Pintér Tibor zeneesztéta első regénye, A harmónia tébolya egyszerre fordulatos kalandregény, mely egy különös tárgy utáni nyomozással kezdődik, miközben ezzel párhuzamosan egészen részletesen mutatja be a XVIII. századi olasz zenei világot annak minden kegyetlenségével. A szerzőt kérdeztük a könyvről.
PannonHírnök: A könyvet Paul Auster New York trilógiájának egy idézete nyitja. Azon kívül, hogy a könyv főszereplője belebotlik a különös tárgyba, ami után nyomozni kezd, van más oka is, hogy pont ez a mondat szerepel A harmónia tébolya elején? A New York trilógia mindegyik részében van egyfajta lezüllés, mindent átsző a megszállottság…
Pintér Tibor: Amikor a könyv írásának elején jártam, akkor olvastam Auster regényét. Ez a mondat az Auster-mű elején van, és annyira találónak éreztem, hogy nem foglalkoztam Auster regényének későbbi cselekményével, a mondatot magát mindenképpen jó mottónak éreztem.
– Anélkül, hogy lelőnénk a poént, mit lehet tudni a könyv ötletének a keletkezéséről?
– A regény egy novellának indult, amelyben a központi tematikus elem az eső motívum volt egy 18. századi olasz zenei történetben. Később kapcsolódott ehhez a mai szál, és kezdetben csak az eső-motívum tartotta egyben a kettőt, majd az ezüsttárgy megjelenésével lettek egyre szorosabbak a kapcsolatok, mígnem az eredeti történetmag a bűn, a mai pedig a nyomozás szálává vált, így egészítették ki egymást.
– Mennyi a valóságalapja a regénynek? Maestro Domenico vagy Matteo Borgo esetleg valóban léteztek?
– Közvetlen valóságalapja nincs a regénynek. A korabeli Capodistria zenei élete, a Monfalcone hercegi család és az összes többi szereplő fiktív, ahogy az összes zenemű is, az egyetlen Nicola Porporát és a Polüphémosz című operát kivéve. Porpora Farinelli mestere volt, és neki írta a Polüphémosz c. operában Acis szerepét, amelyet a regényben Matteo szólaltat meg. Mindkét fő figura tipizált hősnek tekinthető, mindkettő valós történeti személyekből van összegyúrva, de a minták csak részben felismerhetők. Maestro Domenico a barokk kor tudós zenészének ironikus alakja. Minta volt hozzá az olasz zenetörténetből Giuseppe Tartini vagy Giovanni Battista Doni (e két név meg is jelenik Marco kutatásaiban a fiktív forrásokban), de természetesen egyikőjükhöz sem köthető olyan elvetemült tudós zenei téboly, mint Domenicóé. Matteo alakja mögött is valós személyek állnak: a kasztrált énekesek típus-pályájaként indul az ő élettörténete, csakhogy ő vesztére Maestro Domenico kezébe kerül, így fiktív pályája nem alakulhatott úgy, mint a már említett, egyébként kortárs Farinellié (ő szintén említést kap a regényben), aki a kor legnagyobb kasztrált énekes csillaga volt. Matteo tragikus történetének nincs valóságalapja, ha magát a kasztrációt nem tekintjük tragikusnak. És bizony ez a kor, elsősorban Itáliában, kevéssé tekintette annak.
– Kiket nevezne meg azok közül az írók közül, akik a legnagyobb hatással voltak Önre?
– Legelsősorban Umberto Ecót. A kultúrtörténeti bűnregény műfaja első regénye, a A rózsa neve óta folyton foglalkoztatta Ecót. Számomra mindenképpen ő a legfontosabb előkép. Közelebbről az is ecói hatás, hogy a hősöket tulajdon szellemiségük mozgatja, bizonyos értelemben nem reális, hús-vér emberek ők, hanem megszállottságuk két lábon járó kivetülései. Másfelől Szentkuthy Miklós zenész-regényei (Doktor Haydn, Divertimento, Händel) voltak rám hatással, elsősorban a 18. század világába való lemerülés, illetve a kort fel- és megidéző gondolkodásmódja tekintetében. Ugyanakkor Eco és Szentkuthy szövegeivel ellentétben én kifejezetten törekedtem a szórakoztató irodalmi, erősen konverzációs beszédmódra, de ebben az is benne van, hogy az első regényem megírása során túlságosan nagy falat lett volna nyelvileg olyan egyediségre törekedni, mint amilyen éppen Szentkuthyé. Ebből biztosan valami nagyon rossz epigonizmus született volna.
– És végül, várható-e esetleg még egy regény a közeljövőben Pintér Tibortól?
– Töröm rajta a fejem, néhány ötletem van, de egyik sem kiforrott még ahhoz, hogy nekiálltam volna megírni. Ha valamelyik ötlet kellőképpen magával ragadja a fantáziámat, akkor mindenképpen szeretném majd megírni.
A harmónia tébolya a PRAE.HU kiadó Krimi ma sorozatában jelent meg. Pénteken a Könyv hétvégre! ajánlónkban olvashatják a regényről készült kritikánkat..
Fotó: Bach Máté
