Ha kézbe vesszük Joseph Campbell Az ezerarcú hős című művét, megismerkedhetünk a minden kultúrában élő egyetemes történet, az úgynevezett monomítosz fogalmával. Az 1949-es megjelenés óta klasszikussá vált munkájában Campbell világosan szemlélteti, hogyan íródik újra és újra mítoszok, mesék, legendák formájában a hős útja, annak minden sarkalatos állomásával együtt. A világ minden tájáról összegyűjtött mesék és mítoszok közötti azonosságok nyomán rájöhetünk, hogy ezek a művek saját életünkre való reflektálásképpen jöttek létre; hőseik története saját küzdésünk szimbolikus megjelenítései.

Ezen a ponton kapcsolódnak a mesék álmainkhoz is. Néhány kutató olyan nagy jelentőségűnek értékeli a mítoszokkal való rokoníthatóságukat, hogy azok keletkezését is álmainkból vezeti le. Habár ez széles körben vitatott feltevés, kétségtelen, hogy elgondolkodtatóak az egybeesések. A történetekben szereplő hős az álomban az álmodónak feleltethető meg, akinek úgy tűnik, sokszor önkényesen váltakozó eseményeken kell keresztülmennie, különböző nehézségű próbákat kell kiállnia.

Ezek a logikátlannak tűnő események azonban úgy a legendák, mint az álmok földjén tele vannak mindannyiunk számára jelentős szimbólumokkal és archetípusokkal.

Ezeket tartalmazzák a ma is népszerű álmoskönyvek, amelyektől sokan álmaik megfejtését remélik. Fontos tudnunk azonban, hogy ezek mindössze bevezetést nyújthatnak a szimbólumok világába, és semmiképp sem adnak konkrét magyarázatot számunkra, hiszen egy-egy jelkép személyes aspektusait csak mi ismerhetjük.

Mind a mesék, mind az álmok kitűnő eszközei lehetnek az önismeret fejlesztésének, így ha ezek elemzésére vállalkoznánk, mindenképp érdemes mélyebbre ásnunk az archetípusokat illetően.