Szakács Tudomány az erdélyi fejedelemségnél | Pannonmagazin
ÉletmódGasztro

Szakács Tudomány az erdélyi fejedelemség idejéből

Jó hír a régi magyar kulturális értékek iránt érdeklődőknek, hogy a méltatlanul elfeledett Szakács Tudomány 1580-ból című könyv, amelyet az erdélyi fejedelemség főszakácsa jegyzett fel kézírással egykor, s amelyet báró Radvánszky Béla 1892-ben legépelt és 1893-ban kiadott, 125 év után újra megjelent.

A felsősófalvi születésű, ma Monoron élő Szekeres-Lukács Sándor jogász-történész, az Erdélyi Körök Országos Szövetségének (EKOSZ) elnöke több éves munkával átírta, a XIX. századi szöveget a mai helyesírásnak megfelelően kijavította, előszót és szövegmagyarázatot csatolt hozzá és ezt a rendkívüli fontosságú magyar kulturális örökséget képviselő remeket ismét közkinccsé tette. Mi több, arról is gondoskodott, hogy az igazi különlegességnek számító kötet ajándékként a Kárpát-medence lehető legtöbb magyar középiskolája és főiskolája könyvtárába eljusson.

De vajon milyen tudást hordoz és milyen üzeneteket közvetít a ma olvasójának ez a négy és fél évszázaddal ezelőtti időből származó munka és milyen fogadtatás övezi a közelmúltbeli újrakiadást? A szerző-szerkesztő Szekeres-Lukács Sándort sok más mellett erről is megkérdeztük.

 

 

– Hogyan talált rá erre a valóban kuriózumnak számító, közel félévezredes szakácstudományi leírásra?

– Az első magyar szakácskönyvet, amelyet kézzel írtak és korunkra is fennmaradt, az erdélyi fejedelemség főszakácsának 1580-ból származó szakácskönyvét a Pécsi Tudományegyetem Digitália nevű könyvtárában fedeztem fel véletlenül, 2012-ben. Evlia Cselebi török világutazó 1660 és 1664 közötti magyarországi utazásait olvasgattam, amikor véletlenül ráakadtam a Régi magyar szakácskönyvek című kiadványra. Ebben örömmel láttam azt az óriási magyar kultúrkincset, amelyet először és tudomásom szerint mindez ideig egyedül báró Radvánszky Béla (1849–1906) fedezett fel, dolgozott át és jelentetett meg 1893-ban, a Házi történelmi emlékeink sorozatban (Báró Radványszky Béla: Régi magyar szakácskönyvek, Budapest: Athenaeum R. Társ. bizománya, 1893). A Szakács Tudomány 1580-ból címet is ő adta az erdélyi fejedelmi főszakács szakácskönyvének.

Sajnálatos módon a Szakács Tudomány írójának a neve a kéziratos könyvből lemaradt, hiszen ennek az első két oldalából alig maradt meg valami. Annyit azonban tudni lehet, hogy a főszakács nem egy közönséges ember volt, mert a főzés tudománya mellett – ez a Szakács Tudományból megállapítható – művelt, több nyelven beszélő magyar ember volt: ismerte a német, a cseh és a lengyel nyelveket és ezek mellett a kor színvonalának megfelelően a latint is. Gyönyörű magyarsággal megírt művében az általa írt előszót ezzel a mondattal fejezi be: „Finis praefationis”, vagyis Vége a bevezetésnek, a szakácskönyvet pedig e szavakkal zárja: „Laus et gloria Deus” vagyis Dicséret és dicsőség Istennek.

A teljes cikket ITT olvashatja.

A nyitókép illusztráció.

Megosztás:
weboldal készítésONMEDIAWEB