“…most megállunk és megvárjuk a lelkünket, míg utol nem ér.”

Legyél most bárhol, egyetlen pillanatra állj meg, és vizsgáld meg magad, hogy hová rohansz, mit érzel, miért teszed éppen azt, amit. Bizonyos vagyok benne, hogy az emberek nagy százaléka végül arra a végkövetkeztetésre jut, hogy amit éppen csinál, az se nem sürgős, se nem fontos, ráadásul nem is a saját céljait támogatja. Ilyenkor pedig nincs más megoldás, “énidőre” van szükség.

Sokan félreértelmezik ennek a lényegét és jelentését, ám manapság már külön iparág épült arra, hogy ezt az egyszerű dolgot, amire tulajdonképpen bármely ember képes, megtanítsák.

Az “énidő” a XXI. század fogalma, mégpedig azért, mert napjainkban a munka, a sport, a család, a szerelem és a jövőtervezés mellett az embernek csak önmagára nem jut ideje. Ekkor következik be az, hogy fáradtnak, levertnek, szétszórtnak, gyökértelennek, depressziósnak érezi magát. Rezignáltan, szinte élőhalottként létezik, gondolkodásmentesen él, robotként végzi a napi teendőket, miközben a lelke szomorúan ül a sarokban és arra vár, hogy visszataláljon hozzá.

Az “énidő” a legfontosabb dolog, amit magadért tehetsz, hogy visszatalálva önmagadhoz, újult erővel, kisimultan, vidáman folytathasd az életedet. Éppen ezért, az alatt az idő alatt, amit saját magadra fordítasz, nem foglalkozhatsz mással. El kell határoznod, hogy egy bizonyos időintervallumot csak a saját elcsendesülésedre használsz. Nem engeded, hogy a csipogó telefon, a tévé, a zene, a locsogó barátnő elvegye az idődet. Egyszerűen gondolkodnod kell. Önmagadról.

Szembe kell nézned magaddal, akármennyire nehéz is, és át kell gondolnod az életedet. Szelektálnod kell ismerősök és tennivalók között, hiszen nem minden olyan fontos, hogy órákat áldozz arra a legdrágább kincsedből, az életedből. Új tervekre, új célokra, sőt, célokra van szükséged, melyek értelmet adnak elszürkült életednek. A problémákat megoldásokká kell konvertálnod, de erre csak akkor lesz lehetőség, ha hajlandó vagy minőségi időt fordítani magadra.

Lehetőséget kell adnod magadnak arra, hogy kiszakadhass a saját mókuskerekedből. Ezt megteheted séta közben, miközben egyszerűen csak nézed az embereket, kiülhetsz a teraszra, bámulni a semmibe, elmerülhetsz egy kád vízben, attól függően, hogy éppen mihez van kedved. A lényeg az, hogy kikapcsold az agyadat, kicsit kiszállj a forgó világ ringlispíljéből, hogy magaddal lehess.

Nehéz dolog ez, elképzelhető, hogy sok-sok gyakorlásra lesz szükséged. Eleinte üvölteni fog az agyad, hogy ilyesmire nincs időd, be kell fizetni a csekkeket, mit szól majd a gyerek, és fejedben lüktetnek majd a munkahelyi problémák, de mindenképpen megéri ellenszegülni a napi gondoknak, hogy felfrissült lélekkel, lecsendesült gondolatokkal folytathasd tovább az életedet.

Az “énidő” divatos kifejezés, de a magunkba fordulás ezen formája évezredek óta létezik. Egyszerűen újra meg kell tanulni mélyen gondolkodni, önáltatás és felszínesség nélkül, hogy legyen értelme annak a röpke pár évnek, amit az ember a földön tölt.

Ha hajlandó vagy arra, hogy időt szánj arra az emberre, akivel az egész életedet leéled, a befektetett energia ezerszeresen fog megtérülni.

Kiemelt kép: pixabay.com