Valamit vagy szeretünk, vagy nem. Ez a napjainkra is igaz lehet, de csak a nap végén tudunk igazán következtetéseket levonni arról, hogy összességében milyen volt a mögöttünk álló néhány óra.

Azt mondák, hogy az a legjobb munka, amely egyben a hobbink is, mert akkor nem is munkaként gondolunk arra, így nem is szenvedünk annak végzésekor. Csak kevesen tudják ezt magukról elmondani. Sok mindent magunkra erőltetünk, még akkor is, ha egyáltalán nem leljük abban örömünket. Vegyük csak például a munkát. A munka nemesít, de az a fajta munka, amelyet cseppnyi kedv nélkül végzünk nap, mint nap, csak azért, hogy a megélhetésünket stabilizáljuk, az lélekgyilkos. Márpedig eléggé általános jelenség ez. Talán éppen ideje a munka és/vagy a munkahely váltására. Ha erre nincs módunk, akkor azonban azt kell megtalálni az adott keretek között, hogy mi az mi mégiscsak a jelenlegi munkánk mellett szól: ha lejár a munkaidő, hazamehetünk, ki tudjuk a számlákat fizetni, pénzt tudunk félre tenni.

Naponta számos ponton meg kell felelnünk, hiszen egyszerre több szerepet is játszhatunk. Azoknak megfelelően viselkedünk, cselekszünk és fontos, hogy mások hogyan tekintenek ránk. Olyat is megteszünk, amelyet nem szeretnénk, de úgy érezzük, hogy a környezetünk elvárja tőlünk. Egyáltalán nem biztos, hogy az, ami a lényünkből fakadna, amit a legszívesebben teszünk. Amit pedig muszájból végzünk, és örömünket sem leljük abban, az örömtelenségre, akár sikertelenségre van ítélve. Mégis megtesszük, mert javarészt kényszerből járunk dolgozni, egyáltalán nem biztos, hogy jól érezzük magunkat a munkahelyünkön, de a magánéletünkben is jelentkezhet a kötelezettségeknek való megfelelés, az erőltetettség.

Azonnali megoldást a váltás jelentene, de ezt kimondani könnyebb, mint megtenni. A változtatásra akkor is képesek vagyunk. A hozzáállás az, ami javíthat a körülményeinken. Ha olyat kell csinálnunk, amelyet egyáltalán nem kedvelünk, a panaszkodás helyett keressük meg abban a rendszert, vegyük észre, hogy mi annak a haszna, milyen eredményt érhetünk el.

Ha már olyannal kell foglalkoznunk sok esetben, amelyet legszívesebben nem is végeznénk, akkor a napjainkba illesszünk olyan pillanatokat, amelyeket viszont szívesen teszünk. Indítsuk úgy a napunkat, ami jól esik, örömet ad, és a nap folyamán is gondoskodjunk lelket feltöltő pillanatokról, így egyensúlyba kerül a lélek.

Fotók: pixabay.com