A budai Várnegyed – egykori uralkodók, udvartartásuk és a jómódú polgárok lakhelye – kiemelkedő jelentőségű a hazai, középkori emlékek között.

A Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeumban április 17-én. Várnegyed a föld alól címmel nyíló tárlat olyan helyszínek friss régészeti kutatásaiból ad válogatást, mint az egykori Városháza, a Karmelita épületegyüttes, a Várkert Bazár, a Mátyás-templom vagy az Erdélyi bástya.

A 13. századtól a 17. századig tartó időszakra visszatekintő kiállítás a bemutatott épülettörténetekkel, az érdekes tárgyakkal, a mindennapi élet megidézésével hív időutasásra. A tárlat megtekintése közben magunk elé képzelhetjük a középkori piacot a kis, méhsejtszerűen összeépült boltokkal, az élelmiszercsomaggal Budára hajózó kremsmünsteri apátot, amint megtekinti a rend új, budai ingatlanát a mai Dísz téren, vagy akár azt is találgathatjuk, hogy miért karcoltak hajómintát a törökkori korsóra.

Amellett, hogy a helyszín északi részén szinte a város alapításától nyomon követhető a középkori telkek aprózódása, a mai kolostorépület helyén a 16. századi város egyik legimpozánsabb főúri palotája állt, amely eredetileg Szapolyai János, majd Werbőczy István nádor tulajdona volt, később pedig itt emelkedett a budai pasák palotája. A középkori telkeket csak a visszafoglaló háborúk (1686) után egyesítették, és épült fel helyükön a ma látható, barokk kolostoregyüttes.

Valamikor a török idők során összetörték és építőanyagként vörösmárvány szobortöredékeket építettek bele erősítésként a várfal Duna felőli szakaszába. Az egyik legérdekesebb ezek közül egy reneszánsz kori, kvalitásos, vörösmárvány domborműtöredék, amely egy libbenő drapéria alól kivillanó lábat ábrázol.

Buda városának nagyméretű piactere, a Szent György piac a 14–16. század folyamán fokozatosan beépült kalmár- és posztósboltokkal. A boltok eredetileg kisméretű, különálló épületek voltak, később már méhsejtszerűen, közös fallal, szorosan egymás mellé épültek. A földszint eladótérként szolgált, a pincében raktározták az árukat, az emeleten pedig a kalmár lakott a családjával. Keleti eredetű fűszerárut, vegyi anyagokat, nyugati eredetű kézműves termékeket egyaránt árultak itt.

A Dísz tér 4-5. számú, egyemeletes épülete helyén a középkorban hét kisebb lakóház állt, melyek Buda visszafoglalása során romossá váltak, s az alattuk húzódó három, jó állapotban levő pincében fogva tartottak 172 törököt. Az épületet az ausztriai, kremsmünsteri bencés apátság vette meg, később, a II. világháború előtt a pápai nunciatúrának, a szocializmus alatt pedig a Középülettervező Vállalat irodájának adott helyet. Hogy a 172 törökkel mi lett, nem tudni.

A várossal valószínűleg egyidős zsinagógától délre húzódott a 13–14. században a Zsidó utca (mai Szent György utca), itt éltek a közösség tagjai. Az imaházzal szomszédos telken rituális fürdőt is feltártak. Zsigmond király a 15. század első évtizedeiben Visegrádról Budára költöztette a királyi udvart, az ekkor még Zsidó nevet viselő utcában pedig védőszentje tiszteletére templomot építtetett. Ez válthatta ki az itteni zsidó negyed felszámolását, illetve átköltöztetését a Várnegyed északi részébe.

Forrás