Hüledezési jog | Pannonmagazin

Azt még megértem (ha barátaim utálnak is érte), hogy valaki ellen ne a lakása előtt tüntessünk. Az nemcsak az ő otthona, és én senki gyerekei előtt nem kiabálnék rosszat az apjukra, anyjukra, és táblákon sem küldeném őket sehova. (Tudom, a mi politikusaink háza előtt megtették, az sem csak politikai okból nem tetszett.) De! Azon, hogy a Kúria mint közintézmény előtt is betilthatják a demonstrációt, már dermedtre hüledeztem magam. Tartok tőle, hogy ez csak előkészítése annak, hogy előbb-utóbb a Kossuth téren se lehessen tüntetni, hiszen ott is “zavarhatják” egy nem csekély fontosságú közintézmény munkáját. Pláne, hogy olykor kétmillióan vannak. És már előre látom, hogyan lehet majd az egész Várat lezárni, ha a kormányfő és egynéhány minisztere ott munkálkodik majd az ország javára.Az azért megnyugtat, hogy ilyenkor majd a rendőrség ajánl más helyszínt a tüntetésre. Talán az volna a legegyszerűbb, ha mindenki a személyi számával együtt kapna egy számára kijelölt állandó tüntetési helyszínt a saját lakásán. Hajléktalanok esetleg egy meghatározott hajléktalanszállón. Én azt kérem, hogy nekem az előszobánkat jelöljék ki. A többi helyiség kevésbé alkalmas. A konyhából minden áthallatszik a szomszédba, a gyerekszobában folyton rálépek a legókra, a másik szobában az ágyam körül az AB által is tilalmazott magánterület van, a harmadik helyiségben túl kellene kiabálnom a jelszavaimmal a tévét. Az előszobából viszont rögtön ki is vezettethetnek a lépcsőházba, ha esetleg randalírozni kezdek, megsértem a köznyugalmamat, vagy másképp élek vissza a gyülekezési és a hüledezési joggal. Mert ha így egybegyűlök magammal, mindenre képes vagyok.

Megosztás:
weboldal készítésONMEDIAWEB