Mindenki az ideális társát keresi egy párkapcsolatban, mégis egyre többen vagyunk, akik rendszeres párkapcsolati krízisekkel nézünk szembe nap, mint nap. Érdemes ezeket pozitív oldaláról is megvizsgálni: ugyanis a krízis mindig a fejlődésünket szolgálja, és így van ez bizony a párkapcsolatunkban is!

Egy kapcsolat elején a szerelem eufórikus érzése rózsaszín ködben tart minket, majd idővel lehullik a tökéletesség függönye, és mint hús-vér emberek állunk majd egymással szemben. Ilyenkor látjuk meg a hibákat, az esetleges tökéletlenségeket a másikban – és apróságokon  – ami eddig fel sem tűnt, vitázni kezdünk. Ha jól kezeljük, ezekből a krízisekből épülhetünk is, és erősödhet általuk a kapcsolat. 

Mindenekelőtt nagyon fontos, hogy mit tekintünk krízisnek, és hogyan viszonyulunk a nehézségekhez?

Érdemes először is tudatosítani magunkban, hogy a krízis nem csak a nehézségeket jelenti, hanem egyfajta fordulópontot: amelyre akár mint egy útkereszteződésre is tekinthetünk, mely több irányt mutat meg számunkra az adott pillanatban. Minden krízis egyfajta lehetőség tehát a változásra, és vele együtt a pozitív fordulatokra, fordulópontokra is. 

 A krízisek egyénileg azért könnyebbek, mert csak egy emberről szólnak!

Egyéni életuntunk egyes szakaszain már egészen kicsi korunktól kezdve élhettünk át kisebb-nagyobb kríziseket – az első közösségi élmények, az iskolának, a szülőknek való megfelelés során, majd később a fiatalkori szerelmek és társas kapcsolatok, a serdülőkör során, és így tovább… 

Ám mivel ekkor még mindannyian egyénileg haladtunk a saját utunkon – persze a szülők és a társadalmi közösségek támogattak jó esetben bennünket – de egyedül fejlődtünk, és a saját tempónkban lépdeltünk szépen előre. Nyilván mindannyian ismerjük azt a felemelő érzést, amikor egy kudarcot követően másodjára már sikeresen oldottunk meg egy adott problémát.

Ami nehézséget jelent, hogy egy párkapcsolat már nyilván két emberről szól, két külön individuumról, akiknek lehet, hogy nem azonos a fejlődési üteme, vagy nem pont ugyanott tart a lelki fejlődés szintjén, mint a másik – ám mégis egy párkapcsolatban együtt, közösen kell fejlődnünk, közösen kell a krízisekből is új utakat, pozitív változásokat hozó lehetőségeket felismernünk. Ahhoz, hogy a párkapcsolat szépen fejlődni tudjon, nyilván az egyénnek is fejlődnie kell, és egyik sem zárja ki a másikat – egy párkapcsolatban is van lehetőségünk egyénileg is fejlődni.

Saját, személyes fejlődésünk során a párunk, társunk pont abban segíthet nekünk, hogy úgymond jelen van. Jelen van az életünkben, elérhető fizikailag is, miközben érzelmi közösséget is táplálunk egymással. Persze ennek a képességnek a megélése nagyban függ a saját személyes kötődési mintáinktól is, melyeknek leginkább korai gyermekkorunkból ered.

Szükségesek a krízisek, hogy a kapcsolat tovább fejlődhessen!

Ha a kapcsolat csupán látszólag van egyensúlyban, – veszekedésektől, nehézségektől mentesnek tűnik – abban ugyan egyénileg biztonságban érezhetjük magunkat, de maga a kapcsolat fejlődése nem biztosított. Vannak kapcsolatok, ahol létrejönnek ugyan látszólagos harmonikus, egyensúlyi állapotok, de ezekben többnyire torzulnak a szerepek: az egyik fél túlzóan gondoskodik, vagy anyáskodik a társa felett, egyfajta szülő-gyerek kapcsolat típus jön létre a felek között. Ezekbe a kapcsolatokba ritkán szokott beleférni egy „második” azaz valós gyerek, és ilyenkor lehet az, hogy habár semmi sem indokolja orvosilag, biológiai szempontból – de mégsem tud valamiért megfoganni a baba. Ilyenkor a párterapeuták azt szokták javasolni, hogy mesterségesen generáljanak egy krízist a felek – ha még eddig nem tudnak felidézni közös életükből egyetlen említésre méltó veszekedést sem.  

Ehhez fel kell tudni mérni, hogy ami az egyiknek nem fáj, és hamar túllendül rajta – lehet, hogy a másiknak mélyebb sebet okoz, mint hinné. Ugyanaz a dolog ugyanis mindenkinél egész másként is lecsapódhat. Fontos, hogy akkor érdemes tudatosan is foglalkozni a krízissel, ha mindkét fél érzi, hogy baj van. Ha csupán az egyik fél érzi súlyosnak a dolgokat, sajnos van, hogy egyedül marad az érzéseivel. Ha mindketten érzik, és meg tudják beszélni egy nyugodtabb pillanatban a másikkal, vagy tudatosan, tettek szintjén törekednek a változásra– akkor lehet érdemben is továbblépni, és ez által egy még szorosabb érzelmi szövetséget kialakítani.

Képek: tinybuddha.com; linkedin.com; postmodernwoman.com; wesayyesprogram.com; helpwithrelationship.com