Az iparművészet talán egyik legősibb válfaja a fazekasság. A fazekas (gerencsér, gölöncsér) mester keze alól kikerülő tálak, korsók, fazekak  képlékeny állagú agyagból készülnek, amelynek anyaga a szárítást követő égetés során szilárd, időtálló anyaggá válik.

“A felszálló füsttel egy időben
egy anyag tűnik el világunkból
visszavonhatatlanúl.
A katlanban a négy őselem, a víz,a föld
a levegő és a tűz  összeölelkezéséből
egy új anyag születik,a KERÁMIA.
Hírnök is egyben,hogy a végtelen idővel
együtt vigye hírűl a jövőnek az EMBERT
aki alkotott.”

• írja honlapján Kovács László kalocsai fazekasmester, a 14. Keceli Országos Fazekas találkozószervezője. A Flóra Virágfesztivállal párhuzamosan futó rendezvény sok-sok embert vonz évek óta: az ország minden szegletéből érkeznek a fazekasok és a látogatók egyaránt. A 27 fazekas kiállítása és az élő műhely mellett népi mesterségek bemutatója, valamint átadásra került az egész évben látogatható fazekas kiállító terem. Az eseménynek otthont adó Városi Könyvtár és Művelődési Házban ezentúl egész évben gyönyörködhetünk e régi mesterség mai alkotóinak munkáiban. A kiállítótermet Imre Károly, a Bács -Kiskun megyei Közművelődési Intézet nyugalmazott igazgatója nyitott meg.
• 

A keceli találkozó abban különbözik a  többitől, hogy ezt a szakma szervezi magának. Nem hagyományos, Budapestről hívott zsűri dönti el, ki a legjobb, kié a legszebb, a legtökéletesebb fazekasmunka, hanem a szakma választja ki maguk közül azokat a mesterembereket, akik zsűrizik majd, hogy az adott évben, az adott témában ki alkotta a legjobb munkát. Az idén először közönségdíjast is jutalmaztak, A XIV. Keceli Országos Fazekas Kiállítás közönségdíjasa Farkas Gábor békéscsabai fazekas lett.

A Flóra Virágfesztivál díjazottjai is –természetesen – csodaszép fazekasmunkákat kaptak elismerésül.

Három nap alatt több mint tízezer ember látogatta és csodálta meg a mesterség e csodás, törékeny darabjait. Megtudhattuk, mi a bokály, a butella, hogyan működik a körtemuzsika, miért lábas a lábas. Egy kis ízelítőt kaphattunk abból a csodálatos világból, amit a praktikum hívott életre, az emberi lelemény és kéz formálta használható használati tárgyakká, majd alakította művészetté.

“Mert azt tanúltam mindenütt,
azt láttam minden nagy nemzetnél, hogy az apák dolgát
folytatják az utódok…
Ugyanezt látjuk északon és délen
minden olyan nemzetnél,
akihez mi tanúlni járunk,
hogy hazajőve-
lebecsűlhessünk mindent,
ami a miénk-
merthogy itthon nincsen készen
akkora kultúra,akkora művészet,
mint amilyent-hozhatunk
könnyen,készen-külföldről.
Mert nekünk azt előbb csinálnunk
kellene.Mert össze kellene
szednünk nagy fáradsággal az ország
minden részéről a széjjelszórt
köveket,hogy azokkal
a magunk képére építhessünk.
És ehhez hit is kellene,
és nagy fanatizmus is,
és rettenetesen sok munka…”

   (Kós Károly)