Milyen jó érzés, amikor minen rendben rendben van körülöttünk, boldogok és elégedettek vagyunk. Rövis idő alatt ez válik természetessé.

Az életünk azonban ennél jóval színesebb, és a szép mellé mindig varázsol valami megoldandót, valami olyat, amely felkavarja az „egyhangú” boldogságot. Helyére beköltözhet a félelem, a rettegés, a fájdalom, az idegesség, az aggodalom.

Ha nem vagyunk magunkkal és az életünkkel elégedettek, akkor álljunk meg pillanatra, csendesedjünk le és nézzünk magunkba. Mi az, ami miatt nem vagyunk azok? Lehetséges, hogy számos okot fel tudunk sorolni, azonban mögé kell látnunk.

Van hol laknunk? Van családunk? Van munkahelyünk? Van legalább egy, igazán jó barátunk? Egészségesek vagyunk? Az igen válasz azt jelenti, hogy nincs okunk arra, hogy ne érezzük jól magunkat. Adjunk hálát mindennek, ami körülvesz.

A hála akkor járja át a testünket és a lelkünket, amikor olyat tapasztalunk magunkban és magunk körül, ami hasznos, kedvező, örömet okoz nekünk. Ám a hála illékony, ezért akkor is ébren kell tartani még akkor is, ha épp mélyen vagyunk. Sőt, akkor van csak nagy szükségünk felszínre hozni a hálánkat. A legnehezebb helyzetekben is van miért hálásak lennünk, ezért ezt magunkban is tudatosítani kell. A hálával kikecmereghetünk nehéz körülmények közül. Érdemes akár naponta gyakorolni. A hála békét ad a léleknek, ezáltal pedig a testnek is.

Fotó: pixabay.com