Álmaink asszonya keresi álmai hercegét, hangzik egy újság apróhirdetésében. Ebben az esetben már messziről látszik, hogy a hölgy mit szeretne, de a mai világban ez csak illúzió.  Ha kialakul a kölcsönös vonzalom, megismerik egymást a partnerek – alkalmazkodva a ma uralkodó trendhez -, meg kell fontolni, hogy az együttélés melyik formáját válasszák. 

Manapság az élettársi kapcsolatban is elképzelhető a gyermekvállalás, igaz ez egy látszólag kötöttségektől mentes helyzet. Ezalatt kiderül, hogy egymáshoz illenek-e, vagy sem. De a gyermekvállalás, és a közös lakás komoly kapocs a felek között. Visszafordítható közösség, de a gyermeknek mégis jobb lenne, hogy együtt maradnának.

Ha a szerelmesek házasságra lépnek egymással, törvényesen is egy pár lesznek. Igaz ez sem ad garanciát arra, hogy a frigy holtodiglam-holtodiglan fog tartani. Az élet sok előre nem látható olyan helyzetet hozhat, amit a pár nem tud megoldani és elválnak az útjaik.

Ha úgy érezzük, hogy a kapcsolatunkat már nem tudjuk megjavítani, megmenteni és a válás mellett döntünk fontos, hogy tisztában legyünk és megértsük saját magunkat és a másik felet is.

Célszerű ehhez akár egy pszichológus, család- vagy párterapeuta segítségét kérni. Amikor egy problémás kapcsolatban vagyunk, és a krízisek folyamatosan, szinte ugyanúgy ismétlődnek, nehéz megérteni, mi miért történik.

Egy házasság felbomlása idején a vétkes-áldozat meccset, és a „ki a hibás, ki mit rontott el?” témájú vitát a végtelenségig lehet folytatni. Ennek nem sok értelme van, és tanulsága sem lesz. Sokkal fontosabb lenne inkább a saját szerepünket tisztázni. Ha ezt megtesszük, elkerülhetjük, hogy egy következő kapcsolatban megismételjük a korábbi hibáinkat.