Szkopje az 1991-ben függetlenné váló, egykori Jugoszláv tagország fővárosa, ma körülbelül 1,2 millió lakosa van. Budapestről a WizzAir légitársaság 2017 tavaszán indított közvetlen járatot, a menetidő nagyjából 1,5 óra.

Egy érdekesség, hogy Macedónia megalakulása óta parázs vita folyik az ország hivatalos elnevezéséről, ugyanis Görögország szerint “Makedónia” k-val egy görög tartomány és az ott élő, egykori makedónok leszármazottait sérti, ezért gazdasági embargót indított az ország ellen (mára sokat javult a helyzet). Ezért Macedónia a hivatalos iratokban, mint Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság szerepel. Igazi, az ország belső dokumentumaiban is szereplő nevet azonban még nem sikerült találni – a hírek szerint azonban ez a közeljövőben megtörténik, ugyanis eddig ez gátolta az ország NATO-hoz való csatlakozását is.

Magyarul érdemes c-vel ejteni és írni a mai szláv ország nevét, mivel így egyértelmű a különbség a történelmi régió (Makedónia) és a mai állam (Macedónia) között.

A főváros háromszor

Szkopje 500 éven át tartozott a Török Birodalomhoz, ennek emlékei ma is látszanak a városon. Szarajevóhoz hasonlatosan a macedón fővárosnak is van török negyede, melyet a korábbi kataklizma erejével pusztító földrengés egyedüliként kímélt meg, ezért Szkopje legrégebbi épületei ebben a városrészben állnak. A kövezett utcák, mecsetek és fürdők középkori hangulatot idéznek, a bazárhoz hasonlatos kis kanyargós bevásárló utcákon sok-sok ékszerbolt kínálja portékáját, de természetesen találunk itt bőr termékeket árusító boltokat, kebabosokat és a túlédesített keleti édességeket kínáló pékségeket is.

Szkopje második jellegzetes arca a modern, nemrégiben felépített belváros a Vardar-folyó közvetlen partján, ahol a történelmi múlttal nem büszkélkedhető ország próbál múltat létrehozni a balkáni térség más nációi hőseinek, íróinak, költőinek, történelmi személyiségeinek állított szobrokkal és múzeumokkal.

Közéjük tartozik Nagy Sándor is, aki Macedónia hivatalos nemzeti hőse – habár a makedón hódító valójában semmilyen leszármazási kapcsolatban sincs a mai állam területén élő, jórészt szláv néppel. Ennek ellenére olyan hatalmas méretű lovasszobrot építettek a tiszteletére a fő téren, hogy azt bármilyen FÁK állam megirigyelhetné. A folyón egyébként egész mutatós hidak tömkelege ível át, talán egy kicsit Prágára emlékeztetve az utazót – a hidakon olyan sűrűségben állnak a fémből, kőből készült szobrok, ami már szinte szemkápráztató. A fő tér és környéke vadonatúj “történelmi” épületein kívül sok modern üvegépületnek is tered ad, amelyek közé a városból kifelé haladva egyre több betonkolosszus vegyül, erősen az utcán sétáló emlékezetébe vésve a szocialista éra egykori jelenlétét.

Szkopje harmadik része pedig a titói évtizedek forrásmegvonása és a mai vezetés rögeszmés értelmetlen pénzköltése látszik – emeletes panelházak, a szocializmus kockaházai, lepukkant pályaudvar, szemét és kosz mindenütt – no meg kóbor kutyák. Bizony a városközpont gigantikus építkezései helyett hasznosabb lett volna egy más jellegű város- és gazdaságfejlesztésre fordítani az állami bevételeket.

Mivel fizessünk?

Macedóniában a hivatalos fizetőeszköz a macedón dénár (MKD), amit azonban még a budapesti Liszt Ferenc nemzetközi repülőtéren sem lehet váltani, ezt helyben, a szkopjei reptéren lehet megtenni (euróval való fizetésről ne álmodozzunk). A Magyar Nemzeti Bank nem jegyzi a valuta árfolyamát, erről  a CoinMill valutaváltó portálon lehet informálódni (1 MKD körülbelül 5 forint). Az ország nem latin, hanem cirill betűket használ, s meglepő, de még a pékségben dolgozó eladók is tudnak angolul, sőt, a helyi lakosok meglehetősen segítőkésznek bizonyulnak és kedvesek is – ez igen kellemes meglepetés a nyugat-európán szocializálódott utazóknak.

Közlekedés

A fővárosban hatalmas a nyüzsgés, az utak egész nap dugig vannak autókkal, autóbuszokkal, teherjárművekkel. Igen sűrű a tömegközlekedés hálózata – ami kizárólag buszokból áll -, a jegyértékesítő ponton kedvesek, többé-kevésbé beszélnek angolul is, bár az írásbeli és online tájékoztatás hagy némi kívánnivalót maga után. Az ide utazóknak érdemes helyben informálódniuk, ugyanis a közlekedési társaság honlapja hol működik, hol nem, s rendszeres frissítése is kétséges, nem érdemes az itt talált információkra alapozni.

Érdekes megfigyelni, hogy a buszok majdnem olyanok, mint a híres angliai tűzpiros double decker (mindenen szerepelhetne, hogy “made in China” – erre engednek következtetni bizonyos feliratok). Ami a jegy- és bérletrendszert illeti, igen fejlett, ugyanis telefonkártyához hasonlatos elektronkius műanyag lapocskát használnak, erre kell feltölteni az egységeket, és felszálláskor érvényesíteni.

A balkáni konyha ízei

Az ország és fővárosa magyar pénztárcával mérve is határozottan olcsó, az itthon megszokotthoz képest féláron bőséges vacsorát/ebédet költhetünk el szinte bármelyik kis helyi étteremben. Bár a balkáni konyha igazán remek salátakreációi mindenféle étkezési szabályt követő ember szájában elindítja a nyálképződést, Délkelet-Európa országaiban a húsimádók vannak előnyben: pljeskavica, csevapcsicsi, kebab bárányból, disznóból és különféle grillhúsok remek fűszerezésben ejti a bőség zavarába az éhes utazót. Rendeljünk hozzá salátatálat (pl. sopszka), szószokat (tejfeles, ajvár, paradicsom), vegyes köretet (sült krumpli, petrezselymes rizs), kenyeret vagy pitát. Helye válogatja, hogy melyiket adják, talán pitával (ez tulajdonképpen török vagy arab kenyér) finomabb, amit itt házilag sütnek és melegen hozzák ki. Mennyei!

Vacsora után desszert gyanánt érdemes a török negyedben bevásárolni és otthon, vagy a Vardar partján egy padra leülve elfogyasztani a cuppogós, gejl mézes finomságot, mely sokkal ízletesebb, mint amit Budapesten árulnak.

Programjavaslatok

   Musztafa Pasa Mecset és a Régi Bazár
Előbbibe ingyenesen be lehet lépni, berendezése egyszerű, nincs túldíszítve. Kívülről az épület és a hozzá tartozó gondozott kert is csodaszép, látszik, hogy sok figyelmet fordítanak rá. A bazár 1-2 kis utcából áll, nemesfém ékszereket, textil-és ruhaneműket árusító üzletek sokasága sorakozik itt. Bár a szarajevói török negyed sokkal szebb és gazdagabb, aki Szkopjébe látogat, mindenképpen nézze meg, hiszen a macedón fővárosban egyébként nem túl sok látnivaló akad.

Talán az egyetlen nem török történelmi öröksége a városnak – a szocializmus csodás építészetén kívül – a város erőssége, Skopsko Kale -, mely az óváros egy magas pontján áll. Nem túlzottan szép, viszont a belépésért nem kell fizetni, ráadásul innen az egész városra rálátni.

Az erősség elődje még a római korban épült, de egy hatalmas erejű földrengés a földdel tette egyenlővé. Romjaira épült a X-XI. században az az erődítmény, amiben a ’63-as földrengés ismét komoly károkat okozott – a megmaradt romok ma is láthatóak. 2000 után feltárások kezdődtek itt, s bizánci kori érméket találtak.

   Modern óváros
Macedónia vezetése mindent elkövet, hogy felépítse az óvárost, a nagyszabású építkezések 2014-ben kezdődtek – több száz szobor, múzeumok, irodaépületek, hatalmas terek és hidak épültek. Olyan hírességekről is láthatunk alkotásokat, akik a Balkán-félsziget más népeiből kerülnek ki: hősöket, írókat, költőket, történelmi személyeket formáztak fémbe, kőbe. Legnagyobb büszkeségük Nagy Sándor, akinek gigantikus méretű lovasszobra áll a fő tér közepén, alját szökőkút díszíti. Ha figyelmen kívül hagyjuk a tényt, hogy mindezen építkezés az ország gazdaságának rovására megy, egész kellemesen tölthetjük el itt az időt, hiszen a régi új város tiszta, rendezett, kellemes sétát lehet tenni.

   Teréz Anya
Közismert, hogy Teréz Anya albán származású, azonban azt kevesebben tudják, hogy nem a mai Albánia területén, hanem itt, Szkopjében látta meg a napvilágot. Tiszteletére a város felújított részében emlékházat építettek azon helyen, ahol egykor az a templom állt, ahol a jótevőt baptistává avatták (ingyenes a belépés). Teréz Anya édesanyjától szigorú vallási nevelést kapott, talán ezért is választotta a “szent életet”, jelentkezett egy indiai misszióra, ahol évekig jómódú kisasszonyokat tanított és igazgatónő is volt. Később felismerte, hogy a legmélyebb szegénységben élőkön kellene segíteni, így az egyház és a pápa támogatásával létrehozta az első iskolát a szegény negyedben. Számos követője akadt, s végül 1950-ben megalapította a Szeretet Misszionáriusait Kalkuttában, mely azóta is működik és tagjainak száma jelentősen megnövekedett. Teréz Anyát a szegényekért végzett önzetlen tevékenységéért 1979-ben béke Nobel-díjjal jutalmazták, azonban a szokásos átadási ünnepséget nem tartották meg, az erre szánt összeget, kérésére a szegények megsegítésére fordították. 2016-ban Ferenc pápa Teréz Anyát szentté avatta.

   Vodno
A macedón főváros a Vodno-hegy lábánál terül el, melynek csúcsára a keresztény világ talán legnagyobb keresztje került – Milleneumi Kereszt -, mely éjszaka olyan erősen világít, hogy fényességben felveszi a versenyt a teliholddal is. Gyalogosan is fel lehet túrázni az egyébkén magyar szemmel magas (1066 m) hegyre, útközben át lehet szállni egy kabinos felvonóra is, melyet 2011-ben hoztak létre. A felvonó a Vodno csúcsa felé vezető út felénél indul, a gyaloglást előnyben nem részesítők busszal is eljuthatnak idáig. Bár a felvonónak van hivatalos menetrendje, ami online is elérhető, ez nem igen megbízható, bizony könnyen előfordulhat, hogy hiába érkezik az érdeklődő turista. A felvonó aljában kialakítottak egy igen takaros, rendezett parkot is sok információs táblával, azonban macedónul nem beszélő látogatóra nem számítottak, ugyanis ezek kizárólag cirill betűvel íródtak.

   Matka Canyon
Megéri még meglátogatni a Szkopjéből busszal elérhető kis kanyont, melynek szépségét sajnálatos módon jelentősen tompítja a rengeteg eldobált szemét. A kanyon a mesterségesen kialakított Matka-tóval együtt az országban a legnépszerűbb kirándulócélpont. A Treska-folyó halad rajta keresztül, ami egyébként népszerű a vízi sportokat kedvelők körében, sokan járnak ide kajakozni, úszni, horgászni. A folyó partján több történelmi monostor/kolostor is áll, többek között a Szent András Monostor, mely a folyótorkolatnál található.

Értékelés, összesítés

Szkopje nem egy Párizs és nem is Budapest – erre ne is számítsunk. Viszont érdekes – főleg magyar szemmel – látni a különbséget hazánk és a nálunk fejletlenebb államok között. Aki megnézi Szkopjét és Macedónia többi részét, másként fog ezután Magyarországra is tekinteni. Ha megfelelő elvárásokkal érkezünk, nem fogunk csalódni: nézzünk kicsit utána az ország történelmének és értsük meg, hogy miért alakultak úgy a dolgok, ahogy. Egy több évtizedes elnyomás után felszabaduló, alig 2 évtizede önállósuló államot nem lehet a fejlett nyugat-európai országokkal összehasonlítani. Ha tanyára érkezünk, ne várjunk márványköves fürdőszobát – Szkopje a maga módján egy érdekes város, átértékeli a világról eddig alkotott képét annak, aki még sosem járt Európa fejletlenebb és a közelmúltban is véres háborúk sújtotta térségében. Talán elgondolkodtat azon, hogy a világon mennyi mindent lehetne még javítani és eszünkbe juttatja, hogy a gyűlölet jóra sosem vezet.

Fotók: Hofmeiszter Dorottya