Világszerte november 12-én ünneplik a szociális munka napját, Magyarországon tizenhárom éve mondunk köszönetet ezen a napon. Ez vajon tényleg elég a változáshoz?

Gyakran hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, mit is jelent az emberség, de akármennyire is a feje tetején áll a világ, most is ez visz minket előre.

Meg kell tanulnunk nem félrenézni, ha valakit krízishelyzetben látunk. Nem tudhatjuk honnan indult, nem tudhatjuk miért került oda és azt sem tudhatjuk, mi mikor kerülünk hasonló helyzetbe. A kirekesztés, az uszítás és az előítélet csak fokozza a nehézségeket. Ezeket a nehézségeket próbálják feloldani a szociális munkások.

De mi is az a szociális munka?

“A szociális munka olyan gyakorlat alapú szakma és tudományág, amely elősegíti a társadalmi változást és fejlődést, a társadalmi összetartozást, a társadalmi kirekesztettség problémájának megoldását, valamint az emberi méltóság és igazságosság megtartását”

–  IFSW- definíciórészlet, további információk: A szociális munka globális definíciója.

Egy tanulmány szerint hazánk lakosságának közel egyharmada néz szembe olyan megpróbáltatásokkal, amik szociális gondozást, segítséget igényelnek. Amiket az érintettek egyedül nem tudnak megoldani, mert élethelyzetük akadályozza őket. A jelenlegi helyzetben ez az arány valószínűleg még több.

Ilyenkor értékelődik fel igazán a szociális munkások tevékenysége. A családsegítők, hajléktalanszállók munkatársai és más szociális területen dolgozók valójában hivatásukat végzik, mert a szociális munka nem egyszerűen munka, hanem odaadás, gondoskodás, mélyen gyökeredző problémák megoldása és remény nyújtása azoknak, akik kilátástalan szituációban vannak. Azért, hogy amennyire csak lehet, egyenesbe jöjjenek, és ne tévedjenek el a gondok útvesztőjében.

A szociális munkások sokszor olyan módszereket, tanácsokat, praktikákat is átadnak a rászorulóknak, amik életmentők lehetnek. De munkájukból kifolyólag nekik is szükségük van támogatásra, s ha  nem is telik tőlünk több, mondjunk csak annyit: KÖSZÖNET MINDENÉRT.

Ezek után pedig gondoljuk át alaposan tehetünk -e egyebet másokért. Például sok olyan szervezet létezik, aminek segíthetjük a munkáját, adakozhatunk, önkénteskedhetünk. Számos ember meg is teszi. Ám ha esetleg mi magunk sem élünk olyan körülmények között, hogy javainkból vagy időnkből adjunk társainknak, akkor sem kell kétségbe esnünk, mert az egyszerű, hétköznapi odafigyelésnek és megfontoltságnak is kiemelkedő szerepe van a közösségünk formálásában. Bármit is csinálunk, bárkivel is kommunikálunk vagy kerülünk kapcsolatba, a megnyilvánulásaink és tetteink meghatározóak, hiszen a társadalmi felelősségvállalás az egyénnel kezdődik…

Farkas Cs. Tekla

Nyitókép: Magyar Vöröskereszt