Légy bátor - sportolj! | Pannonmagazin

Napjaink média és divat által uralt világában könnyen érezhetjük úgy, hogy nem vagyunk elég “jók”, szépek vagy éppen vékonyak. Ez belső feszültséghez, önképzavarhoz, szélsőséges esetekben pedig önutálathoz vezethet. “Jól kell kinéznünk” – gondoljuk, de hogy mi a “jó”, azt eldönteni egyáltalán nem egyszerű.

Minden korszaknak megvolt a maga szépségideálja, újabban pedig már számítógépes programok segítségét is igénybe veszik a női és férfiideálok megalkotásánál. Így a “földi halandóknak” nem egy nő vagy férfi természetes szépségével, hanem egy nemlétező külsővel kell “versenyezniük”. De kell-e egyáltalán versenyeznünk?

Nos, erre semmi szükség. A legfontosabb, hogy elfogadjuk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk, és merjük szépnek látni azt az embert, akit a tükörben látunk. Elsősorban belülről kell kifelé szépülnünk, ám az egészséges lélek mellett az egészséges test is nagyon fontos, hiszen abban élünk. Tehát, ha versenyeznünk nem is kell senkivel (pláne nem egy agyonretusált fotóval), a külsőnkre mégis oda kell figyelnünk, az egészségünk érdekében.

A testnevelés óra sokunkkal nem megszerettette, hanem egyenesen meggyűlöltette a mozgást, mert nem tudtunk elég gyorsan vagy kitartóan futni, nem tudtunk felmászni a kötélre, nem dobtuk elég messzire a kislabdát vagy éppen nem ugrottuk meg a 180 centit, és ezeket kudarcként éltük meg. De nem lehet mindenkire ugyanazt az uniformist ráhúzni, hiszen testünk nem egyformán rendezkedett be. Nemcsak a szervezet felépítése, hanem a technika is döntő szerepet játszik abban, hogy mire vagyunk képesek, gyerekként azonban csak a szégyent érezzük, mert “nekünk ez már megint nem sikerült”. Ez olyan mély sebet hagy bennünk, hogy amint lehet, jól távol tartjuk magunktól a mozgás minden formáját, hiszen “úgysem vagyunk rá képesek”. Ez azonban nem igaz.

Mozogni kell, hiszen nemcsak a táplálkozástól, hanem a sporttól is függ, hogy mennyire lesz egészséges a testünk. Mindenki erős valamiben, csak ki kell kísérleteznünk, hogy melyik sportág az, ami nekünk való. Van, aki a táncban, van, aki a küzdősportban találja meg az örömöt, de fontos az edző hozzáállása is. Csak azt fogadjuk el, aki megérti, hogy 25-30 év “semmittevés” után nem olyan a kondíciónk, mint az övé, és nem követeli meg, hogy az első óránkon ájulásig dolgoztassuk magunkat. A mértékletesség itt is nagyon fontos, főleg azoknak, akik szeretnének ugyan mozogni, de gyomorgörcsük van már a sportolás gondolatától is. Ilyenkor előfordul, hogy az első alkalom után fel is adjuk az egészet, emlékezve az iskoláskori megaláztatásokra.

Akik tudják magukról, hogy eddig soha, semmilyen mozgásformát nem voltak képesek kitartóan űzni, azoknak lehet, hogy jobb, ha otthon kezdenek sportolni, a saját tempójukban. Nem számít, hogy csak tíz percet edzenek naponta, hiszen a rendszeresség a lényeg. Azt kell szem előtt tartaniuk, hogy nem megutálni, hanem megszeretni akarják a mozgást, ezért mindenképpen kicsiben kell kezdeniük. Akik utoljára az iskolában végeztek felüléseket, azok az első alkalommal nem fognak megbirkózni háromszáz felüléssel. Ezt el kell fogadni, ezzel ki kell békülni. Szeretettel és türelemmel kell állnunk önmagunkhoz, időt adva a lehetőségnek. Napi tíz perc edzés egyetlen hét alatt hatalmas változásokat tud okozni a testen, ami plusz erőt és kitartást ad a továbbiakban, az időintervallum megemeléséhez is. És amint látszik a sport következménye, napról napra egyre jobban megkedveljük azt, és megnő az önbizalmunk, mert “képesek” vagyunk kitartóak lenni.

Az, hogy egészségesek, boldogok és kiegyensúlyozottak legyünk, sokkal fontosabb annál, mint, hogy aktuális szépségideállá akarjunk válni egy olyan világban, ahol a divatcégek nagy részénél alapvető elvárás az anorexia.

Akkor vagyunk igazán szépek, ha szeretjük önmagunkat.

Kiemelt kép: pixabay.com

Megosztás:
weboldal készítésONMEDIAWEB