A kerecsendi Biztos Kezdet Gyerekház célja, hogy támogassa a kisgyermekes szülőket a gyermeknevelésben. Az intézmény rengeteg programmal és szolgáltatással várja a családokat, azonban most, a koronavírus-járvány ideje alatt rengeteg változás történt a közösség életében. Erről kérdeztük Elekné Román Katalint, a Gyerekház intézményvezetőjét.

A Gyerekház a járványügyi helyzet miatt bezárta kapuit: a családok nem jöhetnek be az épületbe, és töröltek minden programot. Elekné Román Katalin elmondása szerint bármennyire nehéz is ez az időszak, ők megpróbálnak minél többet kihozni a kényszerpihenőből: most rengeteg olyan feladatot tudnak elvégezni, amire eddig nem volt idejük. Első sorban a Gyerekház további fejlesztésére koncentrálnak.

A gyerekház portáját, a kert és az udvar közötti részt nem tudtuk helyrehozni másfél év alatt. Borzasztóan nagy munka, mert rengeteg szemét volt itt elásva. Most azzal múlatjuk az időt, hogy ezt kibányásszuk, rendbetesszük, mert ide álmodtunk egy gyümölcsöst. Az egyesületünk pályázott is erre, megnyertük, és a gyümölcsfák már meg is vannak rendelve, hogy ősszel ültetni tudjunk – mondta el Elekné Román Katalin.

Az intézményvezető szerint a kijárási korlátozás betartása azért embert próbáló feladat, mert a szokásokon nagyon nehéz változtatni. A kerecsendendi telepen nagyon nyitott, összejárós, családias élet zajlik, így az itt élőknek nagyon nehéz alkalmazkodniuk a jelenlegi helyzethez. Elekné Román Katalin elmondása szerint a kerecsendi lakosság nagy része komolyan veszi a fertőtlenítés fontosságát, a személyes találkozások során azonban még következetlenek.

Az önkormányzat rengeteg mosható szájmaszkot varratott az óvodai dajkákkal. Ezek amilyen hamar lehetett, ki is kerültek a családokhoz, terjesztésükben a Gyerekház munkatársai is segédkeztek.

Programok és szolgáltatások

A Gyerekház egész évben változatos programokkal várta a családokat: többek közt meseterápián, filmvetítéseken, koncerteken vehettek részt az érdeklődők.

A szülőket gazdálkodással, hivatali ügyek kezelésével, higiéniai ismeretekkel, valamint drog és alkoholproblémákkal kapcsolatos programok várták.

A koronavírus-járvány miatt most szinte minden program szünetel, azonban a Gyerekház ebben a merően új helyzetben is próbál minél többet segíteni. Elekné Román Katalin szerint a rendszer lassan, nehézkesen alkalmazkodik a helyzethez, nem tud úgy viszonyulni a problémához, hogy az helyi szinten is működőképes legyen, ezért ők most az adományozókra vannak utalva, csak általuk tudnak segíteni a rászoruló családoknak.

Mi most meleg ebédet adunk az anyáknak és a kisgyerekeknek, ez ugye rögtön két adag étel egy családnak. Ez az iskolai étkeztető cég bevonásával történik: zárt edényben, elosztópontokon lehet átvenni őket, az egészségügyi szabályok betartásával.

Ezen felül tisztálkodószereket és mosószert osztanak szét a családok között, valamint tartós élelmiszerrel és pelenkával is tudnak segíteni a családoknak, ezek is mind adományokból származnak.

A Gyerekházban sokféle szolgáltatás elérhető, például konduktor, gyerekpszichológus és gyerekorvos is segíti a közösséget. Az intézményvezető szerint ezek a szolgáltatások általában elérhetetlenek a falvakban, Kerecsendre például már legalább kilenc éve nem jár ki gyerekorvos.

A Gyerekház gyermekorvosa Budapestről szokott lejönni a faluba, mondhatni önkéntes alapon, mivel csak utazási költséget tudnak neki biztosítani. A járvány miatt ezek a szolgáltatások most mind szünetelnek, azonban a gyerekorvos telefonon most is elérhető.

A családok helyzete

A jelenlegi járványügyi helyzet a szülőket és a gyerekeket is megviseli. Kerecsenden is vannak, akik elveszítették munkájukat, bár a többség szerencsésnek mondhatja magát: itt sokan dolgoznak az építőiparban, ami szerencsére nem állt le.

Az, hogy a gyerekek otthon vannak, és nem az iskolában, óvodában, vagy a Gyerekházban további terhet jelent a családoknak, ugyanis a gyerekek sok estben nem tudnak mit kezdeni szabadidejükkel. A gyerekeknek hiányzik a Gyerekház, így van rá példa, hogy be-beszökdösnek, azonban csak a kerti játékokat használhatják, és egyszerre csak két gyerek lehet bent, nagy távolságra egymástól. Elekné Román Katalint egy zárt Facebook csoportban próbál segíteni a családoknak, most itt beszélgetnek az anyukákkal, és itt osztják meg a hasznos ötleteket.

Jelenleg levelezünk az anyukákkal. Minden gyerek úgy ment el a Gyerekházból, hogy egy saját mesekönyve készül, amiben benne van az édesanyjának a születéstörténete, az ő születéstörténete, a testvéreiről és a róla szóló mesék, valamint azok a mesék is, melyeket közösen írunk az anyukákkal a Gyerekházban. Ez az időszak például erre is alkalmas, hogy ezekkel a könyvecskékkel szépen haladjunk előre.

Adományozás és e-oktatás

Elekné Román Katalin szerint a jelenlegi helyzet nagyon nehéz a tanároknak és a diákoknak egyaránt, főképp azért, mert az e-oktatásra való átállást minden átmenet, és felkészülési idő  nélkül rendelték el. Sok szülőnek be kell járnia a kerecsendi iskolába, hogy elhozza a leckét, mert a családnak nincs olyan eszköze, mellyel a gyermek részt vehetne az e-oktatásban. Szerencsére sok olyan család is akad, ahol van mobiltelefon, de az már kérdéses, hogy értenek-e annyira hozzá, hogy használni tudják az e-oktatáshoz.

A Gyerekház nagyon sokat dolgozott rajta, hogy a digitális oktatást eszközökkel támogassa. Az intézményvezető szerit elég sok mindent összegyűjtöttek, vannak laptopok és mobiltelefonok is, de még mindig nagy hiány a készülékekből. Elmondása szerint a Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtár informatikusai rengeteget segítettek: roncsokból összeszerelt, kiválóan rendbe hozott laptopokat küldtek nekik. Az adományozók rengeteget segítenek a rászoruló családoknak, azonban sajnos vannak olyanok is, akik használhatatlan eszközöket küldenek.

Ez egy kiváló tükre annak, hogy a társadalom mit gondol a szegénységről, hogy egy olyan eszközt adok oda, amit még magam is tudok használni, és működőképes, vagy odadobok egy vackot. Nagyon sokat kínlódtunk a kolléganőmmel, hogy ezeket az adományokat működőképessé és használhatóvá tegyük.

Amellett, hogy nagyon sokan helyén kezelik az adományozást, és segíteni szeretnének, a tapasztalatok szerint az adományozóknak legalább a fele nem tekinti az adományozottat egyenértékű félnek, inkább csak megszabadul a számára felesleges holmiktól.

Tényleg mindenféle tapasztalatunk van az eszközökről, de a ruhákról is. Mikor megkapsz egy zsák olyan ruhát, ami ki van mosva, és szépen össze van hajtogatva, akkor azt mondod, hogy igen, ezt szívből adták. Embertől emberhez megy. Megkapsz egy zsák ruhát, amibe belenyúlsz, és egy bugyogó kerül a kezedbe véres betéttel. Ezt is átéltük. Akkor azért azt gondolod, hogy valaki ideöntötte a szemetét, mert nekünk az is jó. Ennek egyetlen aranyszabálya van: aminek te is örülnél, csak azt add másnak.

Az intézményvezető szerint az adományozásban is van egy nagy félreértés, miszerint sokan azt gondolják, hogy ez egy egyoldalú kapcsolat. Szerinte ez nem így van: az adományozó megörvendeztet valakit adományával, de egyben megajándékozza saját magát is azzal a jó érzéssel, hogy jó és nagylelkű volt.

Elekné Román Katalint reméli, hogy minél előbb vége lesz a járványnak, és a gyerekek visszamehetnek az iskolába. A gyerekek sokszor azt kérdezik tőle, hogy mikor lesz már valamilyen program, vagy tábor, mert borzalmas ennyit otthon lenni. Az ilyen beszélgetésekből látszik igazán, hogy a járványügyi helyzet mennyire megviseli a gyerekeket:

Mondom, ejnye, ejnye, gyerekek, hát ti azt mondtátok, hogy nem szerettek iskolába járni, erre ők: már az is jobb lenne ennél! – mesélte Elekné Román Katalin.