Nem a démoni erők felszabadításáról lesz szó, amikor rontással másokat szeretnénk megleckéztetni, hanem olyan hibákat vesézünk ki, amelyek a párkapcsolatunk rovására mehetnek.

Én-én-én

Mindig csak magadról beszélsz. Persze nem arról, ami jó, hanem arról, hogy mi rossz neked ebben a kapcsolatban. Mintha csak te lennél a világon, és ez a kapcsolat is csak belőled állna. Olyan, mintha magadon kívül mást nem is észlelnél. Egoista, önimádó személynek tűnsz, ha így viselkedsz. Ez a kommunikáció a szakítás felé sodorja a kapcsolatot.

Te-te-te

A másik véglet. Amikor minden hibát, minden rosszat a másik félben látsz meg és ezt szóvá is teszed. Mindig az ő hibáit veszed észre. Nem az a gond, ha olykor tudatosítod pároddal, hogy van, ami nem tetszik. Ez hozzátartozik a gördülékeny együttéléshez, de ha ezzel túl sűrűn kell találkoznia, már inkább vádaskodásnak tűnik. Olyannak, mintha már eleged lenne belőle.

Unalomig ismétlés

Nagy gondot jelent a szerelem első ideje után, ha az egyik félnek sosincs saját véleménye, ötlete. Olyan, mint egy bábu, akit lehet rángatni. A „nekem mindegy” nemhogy nem segítség, egy idő után frusztráló, idegesítő kifejezéssé válik, végül az is, aki mondja.

Megoldás helyett elfogadás

A lángoló nagy szerelem csendesedik, máshogy reagál az ember társára akkor, amikor minden nap egy háztartásba érnek haza, minden nap találkoznak. A problémák is megjelenhetnek, amelyeknek elsimítása is sokféle lehet. Az abba belefásulás, az elhallgatás, és az, hogy nem vesszük tudomásul, nem megoldás. Olyannyira nem, hogy a ki nem mondott szavak, a megoldatlan problémák csak rakódnak egymásra és keltik mindenkiben a negatív érzéseket, amelyek egyszer kirobbannak.

Fotó: pixabay.com