Bricsesznadrág és kockás térdzokni, megbízható és mindenre elszánt túrabakancs, hátizsák a fölöslegek nélkül, rátartibbaknak mívesen faragott sétabot, s máris nekivághatunk az első kaptatónak. Jaj, és egy zergetoll a kalpagba tűzve!

Az 1925-ös Révai nagylexikon imigyen ír a turistaságról: „az a rendszeresen űzött barangolás, amelynek célja egyes szép vagy érdekes tájak fölkeresése, ismeretlen vidékek tanulmányozása, továbbá a természetkedveléssel egybekötött üdülés, szórakozás.” Nos, ezt manapság sem gondoljuk másképp…

Ám, mielőtt valóban útnak indulnánk, emlékezzünk meg arról, hogy hazánkban már a 17. században írtak a rendszeres természetjárásról, noha e nemes hobbi első hivatalos szervezete, a Magyar Turisták Egyesülete csupán 1888-ban alakult meg, s adta hamarosan a zöld, pontosabban a kék jelzést a természet szerelmeseinek. Zöld helyett kéket? Miért is?

Az Országos Kéktúra nem csupán Magyarország, de Európa legelső hosszútávú turistaútja.  910 km-es „alapszakasza” Szent István királyunk halálának 900. évfordulójára készült el, méghozzá dr. Cholnoky Jenőnek, a Magyar Turisták Egyesülete akkori elnökének kezdeményezésére. Sümegtől a Nagy-Milicig a kék jelzést tíz esztendő alatt (1928–1938) festették fel a Kinizsi Encián Túraszakosztály lelkes tagjai. 1937-ben az Egyesület bugaci vándorgyűlésén született meg az a határozat, hogy fennállásának közelgő kerek évfordulóját 1938-ban az „országos kék út” megnyitásával ünnepli meg. A nyitótúrát „Szent István turistavándorlásnak” keresztelték el. A mozgalom eredeti elképzelése szerint ötévente tartottak volna jubileumi túrákat.

A háború azonban itt is közbeszólt. 1952-ben a kétes emlékű MHK-, illetve az „Ismerd meg hazánkat!” mozgalom keretében keltik új életre a régebbi tervet. A Budapesti Lokomotív Sportkör Természetjáró Szakosztálya – Bokody József, Forgó János, Thuróczy Lajos és dr. Vízkelety László kezdeményezésére – hirdette meg tagjai számára a Tapolcától Tolvajhegyig terjedő, összesen 25 szakaszra osztott 852 km-es útvonalat. Egy évvel később jelenik meg az első Kéktúra füzet, az említett sportkör 12 oldalas kiadványa. Ugyanebben az évben adták át Horváth Józsefnek az első jelvényt a teljesítésért, és napjainkban immár körülbelül hétezren viselhetik büszkén a kedves, szabálytalan négyszög formájával a végtelenbe nyúló távolságot szimbolizáló jelvényt.

1961-re már valóban országos méretű a mozgalom, és megalakul az MTSZ (Magyar Természetbarát Szövetség) Kéktúra Bizottsága. 1964-ben, Thuróczy Lajos szerkesztésében, színes térképmelléklettel lát napvilágot a Sümegtől a Nagy-Milicig terjedő útvonal minden korábbinál részletesebb leírását magába foglaló kis kézikönyv, mely „Az Országos Kéktúra útvonala mentén” címet viseli.

                                            Rockenbauer Pál

Később, a hetvenes években meghosszabbították a kéktúra útvonalát az osztrák határ menti Velem községig. Az évtized végén, 1979-ben Rockenbauer Pál a Magyar Televízió forgatócsoportjával vágott neki az útnak, s a „Másfél millió lépés Magyarországon” címmel forgatott útifilm a szó szoros értelmében mérföldkővé vált az Országos Kéktúra történetében. Néhány esztendővel később a kitartó stáb ismét útra kelt, és az akkori nyugati végpontból indult el déli irányba, hogy előbb a dél-dunántúli kéktúra nyugati végpontját, Kaposvárt, majd onnan továbbhaladva Szekszárdot érje el újabb „egymillió lépés” megtétele után. (Ez a szakasz 1989-től, a feledhetetlen televíziós személyiség emlékére, Rockenbauer Pál nevét viseli.)

Hamarosan megszületett a terv az út további bővítésére, méghozzá ismét egy televíziós film, a „Kerekek és lépések” apropóján. 1992-ben festették fel Szekszárdtól Öttömösig a Bács-Kiskun megyei kék jelzést, a következő nagy egység, az „Alföldi Kéktúra” első szakaszát. A keleti megyék egymás után csatlakoztak saját útvonalaikkal, s végül a millecentenárium idejére elkészült a hatalmas kör: összeért a „kék út” nyugati és keleti vége, teljes egésszé formálva ezzel az Országos Kéktúrát.

S annak reményében bevégezvén e történelmi barangolást, hogy kedvet kerítettünk szöcskeléptű ifjúnak és fitt nyugdíjasnak ahhoz, hogy megpróbálkozzék a „nagy kör” útvonalának egy-egy szakaszával, megjegyezzük, hogy bejárva azokat több helyi (megyei, tájegységi) túramozgalom is teljesíthető. A legrégebbi, külön-külön is számon tartott túramozgalmak a Veszprém megyei Kéktúra (ma Balaton-felvidéki Kéktúra), a Dorogtól Nógrádig, illetve a Bükk és a Mátra útjain elnevezésű túra. Az utóbbi esztendőkben fokozatosan kiépült Alföldi Kéktúra szinte minden szakasza önmagában is teljesíthető.

A bakancsos természetjárás mellett persze ki-ki megpróbálkozhat a turisztika egyéb formáival is; egy evezős túra a Hernádon vagy a Bodrogon, egy kiadós kerekezés a Balaton körül örök emléke lehet a következő nyárnak. Országszerte sportegyesületek tucatjai várják a sziklamászással vagy éppen a barlangjárással megismerkedni vágyókat. (Az utóbbiaknál nem véletlenül hangsúlyozzuk a szervezett formát: bizonyos szakmai ismeretek és alapkészségek elsajátítása nélkül még véletlenül se induljunk el – fölfelé vagy lefelé, egyre megy – függőleges irányban!)

S végezetül, ami a hazai turistaság lehetőségeit illeti, a hegymászók nyelvén szólva, határ a csillagos ég! Délibábos rónaságok, lankás dombvidékek, lombkoronás hegygerincek, kanyargó folyóvölgyek várnak a felfedezésükre. Ismerjük meg a hazánkat? Igen, s benne ismerjük meg önmagunkat. Ne feledjük, a láb mindig kéznél van! Kitűnően szerkesztett szaklapok, továbbá a Magyar Turisztikai Ügynökség. kiadványainak sora segít bennünket az indulásnál. Aki pedig a világháló keresőjébe bepötyögi a „turizmus” szót, több mint 63 millió „találattal” nézhet farkasszemet. Azaz, már egy internetes barangolás végén is megtapasztalhatjuk a jóleső, semmi mással nem pótolható izomlázat.

Walter Béla

Megosztás:
weboldal készítésONMEDIAWEB