Év vége felé közeledve felerősödhet belső hangunk, hiszen a tél, a hideg, a bús-borús időjárás mind arra ösztökélnek bennünket, hogy magunkba nézzünk egy kicsit és számot vessünk önmagunkkal: jó felé haladnak-e a dolgaink?

Jellemző, hogy minden év új célkitűzéseket, új terveket, nagy elhatározásokat hoz – ám sajnos leggyakrabban a kezdeti lelkesedés,lendület csakhamar elpárolog és kifogások lépnek a helyébe: „majd később,…”, „majd, ha…”. Majd ha szabadságon leszek, majd ha megszerzem a diplomát, majd ha több pénzem lesz…. Mintha a jövő alkalmasabb lenne bármire is. Holott az életünket csakis a jelenben élhetjük.

Hibás hozzáállás

„A múlt már elmúlt, a jövő még csak ígéret.” – szól az ismert mondás. Jól tudjuk, hogy a régi dolgokat már nem tudjuk megváltoztatni, mégis könnyen megfeledkezünk erről, mert valamiért mélyen belegyökerezett társadalmunkba az a szemlélet, amely szerint szeretünk másokat hibáztatni a problémáinkért.

A körülményeinket, párunkat, szüleinket, főnökünket okoljuk azért, mert nem megfelelően viselkedtek velünk és sérelmeink közben megfeledkezünk arról, hogy talán mi sem éppen a legjobb formánkat hoztunk – és ami még fontosabb: megfeledkezünk arról, hogy felelősséget vállaljunk a SAJÁT ÉLETÜNK dolgaiért.

Kié a felelősség?

Szembe kell néznünk azzal, hogy a körülményeinket mi hozzuk létre, nem születnek meg nélkülünk és a mi döntéseink nélkül. A felelősség a saját valóságunkért a miénk. Mi magunk teremtjük meg mindazt, amiben élünk. Ahogyan a jövőnk alakulása is saját hozzáállásunk, tetteink függvénye, következménye.

MOST, a jelen pillanatban döntünk arról, hogy milyen szemüvegen keresztül szeretnénk rálátni a valóságunkra. Mert valóban minden fejben dől el. Ha úgy állok a valóságomhoz, hogy „szerencsésnek érzem magam, mert…” és ebben képes vagyok meggyőződéssel hinni, akkor el fogom hinni, hogy csupa jó esemény közelít felém – és ennek a hozzáállásnak köszönhetően, éppen olyan eseményeket is fogok bevonzani az életembe, amely ennek a látásmódnak megfelel. (Ne feledkezzünk meg arról, hogy ugyanazt a szituációt is lehet több módon is megközelíteni, és nem csak fekete vagy fehér nézőpont létezik!)

Amíg másra, az életre, társunkra, felmenőinkre rakjuk a felelősséget a saját életünkért, nem tudunk előbbre lépni. Ha nem érezzük jól magunkat és változtatni szeretnénk, az első lépés a saját felelősségünk felismerése legyen. A felelősségvállalásban hatalmas erő és szabadság rejlik. A boldogság már most ott van bennünk, csak el kell fogadnunk, hogy mi vagyunk a saját életünk irányítói és miénk a felelősség azért, ami van – és ezért is, ami lesz.

Képek forrásai: mindbodygreen.com, fotoblur.com