A Magyar Királyság 1526 utáni történetét a terjeszkedő Oszmán Birodalom és a házasságok révén területeket szerző Habsburg Birodalom írta. A két pogány közt vergődő országban sokáig a fegyvereké volt a főszerep.  Sorra estek el a magyar várak a túlerőben lévő törökkel szemben. Azonban mégis akad néhány olyan végvár, amely neve védőinek köszönhetően örökre beleíródott a nemzet emlékezetébe: Kőszeg, Eger, és Szigetvár. Az utóbbi elesett, de az egy hónapos ostrom alatt a többnyire magyarokból és horvátokból álló védősereget óriási veszteségek árán tudták legyűrni a többszörös túlerőben lévő törökök. Az ostrom alatt halt meg a leghíresebb szultánok egyike Nagy Szulejmán és a magyarok és a horvátok nemzeti hőse Zrínyi Miklós (1508-1566. szeptember 8.) Míg az előbbi betegségben, az utóbbi harcban.

Szigetvár védelmi szerepe Buda várának elfoglalása utáni évtizedekben értékelődött fel a hadviselő felek szemében. A hódoltsági területek és a délről kiinduló török portyák, kisebb-nagyobb hadmozdulatok útjában álltak az akkorra többnyire megerősített várak, köztük Szigetvár, amelynek kapitánya gróf Zrínyi Miklós volt. A gróf, a horvát Šubić nemzetségből származott, mely 1347-től a zrini kastély után Zrínyinek nevezte magát. A Zrinyiek az 1526. évi mohácsi csata után I. Ferdinánd pártjára álltak. Zrinyi Miklós 1529-ben részt vett Bécs védelmében, ahol horvát és magyar huszárokkal legendás hírű rajtaütéseivel hívta fel magára I. Ferdinánd figyelmét. A király kegyeivel tüntette ki, ő pedig hűségével és vitézségével hálálta meg a nagy értékű pártfogást. A Frangepánok vagyonát házassággal megszerző Zrínyi megkapta a Muravidéket Csáktornya központtal uralkodójától 1546-ban.

Horvát és magyar huszárjaival, akár háború volt, akár béke nem hagyott nyugton a Boszniából, vagy éppen a Hódoltságból betörő törököknek, sokszor azok saját területére behatolva. 1539-ben a Ferdinánd által árulással vádolt fővezér Katzianer a Kostajnica-i kastélyba való szökése után megpróbálta rávenni Zrínyit és bátyját, Jánost a törökökhöz való átállásra, de ő behatolva annak jól védett búvóhelyére, meggyilkolta az árulót. 1542-től, miután 400 huszárjával felmentette a Pest ostrománál nehéz helyzetbe került birodalmi német, osztrák és magyar hadakat, Horvátország bánjává tették. 1542-ben Somlyónál, 1556-ban Kostajnica váránál, és Nádasdy Tamással Babócsánál győzte le a törököt. 1564-ben Segesdnél újra vereséget mér a törökre. Zrínyit a szomszédjai nem szerették, mert nagy birtokszerző hírében állt, és az udvarban is akadtak irigyei. Az általa vezetett sikeres portyák miatt a török bégek és pasák nem győztek levelet írni Bécsbe, hogy a béke idején ez a pofátlan gyaur mennyi kárt okoz nekik. Az uralkodó, tartotta a hátát, mert kedvence nemegyszer a hatalmasra nőtt vagyonából állított hadat, illetve adott kölcsön királyának, mikor az nehéz anyagi helyzetbe került. Amíg a keresztény seregek a komolyabb hadműveletek idején nem tudtak győzelmet aratni a törökön, addig Zrínyi, a hozzá csatlakozó horvát és magyar urakkal, kapitányokkal bravúros hadmozdulatokat hajtott végre a törökök ártalmára. A sikerek pedig nagyon hiányoztak Ferdinándnak, akit az örökös tartományok küldöttségei állandóan nyúztak, hogy hova megy az a rengeteg pénz, amit a török elleni védekezésre adtak. Az udvar folyamatosan korszerűsítette azokat a várakat, amelyek hozzá tartoztak. Szigetvárnál a vár körüli tavat, melyet az Almás – patak táplált, kiszélesítették, a sáncokat átépítették. A vár sarkain földbástyákat alakítottak ki. Az erődítés középpontjában a belső vár és a középkori eredetű lakótorony állt. Az Óvárost vert cölöpsor és széles vizesárok vette körül. Az óvárost és a várat cölöphíd kötötte össze. A várost 6-7 méter magas, sarokbástyákkal erősített tömésfalakkal védték.

Szigetvárt 1556-ban a budai pasa sikertelenül ostromolta. Akkoriban a szintén horvát származású Stančić Horvát Márk védte vitézül Szigetvárt. Kudarcához hozzájárult Zrínyi és Nádasdy is, akik huszárjaikkal rendszeresen zaklatták az ostromló sereget.

Zrínyi Miklós kapitánysága idejében történt a vár védelmének erősítése. A Haditanács 3000 főben határozta meg a védősereg létszámát. Az ostromra csak 2500 katona jött össze, kiegészülve az ausztriai német tüzérekkel. Zrínyi eredetileg 6000 ezer főre akarta felduzzasztani a létszámot, azonban az udvar késlekedése és a török csapatok gyorsasága miatt csak a fenti létszámot tudta biztosítani jobbára saját zsebből. A gróf bízott abban, hogy a Győr környékén gyülekező birodalmi haderő időben megérkezik felmentésükre. Az ostromló török sereg létszáma a várat védők több mint húszszorosa volt. A török sereggel eljött Nagy Szulejmán is, aki az ostrom vezetését a horvát származású Szokoli Mehmed nagyvezírre bízta. Az akkor még csak néhány éve épített Újvárost három nap alatt foglalták el. Annak ellenére, hogy a védősereg létszáma napról-napra fogyatkozott, a támadásokat sikerült visszaverniük, amely a törököknek is komoly veszteséggel járt. Az Óváros eleste után 800 katonája maradt Zrínyinek, aki a várba szorulván tovább védekezett. A támadók sikerét elősegítette a tó kiszikkasztása és várárok vizének elvezetése. A felmentő sereg pedig még mindig Győrnél rostokolt.

A kegyelemdöfést a lőporraktár felrobbanása adta meg a védőknek. A robbanás következtében leomló falak helyén beáramló törököket sikerült közelharcban visszaverni, de az utolsó roham után már csak 300 hadra fogható katona látta el a vár védelmét, amely ekkor már feleslegessé vált. Gróf Zrínyi Miklós a legjobb ruhájában, zsebében egy-egy zacskó arannyal rohant ki szeptember 8-án az akkor már diadalmámorban úszó ellenségre.

A törökök nem tudhatták, hogy uralkodójuk két napja meghalt. A nagyvezír és a szultán orvosai kikötözték a holttestet egy székhez, hogy a szultán még holtában is szolgálja a birodalom érdekeit, anélkül, hogy az alattvalók tisztában lennének a helyzettel. A kirohanást követően Zrínyit és csapatát felmorzsolták. A gróf fejét Győrbe küldték az ott tartózkodó II. Miksának, aki apjával ellentétben nem szerette Zrínyit és nem bánta annak halálát.

“Örök dicsőség a legyőzhetetlen katonáknak” – olvasható az idézet a szigetvári vár felavatott Zrínyi-emlékművén. 

Gróf Zrínyi Miklós már életében legendává vált a török elleni sikeres harcok vezetőjeként, többször is megmentve a királysághoz tartozó horvát részeket, és egyben a dunántúli megyék oltalmazója is volt. Szigetvár hősies védelme a töröknek 25000 emberébe került. Ezért a hadjárat megfeneklett. Utódai, kiváltképp dédunokája, a költő és hadvezér Zrínyi Miklós a szigeti védőhöz méltóképpen védték a keresztény Európát. A magyar és a horvát nemzet hősének élete és Szigetvár védőinek küzdelme nemzedékek számára szolgált jó példával a meg nem alkuvásra és a hazaszeretetre, amire manapság is szükség van.