Magyarok a téli háborúban

Nem titok, hogy a világon szinte mindenhol találkozunk magyarokkal, illetve hosszabb-rövidebb ott tartózkodásuk emlékeivel. Így volt a messzi északon az 40 ezer tó országában is, ahová manapság turistaként, üzletemberként jutnak el honfitársaink. 1939-ben verekedni mentek a magyarok, mert ahol az igazságért kellett harcolni a gyengébb oldalán, ott feltűntek hazánkfiai. Kossuth Lajos honvédtisztjei kitettek magukért az északiak oldalán az amerikai polgárháborúban, Garibaldi seregében és az angol-búr háborúban is harcoltak a koncentrációs táborokat először alkalmazó angol gyarmati hadsereg ellen.

1939 augusztusában megkötött Molotov-Ribbentropp paktum Finnország területi egységére veszélyt jelentett, szovjet érdekszférába sorolva azt. Mivel a szovjet vezetés Leningrád védelmére hivatkozva igényt tartott a Karéliai-földszoros egy részére, bérbe akarta venni Petsamo jégmentes kikötőjét és a Finn-öböl bejáratánál fekvő Hanko-félszigetet. Mindezt egy megnemtámadási szerződés köntösébe csomagolva. A finn vezetés tartott attól, hogy ha enged a szovjet igénynek, akkor azok a szerződést megszegve megszállják majd az egész országot. Így járt az I. világháború után létrehozott műállam, Csehszlovákia is, amikor az engedett a német területi követelésnek, lemondva határ menti sávról. Félelmük nem volt alaptalan, de a szovjet „gesztus” visszautasításában közrejátszott az a téves nézet, hogy a finn hadsereg alkalmas egy szovjet agresszió visszaverésére. A főparancsnok, a legendás Mannerheim tábornok nem osztotta a kormányzat optimizmusát a haderő védelmi képességeit illetően. A politikusok elbizakodottságát látva a tábornok benyújtotta lemondását és egy átiratban megosztotta aggodalmait. Lemondását ugyan elfogadták, de az 1939. november 26-i, és az azt követő hónapok történései igazolták a tábornokot. A Szovjetunió megrendezett egy „finn provokációt” és ennek ürügyén november 29-én hadüzenet nélkül megtámadta Finnországot.

Az agresszor erőfölénye vitathatatlan volt. Sztálin villámháborús haditerve szerint öt irányból támadtak Finnországra és minden tiszt figyelmébe vésték, hogy a svéd határt nem szabad átlépni.

A bombázók, több hullámban bombázták a finn városokat és szovjet támogatással megalakult a finn kommunista kormány, amely a finn dolgozókat akarta megvédeni a kapitalista, reakciós hatalomtól, amely megtámadta a baráti Szovjetuniót. A gyengén felfegyverzett 175 ezres létszámú finn hadsereg, a lemondását visszavonó Mannerheim tábornok vezetésével a mintegy közel egymillió főt számláló szovjet inváziós seregnek komoly veszteségeket okozva kemény ellenállást fejtett ki. Az agresszor hadvezetés hatalmas veszteségeiket magyarázva jól felfegyverzett 600 000 ezer fős finn hadseregről adott ki jelentést.  A szovjet tömeghadsereg harci kedvének nem tettek jót a „sielő kisértetek”, a finn mesterlövész-felderítő egységek sebészi pontossággal végrehajtott akciói.

finn4

A világ közvéleménye felháborodott a Finnországot ért támadáson. Az angol és a francia politikusok egyaránt ígértek és szerveztek expedíciós haderőt, de nem léptek a tettek mezejére. A Franciaországban tartózkodó lengyel menekültek kérték felvételüket az indítandó egységekbe, de a francia vezetés nem adott zöld jelzést, annak ellenére, hogy Lengyelország elleni német támadás hírére papíron az angolokkal együtt háborúban álltak Németországgal, amely szövetségese volt a Szovjetuniónak. Olaszország 5000 önkéntest akart küldeni a finnek megsegítésére, maga Mussolini csodálattal figyelte a finn ellenállás sikerét. A finn vezetés, annak ellenére, hogy minden segítségre rá volt szorulva, tartott attól, hogy a beavatkozás miatt hasonló helyzet alakul ki, mint Spanyolországban, ahol mindkét oldalon megjelent egy-egy nagyhatalom fegyveres ereje, nagyban hozzájárulva a háború elhúzódásához és a lakosság több évig való szenvedéséhez.  A német légierő az olasz páncélosok Franco pártján, a köztársasági oldalon pedig a szovjet bombázók gyakorlóterepnek tekintették Spanyolországot.

Ha regurális haderő nem is, önkéntesek viszont érkeztek a finnek oldalára. 11750 főt vettek nyilvántartásba. A skandináv országokból mintegy 8000-en jelentkeztek. Magyarországon, a háttérből Teleki Pál kormánya szervezte az önkéntes zászlóaljat, valamint egymillió pengő értékű hadianyagot küldtek a megtámadott országnak. 2500 magyar férfi jelentkezett a hírek és a felhívások hatására. A nagyszámú jelentkezés okai között szerepelt az a tény, hogy a korabeli Magyarországon a bolsevista, szovjet típusú hatalomnak az emlékezete az 1919-es vörös diktatúra és a Lenin-fiúk és más terroralakulatok vérengzései miatt mély nyomot hagyott a társadalomban.  A szűrőn sokan kiestek, mivel csak katonaviselt, nőtlen, büntetlen előéletűeket fogadtak. 5000 főt fogadtak el a nagyszámú jelentkezőből. Akkoriban a katonaviseltek többsége családos volt. A Magyar Királyság az I. világháborút követő évtizedben nem rendelkezhetett tényleges regurális haderővel, így a harmincas években próbálták a lemaradást behozni, hogy a fiatalabbak mellett az akkor már nős, de még hadra fogható korosztályokat hívták be katonának. A finnek megsegítésére végül első ütemben 344 főt szereltek fel, képeztek ki. Csak Magyarország küldött olyan szervezett, és kiképzett önkéntesekből álló erőt, amely megfelelt a finnek által jelzett követelményeknek. Az egység vezetője a diverzáns harcmodort jól ismerő Kémeri Nagy Imre főhadnagy, aki az 1938-ban Kárpátaljára beszivárgó Rongyos Gárda egyik parancsnoka volt. Az egy hónap alatt felkészített egység Németország kikerülésével Olaszországon, Franciaországon keresztül jutott el Angliába, mint különvonattal utazó „turisták”. A nagy kerülő oka azon túl, hogy Németország a Szovjetunió szövetségese volt, Budapest és Berlin hűvös viszonyában is keresendő. Lengyelország lerohanásához a német vezetés Magyarországon való áthaladás engedélyezését kérte a Teleki Pál által vezetett kormánytól, amely nem járult hozzá. Annak tükrében, hogy a csapból is a bűnös nemzet toposza folyik közel hetven éve, érdekes tény.

A magyar önkéntesek a skóciai Edingburgh városából a norvégiai Bergenbe angol védelem alatt hajóztak át, ahonnan sima útjuk volt a finnországi Lapuába 1940. március 2-án. A tiszteket családoknál, a legénységi állományt az iskolában szállásolták el. Finn hadiruházatot és fegyvereket kaptak, majd egyhónapnyi kiképzés következett, ahol sielést, és a finn erdei harcmodort sajátították el. A kiképzést követően a magyar zászlóaljat a SISU önkéntes egység keretébe osztották be. Határvédelmi járőrszolgálatot láttak el. Tényleges harcérintkezésbe nem kerültek, mivel akkorra megtörtént a békekötés 1940.március 12-én. Finnországnak át kellett adnia azokat a területeket, amelyre korábban a Szovjetunió igényt tartott. Időközben a második magyar önkéntes zászlóalj is útra kelt, a már ismert útvonalat használva.

finn2

A többszörös túlerővel szembeni öt hónapos küzdelem a rosszul felszerelt, de a gerilla harcmodort tökéletesen alkalmazó, végsőkig elszánt finnek fanatizmusa párosult a szovjet tömeghadsereg gyengéit és stratégiai hibáit jól ismerő Mannerheim tábornok taktikájával. A szovjet veszteség 1992-es adatok szerint közel 391783 fő volt élőerőben, halál vagy sebesülés folytán. A hiányosságokkal küzdő finn légierő és légvédelem 1000 repülőt lőtt le, amihez hozzátartozik az is, hogy a szovjet gépek műszaki állapota nem volt megfelelő, valamint a Magyarország által leszállított Gamma-Juhász féle lőelemképzők is hozzájárulhattak a sikerhez. 1800-2000 szovjet harckocsi maradt kilőve, kiégetten a hómezőkön. A finn harcosok páncélelhárító rakéták szűkében Molotov-koktélos egységeket hoztak létre, amelyek hatékonyan működve közelről támadtak. Jóllehet az orosz hadvezetés túldimenzionálta a Mannerheim-vonal fontosságát, az ott elszenvedett veszteség elsősorban a hazájukat védő finnek önfeláldozó harcának volt köszönhető.  A finn adatok szerint a hadsereg 24923 hősi halottat, 43523 sebesültet tartott nyílván. A villámháborús terv összeomlása és a kudarcokkal teli kezdeti szakaszt felülvizsgálva újabb, már jobban felszerelt hadosztályokat vetettek be a finnek ellen. Az óriási erőfeszítés meghozta gyümölcsét és a finn vezetés kénytelen volt békét kötni, teljesítve az agresszor igényeit.

Nyikita Hruscsov a későbbi első titkár a következőket fogalmazta meg a finn háborúval kapcsolatban:

„A finnek ellen vívott háborúnkban mi választhattuk meg a háború helyét és kezdetének időpontját. Szám szerint fölényben voltunk az ellenféllel szemben, elegendő időnk volt arra, hogy felkészüljünk a hadműveletre. De még e lehető legkedvezőbb feltételek mellett is csupán óriási nehézségek és hihetetlenül nagy veszteségek árán tudtunk győzelmet aratni. Ez a győzelem valójában erkölcsi vereség volt. Népünk erről persze sosem szerzett tudomást, mert sohasem mondtuk meg nekik az igazat.”

A magyar önkéntes alakulat 16 tisztjének és parancsnokuknak, Kémeri Nagy Imrének kitüntetéseket adott át Lapuában Mannerheim tábornok. A hálás helyiek és a sajtó által Pusztai fiúkként emlegetett zászlóalj májusban érkezett vissza Németországon keresztül Magyarországra. Budapestre érkezésükkor Teleki Pál miniszterelnök fogadta az alakulatot, akik annak ellenére, hogy nem vettek részt harci cselekményben, mégis vállalták, hogy életüket kockáztatják a szabadságukért küzdő finnek oldalán.

finn1

A hivatalosan kiküldött zászlóaljon kívül több magyar is részt vett önkéntesként a szovjetek elleni harcban. Meg kell emlékezni a következő magyar pilótákról, akik életüket vesztették a szovjet repülők elleni harcban: Békássy István, Békássy Vilmos, Batári Pál, Batári Lajos, Szabó Mátyás, Orsich Nándor, Hunyos Csaba. Ők a Finn Légierő pilótáiként harcoltak a téli háborúban.

A téli háború folyamán bátran harcoló finnek példát mutattak Európa nemzeteinek, hogy bátorsággal és a haza iránti odaadással felvértezve a legnagyobb ellenséget is lehet szorult helyzetbe hozni, nem ismerve a lehetetlent. Ez történt évekkel később a szovjet gőzhenger ellen harcoló magyar és székely honvédek harca során, a Kárpátokon végignyúló Árpád-vonal védelmében is, amelyet csak a román hadsereg árulása folytán kellett elhagyni a bekerítés fenyegető réme miatt. Addig viszont esküjükhöz méltóan harcolva bizonyították, hogy az Árpád-vonal élőereje, a világ legnagyobb haderejét is sakkban tudta tartani. Amíg a finnek évről-évre megemlékeznek a téli háború hőseiről, itthon a mai napig is csak elszórtan vannak megemlékezések a magyar honvédek Európát mentő önfeláldozó harcáról.


Hasonló cikkek