Az egyik három évvel ezelőtti írásomat lapozom fel és választások ide, együttműködési alternatívák oda, még mindig rengeteg a feketemunka. Az állam csak nem kíván tisztább körülményeket, s aki rákényszerül, vagy kényszerítenek, így játszik.
Feltehetőn az idén sem csökken majd a mellékutakon zsebekbe kerülő eurók mennyisége, azért ez nem menti majd meg az országot a társadalmi problémák kiéleződésétől.
A helyzet az, hogy az élelmesebbek megpróbálnak valamilyen lehetőséget keresni, hogy családjuk megélhetését biztosítsák. Télen persze, kevés az opció, de a legügyesebbek mindig találnak valamit. A másik oldalon marad a kérdés: hol is fognak új embereket alkalmazni a növekvő adó- és járulékterhek évében? A kisebb vállalatok spórolni kezdenek, esetleg megpróbálnak úgy ügyeskedni, hogy az alkalmazottaik a lehető legkevesebb pénzbe kerüljenek.
A munkanélküliek egyre rosszabb körülmények közé kerülnek, és amennyiben azt is megemlítjük, hogy a tartósan, vagyis több mint tizenkét hónapja munkanélküliek száma az EU-n belül nálunk a legmagasabb, sejteni fogjuk, hogy ezen a téren a helyzet további romlása várható. Az államháztartás szempontjából ugyanakkor az sem lehet pozitív fejlemény, ha elkönyveljük, a legnagyobb munkanélküliséggel rendelkező régiókból a lakosok jelentős része külföldön, vagy éppen otthon vállal feketemunkát, hiszen ebből a kormánynak nem érkezik bevétele a szociális álmai (állama) megvalósítására.
Ezért csak annyit mondhatok, meglehet, hogy néhányan egy-egy építkezésen vagy külföldi gyümölcsszedésen ma még ki tudják egészíteni a szociális segélyt, vagy éppen azt a pár eurót, amit havonta az államtól korábbi befizetéseikért megkapnak (ha egyáltalán kapnak valamit), de ez hosszabb távon nem jelenthet megoldást. Egy tökéletlenül működő piacgazdaságban eme folyamatok felgyorsulása néhány év alatt végérvényesen alááshatja a szlovákiai társadalmi berendezkedés amúgy sem túl stabil alapjait.
Jó volna ugyanis emlékezni Martin Luther King gondolataira, és örömként élni meg a munkát: „Ha egy embernek utcaseprő a munkája, akkor úgy seperjen utakat, ahogy Michelangelo festett, ahogy Beethoven komponált, vagy, ahogy Shakespeare írt verseket. Olyan jól seperje az utakat, hogy a mennynek és a földnek minden lakója megálljon egy percre, s azt mondja, ím, itt élt egy nagyszerű utcaseprő, aki jól végezte a munkáját.”
Rajkovics Péter közgazdász
(Megjelent a Szabad Újság március 16-i számában.)
