Mi a gond (és meddig még) a magyar trikolórral?

Milány Kincső

Fehér István írása

Nagyon szeretem a sportot, azon belül pedig nekem is a foci az első. Felvidéki magyarként sokunknak teljesen természetes, hogy eljárunk a DAC hazai mérkőzéseire is. Most, hogy végre igazi otthona is van a csapatnak, még inkább vonzó a családdal, barátokkal egy-egy mérkőzés a MOL-Arénában.

Néha persze előfordul, hogy az eredmény nem a szánk íze szerint alakul, hiszen megszoktuk már (ezt is!). Nem a múlt hét szombati, Slovan elleni vereség fáj sokunknak a legjobban, még akkor sem, ha lélekben most valóban mindenki egy nagy futballünnepre készült, hiszen végre elkészült az új stadionunk, amely felveszi a versenyt Európa legtöbb csapatának arénájával. A „gondunk” sajnos állandósult, de most, az új stadionunkban talán még fájóbb nekünk, Felvidék magyar adófizető állampolgárainak és nekünk, néhányunknak is, akiknek már állampolgárságunk sincs, ebben a fene-nagy demokráciában!

A MAGYAR NEMZETI SZÍNEK, a LOBOGÓ, a SÁL, a PIROS-FEHÉR-ZÖLD – egyeseket ez zavarja, de annyira, hogy gyorsan törvényt is alkottak hozzá. Nem voltam még mérkőzésen, ahová ne úgy csempésztem volna be a zászlót, mint valami bűnöző! Pedig úgy az igazi a Himnusz, a Nélküled, vagy éppenséggel a Székely Himnusz, hangosan, büszkén, a MI szimbólumainkkal a kézben, amely egyébként nem is Magyarország hivatalos zászlaja!

Ugye nem kell, ecseteljem, hogy ha történetesen Zimbabwe zászlaját lengetném a B-középben, a kutyát sem zavarná! Miért történhet meg az, hogy a stadionbéli rend fenntartására felfogadott akárkik magyarul mondják a szemembe, hogy ne lengessem a piros-fehér-zöldet, rosszabb esetben egyszerűen a hátam mögé sunnyogva kikapja a nyakamból, kezemből!

Kérdezem az illetékes politikusokat, hogy még mit és meddig tűrjünk el, hogy a saját szülőföldünkön másodrangúként kezelnek? Mikor háborodnak fel, és kérik ki maguknak – magunknak – hogy eddig, és nem tovább? Meddig ácsingóznak még a szavazatainkra úgy, hogy nem csinálnak viszonzásul érte semmit?

A magyarok folyamatos gyalázása a „vendégek” részéről („bi a bi, a bi maďara do hlavy”) valahogy mégsem jut el az „érzékeny” fülekig, nem még hogy büntetést is érjen esetleg a labdarúgó szövetségben! Mindazok, akik magyarul beszélnek és politikából élnek, tegyék meg lépéseiket annak érdekében, hogy akiknek a szavazataira 4-5 évenként ácsingóznak, mehessenek futballmérkőzésekre, (vagy bárhová máshová is), akár talpig piros-fehér-zöldbe öltözve is! Mert mi, magyarok nemcsak a Csallóköz fővárosában, de bárhol máshol is a Kárpát-medencében ITTHON – OTTHON VAGYUNK, már nagyon régóta és még nagyon sokáig itt leszünk! Nem a DAC szurkolóknál kell „bűnjeleket” keresgélni hajnali órákban, hanem azoknál, akiknek soha semennyi nem elég, akik igazi maffiózókkal tartanak fenn kapcsolatokat a még nagyobb vagyonok elérése érdekében – őket nem a stadionokban kell keresni.

Forrás: szurkolo.sk


Milány Kincső

Milány Kincső

Kommunikáció és médiatudomány. Ezt tanultam ebben érzem otthon magam. Na és persze a hírszerkesztés, online újságírás a PannonHírnök Külhon rovatában és a V4 Panorámánál.

Hasonló cikkek