Fotó: www.livescience.com

Egy nagyjából 7700 évvel ezelőtt élt anya és meg nem született ikergyerekeinek maradványait tárták fel Szibériában: a szakemberek szerint ez lehet az ikerterhesség legkorábbi, míg a szülés közbeni elhalálozás egyik legelső példája.

    A csontokat őrző sírt 1997-ben tárták fel a szibériai Irkutszk prehisztorikus temetőjében. A terület egy 8-7 ezer évvel ezelőtt élt vadászó-gyűjtögető közösség tagjainak a maradványait rejti. Ritkán találni olyan vadászó-gyűjtögető közösségeket, amelyek formális temetőben hantolták el a halottaikat, ám Északkelet-Ázsia területén számos példát találtak már a gyakorlatra a szakemberek.
    A kanadai Saskatchewan-i Egyetem régészeként dolgozó Angela Lieverse, aki ezeket a közösségeket tanulmányozza, 2012-ben újabb vizsgálatoknak vetette alá a temetőben talált csontok egy részét. Az érintett sírban lévő tetemeket eredetileg egy 20-25 éves anyának és gyerekének tulajdonították. A magzati maradványok elemzésekor azonban Lieverse észrevette, hogy a csonttöredékek egy részéből kétszer annyi van, mint amennyinek lennie kéne.
    “Odafordultam a kollégámhoz és azt mondtam: +Ó te jó ég, hiszen ezek ikrek+” – idézte fel a szakember a LiveScience című ismeretterjesztő portálnak. A magzati csontok mindegyikét az anya medencéjének környékén, a combjai között találták meg. A maradványok eredeti elhelyezkedésének elemzésével Lieverse egy olyan traumás szülés forgatókönyvét vázolta fel, amely még ma – a modern orvostudomány és a császármetszés lehetősége mellett – is kockázatos lett volna mind az anya, mind a gyerekei számára. 
    A szakember szerint az egyik baba farfekvéses lehetett, és már félig a világra jött, míg a másik fejjel lefelé helyezkedett el, és a jelek szerint a méhben maradt. Lieverse úgy véli, hogy a farfekvéses baba összeakadhatott a testvérével, ami mindhármuk számára végzetesnek bizonyult.
    A felfedezés azért igazán rendkívüli, mert a régészeti feljegyzésekben szinte nem találni példát szülés közbeni elhalálozásra, illetve ikerterhességre. Lieverse szerint vannak ugyan esetek, amikor hasonló korú babákra bukkantak egy síron belül, ám még “teljesen épen maradt DNS-minták” birtokában is nehézkes lenne megmondani, hogy ikrekről van-e szó, és nem testvérekről vagy unokatestvérekről.
    Az anyai halálozás gyakori lehetett a történelem előtti időkben. Mégis nehéz erre utaló régészeti bizonyítékokat találni, még akkor is, ha az anya a gyermekével a méhében hunyt el. Az ókori Rómában például törvény írta elő, hogy, ha a várandós asszony meghalt, akkor a gyerekét ki kellett vágni belőle a temetés előtt. A magzati csontok továbbá nagyon törékenyek, így kisebb valószínűséggel maradnak meg, mint a felnőttek csontjai. 
    Lieverse szerint ebből az egy esetből nehéz megmondani, hogy a területen élt vadászó-gyűjtögető közösség mit gondolt az ikerterhességről vagy a szülés közbeni elhalálozásról. A fiatal anyát háton fekve temették el, és mormotacsontokkal díszítették a testét, ami jellemző a temetőben talált sírokra. A szakember szerint könnyen lehet, hogy az anyai halálozás korántsem volt szokatlan dolog a közösség életében. Az eredményeket az Antiquity című folyóirat februári számában közölték.

 Forrás: (http://www.livescience.com/49680-siberia-grave-mother-twins.html)

                  MTI