Tragédia és fájdalom a festővásznon - Frida Kahlo élete | Pannonmagazin
Színes

Tragédia és fájdalom a festővásznon – Frida Kahlo élete

“Merj élni, meghalni bárki tud.”

A magyar génekkel is rendelkező mexikói festőnő művészete sokkoló, s nem csak korában, hanem jelenünkben is megosztó. Fridát lehet szeretni vagy utálni, de langyos érzelmeket nem táplálhatunk iránta.

Magdalena Carmen Frida Kahlo y Calderón 1907-ben született, anyja helyett dajkája táplálta, aki elhintette benne a tehuana kultúra iránti szeretet magvait. A prekolumbián művészetért való rajongását mesterének és férjének, Diego Riverának köszönhette, akinek hatalmas tárgyi gyűjteménye volt. Festészetében és öltözködésében is élete végéig a mexikói kultúrát képviselte .

“Azért festem magamat, mert oly gyakran vagyok egyedül, s magamat ismerem a legjobban.”

Hatévesen gyermekbénulásban betegedett meg, ettől kezdve férfiruhákat viselt, hogy deformált jobb lábát eltakarhassa, majd a tehuana népviselet hosszú szoknyáit választotta. Akkor kezdett el festeni, amikor a tizennyolc éves korában bekövetkezett autóbalesete folytán gipszfűzőbe került, mely ágyhoz láncolta őt. Hogy elűzze unalmát és csillapítsa fájdalmát – más témája nem lévén – önarcképeket készített egy plafonra szerelt tükör segítségével. Ezt a vonalat akkor sem szakította meg, mikor járóképessé vált.

Festményein sosem hazudik magáról, vonásai maszkszerűek – érzelmeit az őt körülvevő szimbólumok jelképezik. Művészetét nem lehet keretbe zárni, mert kibújik a szürrealizmus jelzői alól is. Leginkább a mexikói naiv művészet retablóira emlékeztető képeivel  fejezi ki szenvedéseit, életének eseményeit.

“A szenvedély az a híd, amely eljuttat a fájdalomtól a változásig.”

Művein Mexikó kultúrája és állatai köszönnek vissza; országa iránt érzett rajongása a hasonlóan gondolkodó és érző művészek csoportjába vezette. Ekkor találkozott leendő férjével, Diegoval is, akivel a hatalmas korkülönbség ellenére nagy szerelembe esett. Ez a szerelem hányatott sorsuk, hullámvölgyekkel, megcsalásokkal és megcsalatásokkal tűzdelt kapcsolatuk végéig mindkettejük részéről kitartott.

Rivera felismerte Frida tehetségét, aki magának festvén, képtelen volt erre. Meglepetésként érte, hogy mások is érdeklődnek képei iránt, és elismerik munkásságát. Ám Diego támogatásának köszönhetően New Yorkban és Párizsban is volt saját kiállítása, s annak ellenére, hogy ez utóbbi nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ő volt az első latin-amerikai festő, akitől a Louvre képet vásárolt.

New Yorkban veszítette el gyermekét, mert az ifjúkori balesetben sérült teste képtelen volt megtartani a magzatot. Ennek hatására készítette a Henry Ford kórház című festményt, mely nyíltan szól a vetélésről, a nő szenvedéséről. Frida nem bírta New York fojtó légkörét, hiányzott az otthona, így Diegoval visszatértek Mexikóba.

A második világháború idején aktívan tanított, a mexikói kultúrát támogató egyesület tagja lett, részt vett a szürrealisták nemzetközi kiállításán, és belépett a Mexikói Kommunista Pártba.

“Minek nekem láb, ha a szárnyaimmal repülni tudok?”

Egészségi állapota olyannyira megromlott, hogy az acélfűző viselése és a műtétek sem segítettek rajta. Tolószékbe került, majd jobb lábát amputálták. Folyamatos fájdalomcsillapításra szorult, de nem adta fel a festést – még ha ecsetkezelése már nem is volt olyan finom, képei továbbra is zsenialitásáról tanúskodtak.

1953-ban vágya beteljesült, festményeiből kiállítást rendeztek Mexikóban, ahová tehuana viseletben, saját ágyán vitette el magát, melyből képtelen volt felkelni.

“Remélem, hogy boldog a távozás, és remélem, hogy soha nem térek vissza.”

1954 nyarán még részt vett egy politikai tüntetésen, majd néhány nappal később meghalt. Hiába az orvos tüdőembólia diagnózisa, naplóbejegyzése alapján feltételezhető, hogy sosem múló fájdalma öngyilkosságba űzte.

Az idei év Frida születésének 111. évfordulója, és abban a megtiszteltetésben lehet részünk, hogy a nyár folyamán a Magyar Nemzeti Galériában élőben is láthatjuk a mexikóvárosi Museo Dolores Olmedo Frida Kahlo gyűjteményét. Így, ha nem is ágyban fekve, de legalább lélekben minket is meglátogat.

Kiemelt kép: wikimedia.org

Megosztás:
weboldal készítésONMEDIAWEB