A váci Tragor Ignác Múzeum Memento Mori kiállítására érdemes hosszabb időt áldozni, mikor ellátogatnak Vácra. A város önmagában is gyönyörű, szép fekvése, hangulatos utcái, hatalmas templomai rabul ejtik a kirándulók szívét, de ha konkrét múzeumlátogatási céllal érkezünk, nem fogunk csalatkozni.

Memento mori, vagyis emlékezz a halálra a keresztény szerzetesek legfőbb jelmondata volt a középkorban. A Dunakanyar egyik városában, Vácott kerültek elő 1994-ben a Domonkos szerzetesek Fehér templomának kriptájából azok a mumifikálódott emberi maradványok, amelyeket nem is így szántak az örök létre. A 18-19. században történt, hogy a jobb módú embereknek lehetősége nyílt arra, hogy a Fehér templom kriptájába helyezhették el elhunyt szeretteik földi hüvelyét. Ez azért is volt nagy szó, mert a korábbi hagyományoktól eltérően történhetett mindez, hiszen ebbe a templomba kifejezetten az egyház szolgálatában álló embereket temették el.

A temetkezési hely klímája és a temetés módja adott volt ahhoz, hogy az eltemetett testekből a nedvesség 90%-a távozott, így konzerválódtak a váci múmiák az utókor számára, feltárva a tudomány előtt az adott kor temetkezési, öltözködési, egészségügyi és táplálkozási szokásait.

Összesen 262 egyedileg díszített koporsó került elő, amiben összesen 263 holttestet leltek meg a kutatók a Domonkos templom restaurálása során. 1994-ben a felújítási munkálatok egyik napján egy elfalazott bejáratot leltek a munkások, amit megnyitottak, és a fal mögötti lépcsősor aljában találták meg az első kriptát, mely több száz koporsót rejtett. A lejáratot 150 évvel ezelőtt falazták el, majd feledésbe is merült, hogy hajdan volt lehetőség arra is, hogy itt nyugodjanak békében a váci polgárok.

A koporsókban teljesen, esetenként részben épen maradtak meg az emberek egykori maradványai, valamint a velük eltemetett kegytárgyak: rózsafüzérek, feszületek. Találtak egy osszáriumot is, ami egy olyan hatalmas közös koporsó, ahol több, mint negyven elhunytat helyeztek örök nyugalomra. A kiállításnak helyet adó egykori váci polgári ház pincéjében felsorolják azon elhunytak neveit, akiket a koporsókra írt nevek alapján azonosítani tudtak, valamint hogy miben haltak meg. Akadnak köztük férfiak, nők, gyermekek, szerzetesek, apácák, papok, katonatisztek, hivatalnokok.

A kegyeleti szempontokat figyelembe véve a feltárást elvégezték, a testek többségét elhelyezték a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tárában, 3 holttest pedig a kiállításon kapott helyet. A többi koporsóban feltárt tárgyi leletek egy része szintén megtekinthető egy külön teremben, amit rögtön a lejárattól balra nyíló kis szobában helyeztek el. A pincében elhelyezett múzeum nagytermében pedig megtalálhatóak a díszített, egyedi koporsók, amelyeken még mindig olvashatóak a nevek, láthatóak a keresztény díszítő elemek, melyekből következtetni lehet, hogy a kor embere mit tartott a halálról.

Forrás