Mátyás, a koronák egyesítője

Jerez J. Gyula

Ugyan nem kerek évforduló a mai, de a tény attól még tény marad: egyik legnagyobb uralkodónk 578 évvel ezelőtt ezen a napon látta meg a napvilágot. Azonban az igazságos jelző mellé valószínűleg egy másikat is tehetünk: a koronaegyesítőt.

Azt talán mindenki tudja, hogy a törökverő Hunyadi kisebbik fiát, az alig tizenöt éves Mátyást 1458 elején választották meg magyar királlyá, mégpedig a legenda szerint a Duna jegén. Azt talán azonban kevesen tudják, hogy „igazi” királlyá, azaz legitim, szuverén uralkodóvá csak jó hat évvel később tették meg, amikor is 1464. márciusának végén Székesfehérváron a Szent Koronával megkoronázta az esztergomi érsek. S mindezt azért, mert ennyi időbe telt neki, amíg vissza nem szerezte a német-római császártól a magyar királyság jogi és szakrális forrását.

Miután negyedszerre is külföldre került a magyar királyi korona, az újonnan királlyá választott Mátyás király minden követ és (szinte) minden pénzt megmozgatott azért, hogy a fejére téve, az ősi szokásjog szerint is magyar király legyen. Mégpedig a Habsburgoktól, akikhez a magyar korona került Ulászló halála után.

A magyar Szent Korona

És ehhez egy gyermekhalál nyitotta meg az utat: ugyanis a magyar koronával még csecsemőként megkoronázott felnőttkort el nem érő Habsburg László 1457. novemberi hirtelen halálát követően a még csak formálisan uralkodó Hunyadi Mátyás és tanácsadói határozottan elvetették azt az ötletet, hogy őt is azzal a „pótkoronával” avassák királlyá, amellyel tizennyolc évvel korábban Ulászlót.

Az ifjú Mátyás esélyeit ugyan elsőre rontotta, hogy az ellene igen gyorsan, alig egy év alatt összefogó nagyurak Németújváron magyar királlyá választották III. Frigyes császárt, ez végeredményben mégsem volt végzetes a hatalmára nézve, ugyanis ő nem tett komoly kísérletet arra, hogy érvényt szerezzen új címének. Sőt, miután egykori saját titkára, az időközben egyházfővé lett II. Piusz pápa a királyság kérdésében határozottan Mátyás mellé állt, a császár egyre élesebb konfliktusba keveredett másokkal, 1462-ben már hajlandónak mutatkozott a korona visszaadására – persze kemény feltételekkel.

A hosszadalmas alkudozást Vitéz János váradi püspök – a Hunyadi-fiúk egykori nevelője, az akkori Magyarország talán legműveltebb főembere, a magyar koronaeszme egyik megfogalmazója – irányította, s nagyrészt neki köszönhető, hogy 1463-ban megszületett a bécsújhelyi béke és vele a megállapodás a korona visszaadásáról. A váltságdíj összege elképesztően magas, 80 ezer aranyforint volt, ami az akkori Magyar Királyság bevételeinek harmadát-negyedét tette ki. Ez ma – a tudas.hu számítása szerint – négy-ötezer milliárd forintnak felelne meg… Összehasonlításul, a teljes magyar GDP 21 ezer milliárd forint 2021-re.

Ezenkívül Frigyes haláláig megtarthatta a magyar királyi címet és Sopront kivéve az általa még 1445-ben elfoglalt nyugat-magyarországi várakat és uradalmakat. Sőt a császár fiává fogadott Mátyás abba is beleegyezett, hogy ha törvényes örökös nélkül halna meg, akkor Frigyes vagy leszármazottai öröklik a magyar trónt. Ez utóbbi feltételbe nyilván könnyen belement Mátyás, hiszen még csak húszéves volt, és már 1461-ben feleségül vette a gyermek cseh királylányt, Podjebrád Katalint.

Az 1463. július 24-én Mátyás követei – Vitéz János püspök, Pálóczi László országbíró és Szapolyai Imre kincstartó – által Bécsújhely kapujában átvett Szent Koronát háromnapos közszemlére tették Sopronban, majd Budára szállították. Mátyást végül nyolc hónap múlva, 1464. március 29-én, nagycsütörtökön koronázták Magyarország királyává a székesfehérvári bazilikában.

Mégpedig a latin és a bizánci koronák egybedolgozásával végső formáját elnyerő Szent Koronával., így ő volt az első királyunk, aki csúcsdíszként a keresztet a korona tetején hordta.

 

Múlt-Jelen-Jövő | PannonHírnök

Kövessen minket: Facebook

 


Jerez J. Gyula

Jerez J. Gyula

- 20 év média, kisebb szünetekkel - bel- és a világpolitika, kultúra közel és távolabb

Hasonló cikkek