A Vaják című sorozat a lengyel író, Andrzej Sapkowski fantasy könyvsorozatán alapszik, mely egy kitalált földrészen, egy Kontinens nevű helyen játszódik, ahol emberek, törpök, tündék, alakváltók és különféle lények élnek. A főszereplő a Ríviai Geralt, egy Vaják, aki pénzért szörnyeket vadász le vagy tesz éppen ártalmatlanná. Geralt kívülálló az emberek között is, hiszen a Vajákká való képzése során különböző mutációkon esett át, hogy tökéletesítse a képességeit és jobb legyen a munkájában, azonban egyfajta mellékhatásként az emberi érzelmei is a minimálisra csökkennek.

A sorozat látványosra sikerült, a helyszínek gyönyörűek, a díszletek tökéletesen illenek a világhoz. Henry Cavill Rívia Geralt szerepét nagyszerűen alakítja, szótlan, mikor beszél medvésen dörmög, testalkatát tekintve nem marad kétség afelől, hogy képzett harcos, akinek nem akad ellenfele. A Geralt szűkszavúságát ellensúlyozó Jaskier remekül oldja a legtöbb jelenetben a feszültséget humorral, a két karakter nagyon jól működik együtt az egész sorozaton keresztül. Az eltolt idősíkok, melyek csak később keresztezik egymást, kifejezetten ötletes húzás volt a készítők részéről. A szereplők sokat utaznak, és főleg lóháton, habár a teleportálás sem ritka esemény. A harci jelenetek túlnyomórészt gondosan megkoreografáltak, fröcsög a vér, mikor a helyzet úgy kívánja. Bár összességében a Vaják egy nézhető sorozat lett, a végeredmény jócskán hagy kivetnivalót maga után.

Igaz, hogy Geralt nem beszél sokat és ez jól is áll neki, de valamiért a lovának előszeretettel anekdotázik, és az sem derül, ki, hogy miért. A vajákok pénzért ölnek szörnyeket, és a közembernek mindig van pénze, hogy kifizesse őket, sőt, mindig pont annyi pénz van náluk, amennyit kérnek tőlük, ezért leszámolni sem kell az érméket. A főbb karakterek semmivel nem kerülnek közelebb az emberhez az utolsó rész után, mint az elsőnek a kezdetén. A szereplők csak mennek és mennek, egyik kalandból a másikba, de igazán mély dolgokat nem derülnek ki róluk, ezért az érzelmi kötődés is elmarad, nincs miért/kiért izgulni. Való igaz, hogy van egy átfogó szál, amely végighalad a sorozaton, ugyanakkor összességében inkább érződik epizódsorozatnak, mint egyetlen folyamatos történetnek.

A karakterek nem árnyaltak, a jók jókat cselekednek, a rosszak pedig rosszat, a kettő közötti határmezsgye átléphetetlen. Karakterfejlődés pedig nem igazán történik, talán csak Yennifer esetében, habár az ő része is elintéződik egy Betty, a csúnyalányos átalakulással. Az előtte a saját családjában sem megbecsült, púpos, csúnyácska lánynak később olyan mondatok hagyják el a száját, hogy „sosem voltam félénk”. Akkor ezek szerint az egy másik sorozatban történt. Ha mindez még nem lenne elég, a szereplőknek sokszor érthetetlen a motivációja, amit képesek csupán annyival magyarázni, hogy „ez a végzet” vagy „a végzet ellen úgysem lehet harcolni”, amivel csak az a probléma, hogy ezek szerint nem számít, ki, mit és miért cselekszik, hiszen a végzet szerint így kell lennie.

A Vajákot nézve önkéntelenül is az jutott eszembe, amit Stephen King mondott Stanley Kubrick Ragyogásáról: „Egy nagy, szép autó motor nélkül.” Ennél még az ugyancsak 2019-es másik fantasy sorozat, az Amazon Prime-on elérhető Carnival Row is jobban sikerült, pedig az is több sebből vérzett.

A Vajákot érdemes lehet megnézni egy hétvégén, amikor az embernek éppen nincs fontos dolga, valamennyire lefoglal, ugyanakkor ennél többre nem nagyon kell számítani tőle.

Vaják. Lengyel-amerikai fatasysorozat, drámasorozat, 60 pec, 2019. Forgalmazó: Netflix.