Drága Barátaim!

Lassan egy hete emésztem, ezerszer átgondoltam, hogyan, miként írjam meg ezt a felejthetetlen eseményt. Tanult, mára kissé levitézlett cimborát idézvén, információ kép nélkül ma már nem létezik, ezért hát a késedelem. Azonban meghányva-vetve az eseményeke, hát akkor egy kis csellel, csalással, de mellékelek majd valamicskét. A múlt hétvégi rendezvény, jelesül az, az a Tiszafüred- fesztivál az, amiről nem is titkoltan szeretnék írni, úgy, ahogyan az bennem mára talán letisztázva a helyére is került. Nem feltétlen szeretnék a nagy megmondó szerepében tetszelegni, hiszen ez nem a tisztem, erre fel nem kért senki. A konklúzió azonban az ezúttal is, hogy milyen csodás dolog az, mikor olyan, de olyan sok minden kapcsolódik egybe. A Fiesta, az azt megelőző emberfeletti szervezőmunka, maga a végeredmény, ami hát a kulináris élvezetek nélkül mit sem érne, tegyük csak a kezünket a szívünkre. Így aztán, mivel végtére is ezen az oldalon, ahol ennénk, innánk, hát még szép, hogy helye van az írásnak.

VOLT EGYSZER EGY FESZTIVÁL, SÍPPAL, DOBBAL, NYENYERÉVEL, MEGTETÉZVE JEJEJÉVEL, HALÁSZLÉVEL, HALTÖPÖRTYŰVEL, HABLEÁNYKÁKKAL, CSODÁS NŐKKEL, EGYSZÓVAL MINDENNEL

Mindennel Barátaim, hogy nézni is „tereh” volt!

Azt nem tudom, hol, hogyan kellene megfelelően méltatni mindenkit, hiszen erre talán nem is lenne elég a „flekk”, de nekifutok. Az írás kifundálója kalandos, Gines-rekordokat megdöntve jutott el a helyszínre. Hallotta is ezt a történetet ott boldog-boldogtalan, hogy aztán megfelelő málna pálinka és egyebek kíséretében kerülhessen végre az ágyába. Ahol is aztán a férfi szobatárs kíséretében rendeztek olyan előadást, hogy talán autók is összementek a városban, mindezt olyan monszun kíséretében, ami majdhogynem elmosta a mutatványt. Mindezek ellenére hajnali kelés, majd az egyik, ha nem a legfőbb finanszírozó gáláns reggelije utáni remények az eső megállítására. Ábrahám Tamás úr, aki jeles, 20 éves működést, üzemeltetést ünnepelhetett,

hát Ő várta reggelivel szerény, annál lelkesebb stábunkat. Az eső csak esett szakadatlan, de aztán az a csodás, Szőke Tiszánk csak méltóságteljesen hömpölygött, mintegy tudván azt, közben ránk mosolyogva, legyőzzük az akadályokat, kiderült, hogy kiderül. Aztán elkezdődött a Nagy utazás, mindenki sebbel-lobbal állt neki a maga nem kis feladatának. Szerény, bár néha exhibicionista személyiségemre az a feladat hárult, hogy igazi. Tiszai Halászlével kápráztassam el a Népet, az Istenadta Népet. Mindehhez, a Panzió, Ábrahám úr adta az alapanyagot, de nem ám csak úgy Barátaim. Megpucolva, kifilézve, megfelelő méretre szabva, azt a 15-20 kilogramm csodás, tiszai pontyokat. Arról nem beszélve, hogy a rendkívül szimpatikus, fiatal Chef mindenben segítségemre állt, adott mindent a mutatványhoz. Miközben nekiláttam az alapoknak, bográcsban, eközben megkezdődött a Fiesta is. Jó tűz hiányában, de töretlenül aprítottam fel vagy három kiló vöröshagymát, egy fej fokhagymát, két kiló paradicsomot, TV paprikát. Mindezt egy jó nagy marék sóval, szemes borssal, 20-25 liter víz segítségével, mintegy 8 kiló halászlé alappal főzni kezdtem. Jelesül a méregfogtól, egyebektől ELŐRE megtisztított halfejek, gerincek alkották, aztán azért, csak az íze, a hatása miatt is belevarázsoltam egy csészényi zsírt, amit füstölt szalonnából készítettem. A mellettem felsorakozott csapatok is ugyanezt főzték, ha jól emlékszem, több mázsányi halat láttam a patyolat tiszta, mindennel felszerelt, raktárban. Aztán Aradi uram is megérkezett szintén kalandosan, hogy aztán a PMG nevében adhassa át a meg-és kiérdemelt díjakat. A Tisza Sun Club emberei pedig Pálmánk irányítása mellett olyan profi munkát végzett, amihez kevés fogható. Hiszen teher alatt nő a Pálma! Volt ott erőverseny, „zsákba futás”,,csöppségek bűbájos szépségversenye, a fiatal, tűzrőlpattant hoppmesterünk lendületes, igazi hivatásosokat megszégyenítő levezetésével. Eközben elérkezet az idő, ezt a tengernyi alapot nézhetővé, igazi halászlévé készíteni. Eközben-mindezt nagy örömömre-látogatók, érdeklődök színesítették az előadást. Sőt, még a debreceni vízilabdacsapat katalán légiósa, csapattársának gyönyörű, magyarul is remekül beszélő honfitársa előtt végezhettem a nem kevés cucc passzírozását. Aztán egyszer csak elkészült nagy dobás, csodás, Szegedi piros, nemes paprikával ajándékoztam meg a lét. Hát barátaim, ez olyan lett, hogy most is a könnyeimet törölgetem, szemeimet dörzsölgetve emlékszem. Ezzel jó félórányit felfőztem a levet. A tüzet mérsékelve, megfelelő alázattal pedig a mintegy tizenöt kilónyi, filézett szeleteket helyeztem az addigra már nem lobogó lébe. Innentől számított 40-45 perc múlva készre is jelentettem a művet.

A végeredményt nem tisztem minősíteni, ezt tegyék azok, akik egymás kezébe adták a kilincset. Aztán el is kellett hagynom a felállítási helyemet, hiszen AC/DC rajongóként olyan akkordokat, énekhangot hallottam, mintha az ausztrál rock banda tisztelt volna meg bennünket, az AC/BC előadásában.

Nagyon derék dolog volt, igazi férfimunka, hogy aztán két mutatóujjammal ördögszarvat formázva a fejemen (valahogy így 🙂 )

fejezzem ki tetszésemet, lengessem vadul zöldkockás, foltos konyharuhámat. De nem volt ám még vége Barátaim, hiszen a slussz, a meglepetés következett, ahogyan ígértem, esküdtem rá, a HALTÖPÖRTYŰ

A csodásan előkészített haldarabokat 2×2 centis kockára vágtam, sóztam, majd lisztbe forgattam. Egy másik bográcsban olajt hevítettem, aztán szép lassú tűzön ropogósra sütöttem az istenadtákat. Szűrőkanállal, törlőpapírra szedve tálaltam. Szenzációs ízű, egyszerű, annál látványosabb étel. Eközben, nem is mellékesen, a Hableány Panzió grillteraszán kezdtek kenyérlángost is sütni. De olyat ám Embertársaim, amihez foghatót mostanság nem láttam. Meg volt ám rakva gazdagon sonkával, még gazdagabban tejföllel megkenve, aztán egy fél marék kaporral adva nyomatékot neki, hogy akik a tizenkét kegyhelyen nem laktak jól halászlével, hát éhen ne maradjanak. Aztán a csodaszép lányok, azok a meseszép lányok, hát ….de ezt inkább nem taglalnám, inkább higgyetek a saját szemeteknek.

Barátaim! Ilyen professzionista módon megrendezett, színvonalas, mindenkit, minden időben, minden körülmények lekötött műsort keveset látni.

Nem feltétlen az én tisztem erről itt írni, beszélni, de hadd említsem meg felsőfokon a következőket. KÜLÖN KÖSZÖNET MINDAZOKNAK, akik miatt ez a csodás, mindenkit lenyűgöző műsor létrejöhetett. A pénzembereknek, elsősorban Ábrahám Tamás úrnak. A Tisza Sun Programszervező csapatának, Tóth Pálmánknak, az Ő csapatának, egytől egyig, névre, nemre, rendfokozatra való tekintet nélkül, többszörösen kiemelve! Köszönet a Pannon Média Grupp tulajdonosának. Köszönet MINDENKINEK, hogy én is itt lehettem, hiszen nélkülük, – ahogyan divatos manapság említeni – ez a műsor soha nem jöhetett volna létre. Köszönet Természet Anyánknak, hogy eltakarította az útból a monszunesőt, hogy több ezren élvezhettük ezt a csodás, mindenki igényét kielégítő FESZTIVÁLT!

Ez volt hát az Úr 2015 esztendejében az a bizonyos, Szervusz Tisza-tó Ünnepi program TISZAFÜREDEN.