Karácsonykor a szeretet fogalmának jelentősége megnő, az ember ilyenkor sokkal érzékenyebb, nagyobb igénye van arra, hogy szeressék őt, és ő is sokkal “könnyebben” szeret.

Az ünnep elmúltával azonban, ahogy visszatérnek a szürke – ráadásul hideg és sötét – hétköznapok, a szeretet ismét háttérbe szorul; újra beindul a gépezet, az embernek sokszor sem ideje, sem energiája és talán még kedve sincs magasztos dolgokon elmélkedni, jót cselekedni, törődni a másikkal, egyszóval szeretni.

Jézus az Újszövetségben lejegyzett alapelveivel – melyek így szólnak: “Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” (Máté 22:37), illetve “Szeresd felebarátodat, mint magadat.” (Máté 22:39) – felülírta az ószövetségbeli tízparancsolatot. Ugyanis, ha az ember szereti Istent, és úgy szeret másokat, mint önmagát, akkor úgy is cselekszik, ahogy az Istennek tetsző, és másokkal is úgy viselkedik, ahogy szeretné, hogy mások vele cselekedjenek. Azaz tisztelni fogja embertársait, nem fog megbántani, megkárosítani, meggyilkolni senkit. Ez pedig az aranyszabály, amely Jézus hegyi beszédében hangzott el: “Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal…” 

A szeretet jelentőségét sohasem szabad alábecsülni; a legfontosabb dolog, amit az ember az életében tehet az, hogy szeret. Ha mindenki betartaná Jézus két alapelvét és a hegyi beszédében elhangzott aranyszabályt, megszűnne a gonoszság a Földön. 

Ne csak karácsonykor szeress! Szeress ma is és holnap is, szeress hétvégén, szeress a szürke hétköznapokon! Szeress, és ha az egész világ nem is, de a te világod biztosan megváltozik.