Pál Péter Felvidéken, a vágsellyei járásbeli Farkasdon él, állatorvosként végzett, szenvedélye a természetfotózás, és épp ez utóbbinak köszönheti, hogy több mint 200 partifecskepár talált otthonra a falu határában található Kikiri-tónál.
“Én elsősorban vadon élő állatokat, madarakat fényképezek. Szerettem volna költőfalat létesíteni a gyurgyalagoknak, ami Európa legszínesebb madara. Megteremteni nekik a fészkelőhelyet, hogy le tudjam őket fotózni. Ezt 2016-ban, a Kikiri-tó partján hoztuk létre. Végül oda a gyurgyalagok nem, de a partifecskék beköltöztek. Az első évben 20-30 pár, mostanra viszont már 200 és 300 közti a számuk.” – meséli Péter.
A 2016-os falépítés saját kezdeményezése, megkért egy kotrógépes urat, hogy tudna-e segíteni, így hozták létre. De vannak segítői, például az unokatesója, vagy egy nagyon jó barátja Farkasdról, valamint a Gútai Madár- és Természetbarát Egyesületből Riflik Zsolt, akivel együtt dolgozik. “Átadjuk egymásnak az információt, tapasztalatot cserélünk, tanulunk egymástól is. Az ő segítségével is jöttek a legutóbbi sikerek. Megoldható a legnagyobb gondot jelentő piszkítás is. Van egy olyasvalami, amit úgy hívnak, hogy fecskepelenka, ami azt jelenti, hogy a fészek alá van helyezve egy deszka, és arra piszkítanak.” – magyarázza Péter.
De vajon mi az oka, hogy a fecskék populációja annyira lecsökkent? “Eltűnt a gazdálkodás, megváltozott a mezőgazdasági menedzsment. Nincsenek sáros helyek, az emberek nem tartanak fenn istállókat, főleg lovakkal – a fecskék pedig ezáltal nem tudnak miből fészket építeni. Ha pedig esélyük is van rá, sok helyen leverik a fészküket.” – avat be Péter.
Idén elég sok panasz volt a szúnyoginvázióra, közben pedig sokan emlegetik, hogy azért is van olyan sok belőlük, mert nincsenek fecskék, amelyek szabályoznák a számukat. “Azzal, hogy eltűnt a fecskék 60-70%-a, a szúnyog szaporodhat, mert nincs, mi pusztítsa.”
Más élőlényeket is próbálnak az aktivisták visszatelepíteni a környékre… Farkasdon található a Vág egy öreg holtága, ahová 2008 után geotermális víz folyt, 2012-ben viszont ezt leállították, merthogy nem szabad melegvizet engedni a természetbe. Ahogy leállították, a holtág minden évben kiszárad. Pedig ez fészkelő helye volt vízi madaraknak és mocsári teknősök is előfordultak itt, amelyek nagyon veszélyeztetettek, de eltűntek, mert megszűnt az élőhelyük. “Most amerikai stílusban, széllel hajtott vízipumpákkal szeretnénk visszapumpálni a vizet, és egy új ökoszisztémát létrehozni. Ha sikerülne megteremteni az élőhelyet, akkor turisztikát is lehetne köré építeni. Vannak tükörreflexes leseink, melyeken keresztül megfigyelhetők a madarak saját élőhelyükön anélkül, hogy megváltoztatnák a viselkedésüket. Ezért is csinálom az élőhelyeket. A természet egyre szorul vissza, ezzel pedig új szférát lehetne nyitni az emberek számára.”
Forrás: Szilvási Tibor, parameter.sk
Fotók: Cséfalvay Á. András
