„Az élelem jövője” címmel szabadtéri fotókiállítás nyílt a budapesti Szabadság téren, két hétig volt látható.

Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetével (FAO) fennállásának 70. évfordulója alkalmából rendezett esemény megnyitóján Vladimir Rakhmanin, a FAO főigazgató-helyettese, az Európáért és Közép-Ázsiáért felelős regionális képviselője kiemelte, hogy a kiállítás jó alkalmat teremt az elért eredmények áttekintésére. Mint hangsúlyozta, az ENSZ fenntartható fejlődésről elfogadott célkitűzései között is szereplő éhezés felszámolása elérhető cél, de ezért még sokat kell tenni. A FAO főigazgató-helyettese méltatta Magyarország FAO-ban betöltött szerepét, egyebek közt példaként említette, hogy Budapest ad otthon a regionális irodának, közösen működtetnek mezőgazdasági felsőoktatási ösztöndíjprogramot, illetve magyar javaslatra fogadták el október 16-át Élelmezési világnapnak.

A National Geographic magazin összefogott a FAO-val, hogy a tavalyi évtől kezdve képi formában – és a mögöttük megbúvó történeteken keresztül – dolgozzák fel az élelem, az étel témáját.

A „The Future of FOOD – Az élelem jövője” furcsán kiragadott pillanatokon át mutatja be a témát. Néhol kedvesen, máshol visszataszítóan és undort keltően, épp úgy, ahogyan a mindennapok élelmiszeripara van jelen az asztalunkon. Addig jó, míg sok mindenről nem tudunk.

Amíg a majd százéves hagyományokat bemutató kép meleg otthonosságot áraszt, a génbankban nevelt cserepes búza a kutató kezében siralmas. Jövőbeni kenyerünknek mégis e növény lesz az alapja.

A kardszárnyú delfin és a szakállas fóka húsát nyersen majszoló grönlandi bálnavadász többek számára hányingert gerjeszt, a legtöbben viszont szelfiztek inkább vele.

Emberi táplálkozásra alkalmas műanyagok, vagy a katonák napi élelmiszeradagjai más és más országban? Nekünk úgy tűnt messziről, mintha egy kreatív foglalkozásra gyűjtötték volna össze lelkes pedagógusok a kellékeket az unatkozó gyerekhadnak.

Pedig közelebbről megnézve nap-mint találkozunk ilyesmivel. És van merszünk megenni is.

A kislány és családja egyre többet fogyasztott vadnövényt, áttértek a gyűjtögető életmódra, mesélte két fotó, amelyről a szegénység rítt le, a gyűjtögetés annál kevésbé.

Ha már gyűjtögetés, mutassuk be, hogyan, mit gyűjt, hogyan eszi, megfőzi-e vagy csak amúgy, ahogy jön?

Sárgasárkány-kór citruszöldüléstől azóta borsózik a hátunk, nézegetjuk is a citromot, vajon  bele merjük-e facsarni a teába, vagy hagyjuk inkább az enyészetnek?

A fotók érdekesek, a képaláírások megérdemeltek volna egy kis igényességet, de arra mindenképpen jó, hogy az utca embere az őszi szünet és a cafe-to-go élvezete közben elmerengjen: vajon képes lesz- a bolygó eltartani ennyi embert a jövőben is? Hová vezet a természeti értékek ilyen mértékű kirablása? A táplálkozási szokásaink mennyire befolyásolják életünket és a földünk jövőjét? Normális-e hogy itt éheznek, amott pedig halomszám megy a szemétbe a felesleges élelmiszer?  Vajon lehetséges-e még egyáltalán visszatérnünk a természethez, ha nagyon akarunk?