Merjünk nagyot álmodni – de akkor se essünk kétségbe, ha nem jön össze…

Amikor eljön az év eleji, szokásos kis számvetés ideje, gyakran csalódás lesz úrrá rajtunk, mert többnyire úgy érezzük, nem egészen ott tarunk, ahol szeretnénk. Talán túlzóak az álmaink, illetve a saját magunkkal szemben támasztott elvárásaink távol állnak a realitásoktól? Elképzelhető, hogy megvan bennünk az a több is, csak meg kell tanulnunk újratervezni – a pánikba esés helyett…

Már bizonyára elkészítettük magunkban mindannyian a tavalyi évről a saját kis számvetésünket, és elképzelhető, hogy az eredménnyel nem vagyunk túlságosan elégedettek, hiszen nem biztos, hogy 2015 sok olyan változást hozott volna az életünkbe, amit vártunk, és talán hasonlóan lesz ez az idei év végén is. Azonban ha csupán azt nézzük, hogy már ennyi idősen éppen hol kellene tartanunk a saját megítélésünk, esetleg a társadalom elvárásai szerint, akkor bizony nem leszünk sohasem elégedettek.

A nagy lelki fejlődésnek, és a megújult energiánknak bizony sokszor ára van!

Egyik év sem olyan, mint a másik, lehet, hogy valakinek ez az év éppen gyászt, szakítást, és egyéb kétségeket hozott, és majd a másik évben várhatja a túllendülést, amikor minden megújul és szárnyra kap. Sokszor – talán ne is sejtjük – csak utólag érezzük, hogy ezek a nehéz helyzetek lelkileg mennyire sokat képesek adni, mennyire sokban tesznek hozzá fejlődésünkhöz, érésünkhöz. Időnként persze, talán túl nagy árat kell fizetnünk az ilyen „kívülről jövő lendületért”, de valahogy mégis, mindig kiegyenlítődik az az a számla, mintha csak egy óriási, képzeletbeli bank lenne az élet – ahol vagy kamattal, vagy olykor kamat nélkül – de mindig visszaszedi tőlünk a hiteleinket.

Álmokból célok, célokból rugalmas tervek – hogy mindig meglegyen újratervezés képessége

Olykor pedig megesik – többnyire elég sűrűn – hogy bizony, nem jön össze a megálmodott forgatókönyv, aminek ugye nem kellene okot adnia a boldogtalanságra, de mégis egyre többünket frusztrál ilyenkor a gondolat. Noha az élet nem egy nagy termékeny gyümölcsfa, ahol egyszerűen csak lekapkodjuk a már megérett friss gyümölcsöt az ágakról, mert igenis van, amikor nincs kedvünk, vagy erőnk felkapaszkodni, vagy éppen lehajolni érte. És vannak időnként üresen maradt ágak, ilyenkor persze azt kérdezzük magunktól, hogy vajon mit rontottunk el, mit csinálunk rosszul? A legtöbbször bizony nem látjuk be, hogy talán túl sok mindent szeretnénk egyszerre! Ma pedig már minden médiából és csatornából jön a „minden ígérete”, az, hogy egyszerűen minden lehetséges, akkor pedig egyre csak marcangoljunk önmagunkat, hogy mit nem tettünk, illetve teszünk meg, és ilyenkor úgy érezzük, egyre távolabb kerülünk a kitűzött céljainktól. Mint ahogy az akadályokkal kapcsolatban is sokszor túlzóak a meglátásaink, vagy pont ellenkezőleg! Hiszen az is lehet, hogy látszólag éppen mindent megteszünk, de a komfortzónánkon belül maradva mozgolódunk, tevékenykedünk, vagy pedig hagyjuk, hogy az élet adta pofonok visszahúzzanak, letörjenek bennünket. Ha azonban merünk álmodni, és fontosnak is tartjuk álmainkat, akkor azok hamarosan megvalósulható célokká válhatnak.

Egy terv persze akkor jó, ha alakítható, igazítható az aktuális életszakaszunkhoz. Hiszen, ha változnak az életkörülményeink, éppen fogy az energiánk, vagy hirtelen más dolgokra kell, hogy fókuszáljunk, mert az élet éppen váratlanul előtérbe hoz valamit – akkor sem kell lemondanunk róla.  Így a cél marad, csak annak megközelítési módja változik. Ami azonban nagyon fontos, hogy megadjuk magunknak azt az örömöt is, hogy a hozzá vezető utat is élvezettel és örömmel éljük meg, még akkor is, ha az sok buktatót és kanyart is rejteget. Ami valóban értéket képvisel, az sokszor éppen abban mutatkozik meg, hogy meg kell érte küzdenünk, és az igazi kérdés nem az, hogy képesek vagyunk e végigmenni rajta, hogy meg tudjuk-e csinálni a kitűzött célt, hanem az, hogy tudunk-e érte áldozatokat hozni? A valódi értékek sokszor a részletek között bújnak meg, így nem feltétlenül jó, ha kizárólag a végső célra fókuszálunk.

Egészséges önértékeléssel és megfelelő önbizalommal rugalmasan kezelhetjük a hirtelen jött  változásokat is!

Noha azt mindannyian tudjuk, hogy a dolgok változnak, gyakran mégis rosszul választjuk meg a ritmust, illetve a változás dinamikáját. Ilyenkor a passzív, tétlen életenergiánk külsőből belső energiává alakul át, és ad egy lelki befelé fordulós időszakot, amit arra használhatunk fel, hogy általa meglássuk, hogy honnan és hová haladunk. Ha önmagunkra, és egyes reakciónkra, lépéseinkre belső figyelmünket is ráirányítjuk, akkor ez nagy segítségünkre szolgálhat ahhoz, hogy rendszeres időközönként számot vessük életünkkel, és tudatosuljon bennünk, hogy igen, mindig megvan a lehetőségünk, és az energiánk is az újratervezésre, csak megfelelően nyitottan és rugalmasan kell hozzá állnunk. Az egészséges belső egyensúly tehát nagyon fontos, ennek pedig két lényeges és fontos gyökere van: az egyik kulcs az az önbizalom, ami abban is megmutatkozik, hogy igenis merjünk beszélni a problémáinkról, és arról, hogy ha valami nehéznek tűnik számunkra. Másik fontos gyökre pedig a közösség megtartó ereje, hiszen fontos, hogy valahová tartozzunk, és így erősödik meg bennünk a világ rendjébe vetett hit is. Sajnos, ma sokan érzik magukat egyedül és sebzetten a világban, Szükség van a barátokra és más építő, közösségekre is, hiszen ha csupán egy-két emberre támaszkodunk, az a magánéletünkre is negatív kihatással lehet, hiszen a párunk mégsem pótolhat egy tucatnyi más emberi kapcsolatot, amik hacsak lehet, legyenek jelenszemélyesen is az életünkben, erre ma, az online világ elszemélytelenedett élettereiben különösen tudatosan érdemes ügyelnünk.

Azonban próbáljuk meg mindig saját mércénkkel mérni. Ugyanis, ha állandóan azokhoz hasonlítgatjuk saját magunkat, akiknek – látszólagosan, kívülről nézve! – jobban megy a szekér, és eközben pedig nem vesszük észre, hogy bizony, velünk is milyen sokan cserélnének, akkor sohasem leszünk igazán elégedettek, márpedig a boldogságnak egyik fő kulcsa az elégedettség érzése. Érezzünk tehát mindig hálát azért, ami már a mink, vagy pedig azokért az adottságainkért és bennünk lévő értékekért, amelyek hozzásegítenek bennünket nap mint nap a nyugalmunkhoz, és a belső, lelki békénkhez. Lehetnek ezek anyagi, de éppen úgy szellemi, lelki értékek is, amelyekből bármikor erőt meríthetünk, hiszen ez az egyik kulcsa annak, hogy élvezzük is az utat, az életet, és ne pedig csak túléljük, vakon küzdve és átrohanva rajta. Nem baj az sem, ha végül kiderül, hogy a B terv jobb, jobban kivitelezhető vagy csak jobban illik hozzánk, mint az A. Ettől semmitől sem leszünk ugyanis kevesebbek, sőt! Büszkék lehetünk arra, hogy belátóak vagyunk, azaz: odafigyelünk saját magunkra, és nem csak az éppen függő dolgainkra koncentrálunk, vagyis tudatosan jelen vagyunk saját életünkben, és nem csak azt a fránya mókuskereket hajtjuk őrült erővel…

KÉPEK FORRÁSA: entrepreneur.com; huffingtonpost.com; forharriet.com; greatist.com, ladyboss.asia;