És az anyagot hol vásárolja? – hangzott el az érdeklődő kérdés egy gyönyörű női viselet előtt Fáncsik Zoltánné, Bokodon élő népi iparművész kiállításának szeptember 28-ai megnyitóján a környei Művelődési Házban. Hát én szövöm! – válaszolt mosolyogva a 84 esztendős alkotó.

Ilonka szemet gyönyörködtető alkotásai, az „Újraszőtt múlt” elnevezésű tárlat „belakta” a nagytermet, az egyik sarokba konyhát varázsolt, de a férjének készített ing, és a bokodi Evangélikus Templomnak szőtt oltárterítő is megtekinthető Környén.

„Ilonka, Ilus” sző vásznakat, konyharuhát, egyszerű terítőket, 3 szélből összevarrt ünnepi terítőt a hozzá tartozó szalvétákkal, függönnyel, egyszerű csíkozásos díszítést, csipkeszövést, csáncsált technikát és szedettest alkalmazva. Munkáiban alapanyagként megjelenik a kender és a len. Használati tárgyai között előfordul a párna, festékes és bogyós, vagy egyszerű csíkos, fogazásos technikával, a tarisznyái, hátizsákjai a vásárokban igen népszerűek. Nem szólva a gyöngyékszereiről, melyek két tablón láthatók.

Nyikus Anna, a Komárom-Esztergom megyei Népművészeti Egyesület elnöke elsősorban barátként, alkotótársként érkezett a megnyitóra, s mint fogalmazott, a tárlatot ajánló gondolatai inkább a lélekről szólnak. Felidézte a kezdeteket, hogyan tanulta vissza Ilonka a mesterséget, hiszen tudása megalapozását 1987-ben kezdte a Magyar Művelődési Intézet Népi Kismesterségek szakán, ahol megszereztem az “A”, a “B”, majd végül a “C” fokozatot. A Fejér Megyei Kézműves Kamara szervezésében 1997 novemberében lezajlott zsűrizést követően az ítészek elnökének biztatására pályázta meg a Népi Iparművész címet, amit az 1998-ban megkapott három „A” kategória, majd 1999 januárjában összesen 10 „A” és 30 „B” kategóriás megszőtt darabjaival el is nyert. Ilonka a vászonszövésben teljesedett ki, az lett a szíve csücske, a legmesteribb munkái vászonszövésben születtek. A gyönyörű csipkeszövései nemcsak öltözetben, lakástextíliában, hanem egyházi textilekben is megjelenik, és nagyon-nagy öröm számunkra, hogy akár Sárospatakon, vagy Budapesten, Fehérvárcsurgón, Bokodon is megtalálhatók templomokban, tehát ezek a szép munkák sokáig megőrződnek. Ha végignézzük az alkotásokat, akkor a kísérletező kedve is látható, hiszen sokféle, sokszínű munkákat alkot, ami azt jelenti, hogy meg tud újulni. Tehát kor ide, kor oda, a lélek harmóniában van a kézzel, és ettől jönnek a szép gondolatok, alkotások – hangzott el a megnyitó során. Nyikus Anna a mesterek küldetéséről így fogalmazott: ha mi nem mutatkozunk meg, ha nem látják Iluska gyönyörű szőtteseit a kisgyerekek, fiatal szülők, vagy éppen az idősebbek, akik már nem emlékeznek ezekre a szép alkotásokra, akkor nem lesz, aki továbbvigye. Hitvallásom, hogy nemcsak nyelvében él a magyar, hanem azokban a népművészeti alkotásokban, ritka kincsekben is, amit a magyarság a magáénak tudhat. És ha ezt elfelejtjük, akkor sokkal szegényebb lesz az országunk.

Fáncsik Zoltánné szinte pontosan egy esztendeje járt a faluban, akkor szakavatott gondolatokkal ajánlotta az érdeklődők figyelmébe azt a kiállítást, amely során 18 környei hölgy mutatkozott be kézműves munkáival. Most felidézte a tavalyi eseményt, hozzátéve, hogy egy éve számára újszerű technikákkal is találkozott, ezért felajánlotta, ha a falubeli hölgyek érdeklődnek például a szövés iránt, ő is szívesen megmutatja, elmeséli egy találkozó során, mit jelent például a csáncsálás. Életed fonalát csillagok álma tervezi, szeles, vad Hold fonja, Nap szövi – szerepelt az idézet a program meghívóján, s mint kiderült, eredendően Ilonka szövőszékén, mégpedig rovásírással. A feliratot Lőrincz Péter véste rá, miután megjavította a szövőszéke szálfeszítőjét. Hosszú időbe telt, míg Ilonka megszerezte a rovásírás ABC-jét, és megfejtette a feliratot, s azóta is mosolygó tekintettel simogatja végig, amikor szövőszékéhez ül.

Az „Újraszőtt múlt” október 30-áig tekinthető meg a környei Művelődési Házban hétköznapokon 10 és 17 óra között, hétvégén rendezvények ideje alatt.