Az aszalt gyümölcsök kiváló alapanyagai lehetnek a tél végi, kora tavaszi konyhának, hiszen változatosak és a nyarat idézik üdeségükkel. A bennünk koncentrálódott cukor pedig igazán ízletessé és különlegessé, nem mellesleg kalóriában gazdaggá teszik a fogásokat.

Aszalt szilvás meleg leves

Hozzávalók:

30 dkg aszalt szilva,

1 dl testes vörösbor

5-6 dkg cukor,

reszelt citromhéj,

fahéj, szegfűszeg, gyömbér és bors (vagy forraltbor-fűszerkeverék),

2 evőkanál liszt,

2 dl tejföl

Az aszalt szilvát előző nap beáztatjuk, majd 8 dl vízben feltesszük főni, erősen megfűszerezzük, a vörösbort is hozzáadjuk. Fedő alatt addig főzzük, míg a szilva megpuhul. A tejföllel elkevert liszttel behabarjuk, újból átforraljuk. Tálalhatjuk azon melegében, de még finomabb, ha egy napig pihentetjük, hogy az ízek jól összeérjenek. Felmelegítve, vagy hidegen tálaljuk: ha gazdagabban szeretnénk adni, kínáljunk mellé pirított kalácsot vagy zsemlekockákat

Gríz smarni avagy daramorzsóka aszalt gyümölcs-kompóttal

Hozzávalók:

5 dl tej,

csipetnyi só,

25 dkg búzadara,

2 tojás,

3 dkg cukor,

10 dkg vaj,

a kompóthoz:

20 dkg aszalt gyümölcs kedvünk szerint,

2 dl félédes fehérbor, fahéj, szegfűszeg,

a tálaláshoz: porcukor

Az aszalt gyümölcs-kompótot jó előző nap elkészíteni. Ehhez a bort a kétszeresére hígítjuk, a fűszerekkel felforraljuk. Beletesszük az aszalt gyümölcsöket, és lefedve állni hagyjuk, hogy szépen kigömbölyödjenek.

A tejet picit megsózzuk, belekeverjük a búzadarát és legalább egy órán át  duzzasztjuk. Azután a tojássárgákkal és a habbá vert tojásfehérjével összekeverjük. A vajat egy nagyobb serpenyőben megolvasztjuk. Beleöntjük a búzadarás masszát és lefedve, lassú tűzön hagyjuk párolódni-pirulni. Ha már kezd megszilárdulni, cukorral megszórjuk és villával többször egymás után darabokra szaggatjuk, miközben tovább pirítjuk.   Ha szép aranyszínű, ropogós, a tűzről lehúzzuk, porcukorral meghintjük és az aszalt gyümölcs-kompóttal azon melegében tálaljuk.

Ókori római csemege: mézes szirupban fõtt aszalt füge, dióval töltött datolya, aromás fûszerekkel.

Apicius szakácskönyvéből maradt ránk a régi római recept, a Defrutum „Aszalt fügét és datolyát rakj jó fehérborba, áztasd féltucat napig. Ekkor tegyél hozzá birset, egy jó kanál mézet, fahéjat és főzd addig, amíg sűrű mártássá válik.” Ha a csonttá aszalódott gyümölcsöket dióval együtt mézes borba áztatjuk egy hétre, főzni sem kell, édes-mézes gyümölcsös finomságot kapunk, amelyet desszertként kínálhatunk, vagy csak úgy elnassolhatjuk. Édes kalóriabomba, tavaszi kerti munkák után jutalomfalat!

Mazsolás metélt

A mazsola dolgában megoszlanak a vélemények. Van, aki ki nem állhatja, az utolsó piciny darabkáját is kipiszkálja a süteményből. Nálunk pedig éppenséggel mindenki rajong érte: életem párjával évekig késhegyre menő vitákat folytattunk arról, hogy kell-e mazsola a madártejbe? Egyben azonban megegyezik a véleményünk: a mazsolás metélt remek, és csak nagyon-nagyon sok, kövér és szaftos mazsolával az igazi!

Hozzávalók:

20 dkg mazsola,

2 dl fehérbor vagy szőlőlé,

40 dkg cakkos szélű metélt,

2 tojás,

5 dkg porcukor,

1 csomag vaníliás cukor,

2 dl tejföl,

5 dkg vaj,

a formához: vaj és zsemlemorzsa,

a tálaláshoz: porcukor ( esetleg borsodó)

A tojássárgákat a porcukorral habosra keverjük. Hozzáadjuk a vaníliás cukrot, a tejfölt, a vajat, majd a bő vízben kifőzött és lecsöpögtetett tésztát is beleforgatjuk. A mazsolát leszűrjük, és a kemény habbá vert tojásfehérjével együtt a tejfölös-tésztás masszába keverdjük. Egy tűzálló tálat alaposan kivajazunk, szitált zsemlemorzsával behintjük, a mazsolás tésztát beletöltjük. Előmelegített sütőben és 180 fokon 25-30 perc alatt megsütjük. A sütőből kivéve rövid ideig pihenni hagyjuk, hogy szépen lehessen felvágni. Porcukorral megszórva kínáljuk, de ha éppen úgy tartja kedvünk, borsodót is főzhetünk mellé! Hasonló módon készíthetjük aszalt szilvával is!