Elnézést a nagyképű címért. Elhasznált lett ez a kifejezés is. Olyan, mint amit túl sokat ismételgettek és ezáltal eltorzult a jelentése. Mégis muszáj lenne valahogy helyretenni, mert ha nem ugyanazt értjük a “függetlenség” alatt, abból csak parttalan vita születik.
Az elmúlt napok, vagy inkább hetek eseményei még inkább felerősítették ezeket a vitákat. Próbáltam magamban ülepíteni a témát, mert az első vélemények csak a dühöt és az értetlenkedést képesek kivetíteni. Ami aztán később egyfajta keserű tanulsággá formálódik. Az utóbbi már hasznosabb lehet. Azért is vártam, mert nem akartam az index szerkesztőségének „halotti torán” okoskodni, hiszen ez egy borzasztó élmény lehetett. Amikor annyit kavarnak körülötted, amikor megpróbálják átalakítani azt, amit teljes szívvel építgettél, amikor bizonytalannak érzed a következő napot is. Akkor következik be a teljes motivációvesztés és igazából ez az a pillanat, ami után fel kell állni az asztal mellől. Persze tudom a piac, a pénz, a költségoptimalizálás – a vezetők, akik lapátolják ki-be a pénzt, náluk van az irányítás. Csak hát a pénznek nincs lelke, nincs kreativitása, mint ahogy lelkesedése sem. Ezeket nem lehet pótolni. Sajnos a mostani esetet sok hazai újságíró átélte már és gyanítom, hogy át is fogja. Rossz az ilyet megtapasztalni és ugyanolyan elkeserítő végignézni, hogy amit a szerkesztőség tagjai a sajátjukként szerettek, az nincs többé. Az talán még rosszabb, hogy bár nevében megmarad, a képviselt szellemiség kiveszik.
Amikor a függetlenséget hangoztatták az indexnél, azt éreztem, hogy kifelé teljesen másként szólt az, mint amit kommunikálni akartak ezzel. Mert mit jelent egy újságírónak a függetlenség? Nem feltétlenül ugyanazt, mint másoknak. Független újság a nagyok között nincs. Ami van, azok kicsik, nem tényezők, nem hoznak pénzt. A nagyokat meg vagy a politika vagy a piac irányítja. Onnantól, hogy megjelenik egy „fizetős” cikk, a függetlenség megszűnik. Amit a szerkesztőségben függetlenségnek hívtak, az teljesen mást jelent. Azt, hogy megférnek egymás mellett a különböző vélemények. Meg azt is, hogy nem liheg senki az újságíró nyakába, hogy ezt és ezt így írd le, különben holnap már be sem kell jönnöd. De lehetne még sorolni: nem nyúlnak bele a munkádba, nem húzatnak ki egy nem tetsző sort a cikkedből és nem kérik számon a véleményedet. Ha ez sérül, attól a ponttól fogva az újságíró már csak bértollnok. Talán a függetlenség helyett szerencsésebb lett volna a „szabadság” kifejezést használni, habár a két szó kéz a kézben jár, egyik nincs a másik nélkül.
Az utolsó napokban a lap készítői megkérdezték a közvéleményt, hogy mit jelentett számukra az index. Sok érv elhangzott mellette-ellene, nagyon jó, hogy egy ilyen kérdés még képes megmozgatni az embereket. Társadalmi szempontból számomra az index egy szelep volt. Szelep, amin keresztül kiereszthették a felgyülemlett gőzt – az írók és az olvasók is, elég csak megnézni a kommentszekciókat. Mert mi magyarok már csak ilyen gőzkieresztősök vagyunk. Nem is kell olyan sokat visszamenni az időben, Hofi Gézával is hasonlóan voltunk, vele is sokszor sírva vigadtunk. Mindenesetre az, hogy ebben a formában-stílusban megszűnt az újság, senkinek sem jó.
Azt szinte biztosnak tartom, hogy a lap átstrukturálása valamilyen szinten szükségszerű lett volna, illetve még most is az. Az elmúlt hónapok megrogyasztották a reklámpiacot, mindenki ott vágta le először a kiadásait. Egy nagy szerkesztőség fenntartása viszont óriási összegeket emészthet fel, ha kevesebbet fizetnek a hirdetők, gyorsan szorulhat a hurok. Mégis úgy érzem, lehetett volna ezt máshogy is. Talán ha az igazgatóság és az újságírók között világosabb, őszintébb, gyorsabb a kommunikáció, de ez innentől kezdve már csak értelmetlen találgatás.
kiemelt kép: leadingsaints.org
