A trianoni békeszerződés aláírása – Apponyi Albert szavaival – egyet jelentett az öngyilkossággal, elutasítása esetén viszont Magyarországot megölték volna. Ma már a történészek egyetértenek abban, hogy a diktátum pillanatnyi nagyhatalmi érdekek mentén, példátlanul és indokolatlanul szigorúan bánt a magyarokkal.
Az aláírás napján, 1920. június 4-én Magyarország mély gyászba, letargiába süllyedt. Itthon úgy tudták, a szerződésre délelőtt tíz órakor kerül a pecsét. Megállt az élet, megszólaltak a templomok harangjai, a gyárak szirénáit bekapcsolták, bezártak az iskolák és az üzletek, a hivatalokban is szünetelt a munka, a közlekedés tíz percre megdermedt. Később az MTI jelentette: „… a borongós őszies levegőben tovahömpölygő szomorú hanghullámok a nemzeti összeomlás fájdalmas gyászát jelentették: ma délután 4 óra 30 perckor írták alá Trianonban a magyar meghatalmazottak a békeokmányt.” Folytatás ITT
