Történelem, kultúra, szórakozás, ismeretterjesztés kapcsolódott össze a Miskolctapolcán tartott városnéző séta során.

Magyarország 2011-ben csatlakozott az ENSZ Turisztikai Világszervezete (UNWTO) által indított kezdeményezéshez: minden évben szeptember 27-én ünnepeljük a Turizmus Világnapját. Sok város szervez ekkor olyan programokat, amelyek révén ráirányíthatja az emberek figyelmét településük értékeire, turisztikai vonzerejére.

Miskolc turisztikai szervezete, a MIDMAR Kft. kapcsolódva a jeles naphoz, kellemes sétára invitálta az érdeklődőket Miskolctapolcára, ahol a közkedvelt városrész régi és jelenlegi értékeit tekinthették meg. Az ingyenes rendezvényre előzetesen regisztrálni kellett, majd a Miskolctapolcai Strandfürdő főbejáratától indult a program. Kupcsik Sarolta idegenvezető kalauzolta a látogatókat egyik helyszínről a másikra, míg a Barlangfürdő történetéből Lantos Zsuzsa mesélt érdekességeket.

A résztvevők megnézték a Juno szálló mellett található, ma is élő mocsári ciprust, majd az egykori püspöki rezidencia, a manapság Akropolisz Szabadtéri Színpadként ismert épület következett. Onnan a Csónakázó-tó mellett vezetett az út a Barlangfürdőhöz, valamint az előtte látható egykori bencés apátság romjaihoz. A túra során szó esett Tapolca nevének eredetéről, egyházi birtokokról, legendás – ám ma már nem létező (Liget, Anna) – szórakozóhelyekről, és arról is, hogy nagyjaink, például Csokonai Vitéz Mihály hogyan gyógyíttatta magát annak idején a „tapoltzai hévízben”.

Az Akropolisz Szabadtéri Színpad bejárata és jellegzetes lépcsősora (Fotó: Vona Ildikó/ PannonHírnök)

Miskolctapolca – 1950 előtti nevén Görömbölytapolca – a Hejő-patak völgyében helyezkedik el. Neve szláv eredetű, fürdőhelyet jelent. Számos nevezetessége között Barlangfürdője egész Európában egyedülálló, hiszen karsztban ilyen magas hőfokú víz nem található máshol. Fő vonzerejét a természetes barlangban lévő meleg vizes medencék jelentik. A 30 fokos víz és a barlang klímája gyógyhatású, főként ízületi betegségek esetén nagyon hatásos. Fedett és szabadtéri medencéi is vannak, melyek egyszerre jelentenek különleges látványosságot és élményekben gazdag kikapcsolódást.

A séta résztvevői sok mindent megismerhettek Tapolca történelméből is. Megtudhatták, hogy a környék már az ősidőkben lakott volt. Az 1920-as években a Szentkereszt-barlangban talált harminc-negyvenezer éves őskori leleteket – pattintott kőeszközöket, ékszereket, csontokat – most a Herman Ottó Múzeum őrzi. A honfoglalás után a település a Bors, majd a Miskolc nemzetség tulajdona lett. A Miskolc nemzetség a későbbiekben több ágra szakadt, de tagjai a 14. század második feléig visszajártak ide halottaikat eltemetni. 1219-ben már monostor állt itt, amelynek az volt a feladata, hogy őrizze a nemzetség földi maradványait. A Szent Péter és Pál tiszteletére emelt apátságban bencés szerzetesek éltek, egészen a 16. századig. A török uralom idején – a folytonos támadások miatt – a szerzetesek elhagyták a területet, beköltöztek Miskolcra, a tapolcai épületek pedig tönkrementek; a környezet elvadult, elmocsarasodott.

A Csónakázó-tó (Fotó: Vona Ildikó/ PannonHírnök)

A 19. század végén kezdett ismét benépesülni a terület, bár nyaralóhelynek már korábban is használták. Az ekkor Görömbölyhöz tartozó térséget „Puszta Tapolca” néven is említik a dokumentumok. 1711-ben Kollonich Zsigmond váci püspök levélben kérte a fürdőhely rendbetételére, fürdőház építésére a vármegyét. A fürdő a görömbölyi apátság tulajdona volt, és a püspök kezdeményezésére a sziklavájatokból előtörő gyógyvizek számára három medencét alakítottak ki, mellé öltözőket, valamint egy hatszobás fogadót építettek – leírása 1743-ból maradt fenn. Az 1830-as években már fedett rész állt a módosabbak rendelkezésére, a köznép azonban továbbra is a szabad ég alatt fürdött. 1908-ban Miskolc város és a görögkatolikus egyház között adásvételi szerződés jött létre. A város több ütemben megvásárolta Tapolcát az egyháztól, majd 1934-ben üdülőhellyé nyilvánították a települést, ami aztán gyors virágzásnak indult: fogadók, éttermek, panziók nyíltak, központban a gyógyvízzel. Az új tavifürdő 1938-ra épült fel, a termálfürdő ma is látható főépülete pedig 1941-ben készült el.

Vizibiciklik és csónakok a tó kikötőjében (Fotó: Vona Ildikó/ PannonHírnök)

Tapolca 1950-ig Görömböly része volt Görömbölytapolca néven, akkor az anyaközséggel együtt Miskolchoz csatolták. 1959-ben átadták a közönségnek a tulajdonképpeni Barlangfürdőt – mindaddig csak a barlangokon kívül fürödhettek a barlangból eredő termálvízben a vendégek –, 1969-ben két szabadtéri medencével egészült ki a komplexum, majd később is történtek bővítések. E munkálatok során épült meg a Barlangfürdő jelképének is számító, Zsuffa András tervezte külső „kagyló”. Újabb barlangtereket tártak fel, mai arculata a 2000-es évek közepére alakult ki.

1923-ban épült meg a miskolctapolcai nyitott strand, amit többször korszerűsítettek. Legutolsó felújítása után 2015. május 30-án adták át a közönségnek, de területén jelenleg is folynak bővítési, fejlesztési munkálatok.

Hattyúk és vadkacsák a Csónakázó-tavon (Fotó: Vona Ildikó/ PannonHírnök)

Miskolctapolca parkrendszere egy arborétum jellegű, őshonos és ritka fajokban gazdag terület, mely a Barlangfürdő szomszédságában helyezkedik el. Az Árpád-kori apátság parkerdejéből kialakított, Miskolc város által 1937-ben megvásárolt, majd intenzíven fejlesztett park és tórendszer az üdülőkörzet egyik gyöngyszemévé vált. Központi eleme a Csónakázó-tó, amelyből több sziget is kiemelkedik. Szintén a park része a Békás-tó, ami egy volt kráterben helyezkedik el, és megközelítőleg ötven hőforrás található benne. A leghidegebb 36 °C, míg a legmelegebb 47 °C-os hőmérsékletű.

Miskolctapolca nevezetessége még az 1935-ben felszentelt Sziklakápolna, amit az egykori Verebes-tanyán lévő két barlangból alakítottak ki, és külön érdekessége, hogy Magyarországon csupán egyetlen helyen, Budán található hasonló sziklába vájt kápolna.

Az egykori bencés monostor romjai – háttérben a Barlangfürdővel (Fotó: Vona Ildikó/ PannonHírnök)

A fürdőzésen kívül számtalan szórakozási, kikapcsolódási lehetőséget kínál Miskolctapolca. A Csónakázó-tavon vizibiklizni, csónakázni lehet, és kedvenc családi programnak számít a hattyúk, vadkacsák etetése. A közelben lévő bobpálya, valamint Kalandtúrapark szintén felejthetetlen élményeket nyújt, az Akropolisz Szabadtéri Színpad pedig előadásokkal várja a nézőket. A nyári időszakban népszerű színdarabokat, musicaleket, rockoperákat láthat a közönség, de gyakran tartanak itt humoros esteket is.