Ősláp a főváros határában | Pannonmagazin
Utazóna

Ősláp a főváros határában

Ócsai Tájvédelmi körzet

A köznyelv a vizes, ingoványos területeket lápnak, mocsárnak hívja, illetve a terület régi, népi neve turján vagy berek (e szó hallatán többeknek rögtön Fekete István Tüskevár című ifjúsági regényének folytatása, a Téli berek ugrik be). Természetföldrajzi szempontból azonban a két élőhely korántsem ugyanaz. A láp tudományos meghatározás szerint egy olyan növénytársulás, mely tőzeget képez, vízszintje állandó, szemben a mocsárral, mely időszakosan ki is száradhat és nem képez tőzeget. A lápoknak sokféle besorolása és típusa ismert, az élőhely jellege szerint lehetnek úszólápok, rétlápok, tőzegmohalápok, láperdők és forráslápok. A klasszikus értelmezés szerint az “igazi” lápnak a tőzegmohalápok tekinthetőek, melyeknek egy speciális fajtája az úgynevezett dagadó láp, igen ritka növényfajoknak ad otthont, mint a rovaremésztő és dísznövényként is igen népszerű kereklevelű harmatfű vagy az étkezésre is alkalmas, magas C-vitamin tartalmú bogyót termő tőzegáfonya.

A folyószabályozások előtt a kárpát-medencei ember együtt élt a természettel, a folyóvizekkel, mocsarakkal, lápokkal, sok régi mesterség – pákászat, csíkászat – kötődik a vizes élőhelyekhez. Ez a helyzet azonban mára megváltozott, a láp jelenleg az egyik leginkább veszélyeztetett (vizes) élőhely Magyarországon. Európában a lápok 60%-a napjainkra eltűnt, Magyarországon pedig csupán a 3%-a(!) maradt meg az egykori lápos területeknek. Ez a kevés élőhely nagyrészt már eleve védett területen található és ex-lege védelem alatt áll. Ez annyit jelent, hogy a törvény erejénél fogva, “alanyi jogon” védett, másképpen szólva, minden lápnak minősített élőhely természeti oltalom alatt áll (hazánkban körülbelül 1000-re tehető a lápok száma). Ebbe a kategóriába tartoznak még a víznyelők, források, szikes tavak, barlangok, földvárak és a kunhalmok. Hazánkban az ismertebb lápok többek között az Ecsedi-láp, a Bátorligeti-ősláp vagy az Erdőtelki-égerláp. 

Alig néhány kilométerre a fővárostól is található egy kicsiny ősláp az Ócsai Tájvédelmi Körzet területén, mely a Turjános vagy Öregturján nevet viseli (mivel Turjánvidéken fekszik), s egyik utolsó hírmondója az egykori kiterjed lápvilágnak a Duna-Tisza-közén. Az őslápot még a XIX. században le akarták csapolni, sikertelenül, mivel 16 forrásból táplálkozik, így egész évben magas a vízszintje. A láp ma szigorúan védett terület, belépni kizárólag szakvezetővel lehetséges. Idén is, a VÍZ VILÁGNAPJA alkalmából szerveznek láptúrát (2018. március 17., szombat), Gumicsizmás túra a lápi ember nyomában címmel. A vizenyős, zsombékos terepen nem könnyű a menet, az ember váratlanul is belesüppedhet egy mélyebb részbe és bizony nagyon nehéz elkerülni, hogy a térdig érő gumicsizmába nem ömöljön be a télen vagy kora tavasszal tett kirándulás során a jeges, iszapos víz. Bár ilyenkor még a fák ágai csupaszok, levél nélküliek, a tájban jórészt szürkés színek az uralkodóak, az őslápban zöld vízi növényeket is látni, sőt, már a rikítóan sárga, csodaszép gólyahír is kinyitotta kicsiny virágait. Az ősláp értékes növényei között említendő még a mocsári és a szibériai nőszirom, a különböző orchideafélék, kosborok és bangók is.

Caltha palustris

Az ősláp környékének “kívülről” való megtekintése azonban lehetséges, a Selyem-réti Tanösvény ingyenesen és szabadon járható be. Tájékoztatótáblák segítségével ismerhetjük meg az őslápot, a környező élővilágot és annak jelentőségét. Az út nem hosszú, kényelmesen bejárható egy óra alatt is, így kisgyerekes családok számára is ideális kikapcsolódást biztosít. Bár tompán odahallik a közeli autópálya zaja, mégis, az erdei környezet érezhető nyugalmat áraszt. Ha szerencsések vagyunk, sokféle kisebb állatfajt pillanthatunk meg a növények között megcsillanó vízen, vagy a felszín alatt. A tanösvény üde foltot jelent a főváros nyüzsgéséből kiszakadó kirándulónak, s szinte hihetetlen, hogy 30 kilométerre a betonházaktól és aszfaltutaktól itt avaron, füvön sétálhatunk, mindenhol növényzet vesz minket körül, csupán az ég – szerencsés esetben – kékjét láthatjuk, ha felpillantunk. A tanösvény egy nagy rétre vezet ki, ahol fából készült mászókák várják a kisebbeket és a gyerekes szórakozást nem szégyenlő nagyobbakat. Egy kis pihenésre vagy elemózsiánk elfogyasztására letelepedhetünk a padok valamelyikére, sőt, tűzgyújtásra is van lehetőség. Az ócsai természetjárós program színesíthető még az ornitológia iránt érdeklődők számára a Madárvárta meglátogatásával és szervezett program keretében madármegfigyeléssel is.

Az ócsai Madárvárta

Ócsán azonban nemcsak természeti-, de kulturális értékek is találhatók. A település legidősebb részén, Öregfaluban több száz éves, úgynevezett kétbeltelkes lakóházakat tártak fel. A parasztházak közül ma hat műemléki védelem alatt áll, a legidősebbek a XVIII. század végén épültek. Az itt álló Tájház az ócsai lakosok által adomonyozott tárgyakból néprajzi emlékeket mutat be, illetve a 300 éves pincesor tulajdonosai a mai napig termelnek bort. A Tájházzal szemközt áll a XIII. századi premontrei kolostor hatalmas kőépülete, mely nemcsak kívülről nyújt impozáns látványt, de az épületbe belépve Árpád-kori freskókat i megpillanthat az érdeklődő.  A középkori templomépítészet egyik legépebben megmaradt emléke, a műemléki védelem alatt álló református templom a premontrei rend számára épült.

Premontrei kolostor

Ócsa és környéke remek hétvégi programot kínál az év bármelyik szakában párok, családok, baráti társaságok, természetkedvelők és/vagy a népi kultúra iránt érdeklődők számára egyaránt. Induljunk téli, kora tavaszi láptúrára, lombfakadás után és nyáron, az ősz színkavalkádjában sétáljunk végig a tanösvényen, látogassuk meg a Madárvártát, tekintsük meg a Tájház és a kolostor gyönyörű épületét, mely után élményekkel feltöltődve térünk majd haza.

További információ és programok Ócsa település honlapján olvashatóak.

Képek forrása: wikimedia.org

Megosztás:
weboldal készítésONMEDIAWEB