A kortárs művészet az art world egy kis külön szegmense, amely nem igazán hívogatja az embereket, nem igazán segít abban, hogy elköteleződjünk vagy megértsük a kortárs művészetet. Az ilyen alkotásokat többnyire csak az azok értik, akik bekerülnek ennek körforgásába, vagy is kiállításokra járnak, kurátorokkal művészekkel találkoznak. Azonban a művészettörténet során többször is előfordult, hogy egyes alkotást, irányzatot, amelyet később az utókor felértékelt, saját kora még is érthetetlenül fogadta. Az impresszionista jelző eleinte egy lekicsinylő kritika volt az akademizmus szellemiségéhez szokott szemtől, mivel számukra befogadhatatlan volt a studióból a szabadban alkotók könnyed, benyomásszerű stílusa.
A képzőművészet nagyon sokáig nem esztétikai értelemben létezett, hanem mint mesterségbeli műhelymunka, amely egyházi vagy világi megrendeléseket lát el. A 18. században a romantika korában értékelődött fel a magányos művész szerepe, aki a külvilágtól elvonultan képzeletéből, érzelmeiből kiindulva alkot.
A mai kortárs alkotások többsége konceptuális alkotás, amely elsősorban gondolatiság kifejezésére nem pedig a tárgyi megformálásra törekszik. Az 1960-as években induló irányzat egyik legnagyobb képviselője, Joseph Kosuth szerint a művészet „nem színről és formáról, hanem jelentéről szól”. Mivel egy műtárgyat először szemünkkel ítéljük meg, ha a látvány nem tetszik, nem biztos, hogy törekedni fogunk a gondolatiság síkján is értelmezni. A nem megértés tehát részben a befogadó hibájából is fakad, mert mint minden egyéb mű, ezek is megkívánják a részvételt, hogy a néző maga interpretálja a látottakat és társítsa hozzá saját jelentését. A művészetekben általában nem maga az ötlet az érdekes, hanem ahogyan az kifejeződik, hiszen ugyanaz a gondolat más-más asszociációkat hívva más-más formában ölthet alakot. A kortárs művészet nagyon sokszor a jelenben zajló folyamatoknak, problémáknak ad hangot néha visszareflektál egy már létező alkotásra, vagy be emeli azok elemeit – ezek értelmezése viszont már egy kis előismeretet kíván.
Mivel a kortárs művészet egy a jelenben zajló folyamat nehéz egységben rálátni és átlátni, tulajdonképpen majd a következő kor dönti el mit is tart meg vagy emel be a művészettörténet kánonjába.
Kép/Forrás: Kicsiny Balázs: Munkavégzés folyamatban / Ludwig Múzeum
