wikimedia.org

Megosztás:
Weboldal weboldal készítés készítés