Karácsony idején sok család kerekedik fel, hogy meglátogassa régen látott rokonait. Azokat is, akikkel egyébként talán nem is igazán tud már miről beszélgetni – de mégis, valahogy jó együtt lenni, legalább ilyenkor.

Sokak talán kényszernek érzik az ilyenkor “kötelező” udvariassági látogatásokat. Azonban lássuk be, szükség van ezekre a találkozásokra és ha sikerül megteremteni az ünnep hangulatát, vagy csak felidézni az elmúlt kellemes emlékeket, többlet energiát nyerhetünk belőle a jövőre nézve is.

Energiánk forrása a család

Bár a legfontosabb a jelenben élni, valahonnan jövünk és valahová tartunk – és néha meg kell állni, hogy átértékeljük, jó úton járunk-e. Ennek legbiztosabb tükörképe a család.  Rokonainkat, családtagjainkat – legalábbis tudatos szinten – nem mi választjuk meg. Valami láthatatlan szál köt össze bennünket, amely építő és romboló erőket is hordozhat.

Ahogy a szüleink lelkét  az ő felmenőik mintázata alakítja, számunkra ugyanúgy fontos, hogy mi mit kaptunk a szüleinktől. A más emberekkel folytatott energiacsere, bármennyire befolyásolja az érzéseinket és a közérzetünket, nincs olyan jelentőségű, mint a szüleinkkel kapcsolatos érzéseink, energiáink ereje. 
Annál is inkább, mert az a mód, ahogyan képesek vagyunk a szüleinktől elfogadni az energiát, döntően befolyásolja a másokkal folytatott adok-kapok játékban betöltött szerepeinket. 

Fontos a szüleinktől kapott minták tudatosítása

Ha negatívan ítéljük meg azt, amit kaptunk, ha ellenállás alakul ki bennünk édesapánk, édesanyánk bizonyos viselkedési mintái vagy bizonyos cselekedetei irányában, ez rossz érzéseket kelt bennünket, szó szerint “kiveszi belünk az energiát”.

A megoldást csak az jelentheti, ha csökkentjük  az ellenállásunkat és végre elfogadjuk a szüleinket olyannak, amilyenek. Próbáljuk meg felismerni, hogy a tőlük telhető legjobb szándékkal és módon neveltek fel bennünket és amit adni tudtak, mindazt meg is adták. Nekünk pedig éppen erre volt/van szükségünk ahhoz, hogy azok legyünk, akik ma vagyunk.

A Karácsony a legjobb alkalom arra, hogy felismerjük mindezt és hálát ébresszünk a szívünkben mindazért, amit kaptunk – és azért is, amit nem kaptunk meg. Mert semmi sincs ok nélkül és néha valaminek a hiánya és az érte való küzdelem erősít és tanít bennünket. És ez az, amire igazán szükségünk van.

Képek forrása: http://mix941kmxj.com, http://ichef.bbci.co.uk, http://cdn.sheknows.com