Megesnek velünk véletlenek, sokáig céltalannak tűnő helyzetek, események csak évekkel később kapnak értelmet, belső sugallat hatására olyképpen viselkedünk, ahogy nem szoktunk, megérzéseink távol tartanak minket megbízhatónak tűnő személyektől, alapesetben kecsegtető ajánlatokat utasítunk vissza. Autóvezetés közben, krízishelyzetben gondolkodás nélkül, hirtelen cselekszünk, mintha nem mi ülnénk a volán a mögött, mégis tragédia nélkül ússzuk meg a szituációt. Mindezeknek az adott pillanatban nem keressük az okát, értelmét, irányát, csak a „robotpilóta” vezet minket. Később, mikor felfogjuk, hogy mi is történt, hálát adunk a szerencsénkért.

Bosszankodsz, ha vissza kell menned a bezárt lakásba a kulcsodért, ha lekésed a buszt, ha lefullad az autód, ha nem jön össze egy üzleti megbeszélés stb. Belegondoltál már abba, hogy bizonyos veszteségeid a te érdekeidet szolgálják? Átfutott már az agyadon, hogy tudtodon kívül gondoskodnak rólad, vigyáznak rád? Hogy a „véletlenek” egészen szándékosak, melyek érted történnek? Hogy minden észérv ellenére a megmagyarázhatatlan távolságtartásod a tudatalattidból származik? Ezek a dolgok bizony léteznek, és észre tudod venni őket, amennyiben tudatosabban élsz.

Ha a bosszankodást felcseréled elemzésre, hirtelen minden értelmet kap. Létezésünk több síkon zajlik, de hajlamosak vagyunk arra, hogy csak a materiális világot, a tudományos tényeket lássuk meg és fogadjuk el, pedig ennél sokkal többek vagyunk. Mindannyian egyazon szövet részei vagyunk, így mi magunk vagyunk a szövet is.

A mai hangos, fényes világ rendre eltereli figyelmünket a belső csendről, melyben igazán hallható a mindenség.

„Kérjetek és megadatik.” Ha kérdéseid vannak, fogalmazd meg és bátran tedd fel őket, aztán légy résen, mert a válasz nem késlekedik. Sajnos nem névre szóló borítékban kapjuk őket, hanem események, személyek, gondolatok formájában, így oda kell figyelnünk, nehogy elszalasszuk a pillanatot, melyben megjön a felelet.

Amikor bentről üvölt egy hang, és minden porcikád ellenkezik egy személy, tett ellen, akkor állj meg egy pillanatra, és figyelj befelé, mert aki kiabál, az te vagy. Hallgass rá, írd felül az agyad által diktált terveket. Aludj rá még egyet, gondold át úgy, hogy megfigyeled, mit érzel közben. Tedd fel a kérdést, hogy miért érzed azt, amit.

Nem kell mindig az agyaddal döntened, szétanalizálnod egy-egy témakört. Engedd el a feszültséged, lazíts, hallgass zenét, menj sétálni, élvezd a pillanatot, és hagyd, hogy a robotpilótád megoldja helyetted a problémát. Ha néha kikapcsolod az agyad és szabadságra küldöd, a tudatalattid meghálálja. Az elméd úgysem képes felfogni azt, ami rajta kívül történik, és nem is kell neki.

Bízz, higgy, légy nyugodt, mert vannak dolgok, melyeket úgysem tudsz irányítani, de nem is szorulnak rá. Engedd meg magadnak azt a luxust, hogy rábízod magad a gondviselésre, heverj le Isten tenyerén és bámuld az eget, mert még a te életed is működik nélküled. A sorsnak tervei vannak veled, de ne nehezítsd meg a helyzetét az állandó okoskodásoddal, hiszen csak jót akar neked. Mindennek megvan a maga oka és értelme, még akkor is, ha mi sosem jövünk rá, csak hagyd, hogy ez a tudat nyugalommal töltsön el, mert így az egész életed sokkal könnyebb, kiegyensúlyozottabb és vidámabb lesz.

Kiemelt kép: pixabay.com