Migrációs és energetikai válság Európában: Van-e összefüggés?

Érdekes fegyverré vált mára a tömeges migráció. Célpontja évek óta ugyanaz: Európa. Mindössze a ravaszon változik a kéz, és a támadás iránya módosul. Tegnap még Törökország és Afrika felől jöttek, hol szárazföldön, hol hajókkal, aztán érkeztek már Oroszország felől Norvégiába, Észak-Nyugat-Afrikából Spanyolországba, Ukrajnából Magyarországra, s most Európa észak-keleti határain döngetik a kapukat. Erbszt Adrienn jegyzete.

Egy biztos, az európai egységet teszi próbára 2015 óta a bevándorlás, s a kimenetel úgy tűnik, hogy vagy a szétesés, vagy az összekovácsolódás lesz. Egy gazdaságilag erős Európa hatalmas felvásárló piacot jelenthet a világ nagyhatalmainak, na de egy politikailag is egységes szövetség már komoly konkurenciát.

Európa megosztása és gyengítése a kontinens Akhilleusz-sarkain keresztül történhet, így például: saját energia híján a zöld átváltás idő előtti, meggondolatlan felgyorsításával és a hagyományos, fosszilis energiák megvonásával, megdrágításával (gáz, olaj), határvédelem és egységes hadsereg nélkül pedig tömeges migrációval, terrorizmussal. Ma leginkább ennek a kettőnek az ötvözetével kell megküzdenie az Európai Uniónak, s az eddigi megosztottság ellenére némi remény kezd pislákolni az összefogásra, hiszen mostanra az energiahiány és a magas árak minden tagállamot érintő problémává váltak, ahogy a migráció következményei is. Már nem csak a Balkánon, Magyarországon és Olaszországban hagy nyomot az átvonulás, s nem csak Franciaországban és Németországban okoz gondot az integráció megoldatlansága. Az, hogy már legalább kezd egységessé válni magának a problémának a definíciója Brüsszeltől Budapestig, Rómától Varsóig, elősegítheti a megoldási folyamatok kiötlését is, akár energetikáról, akár migrációról van szó. Sajnos azonban az európai malmok lassan őrölnek, s ez minden nappal növeli az újabb kihívások számát.

Migránsok a Belorusz, Lengyel

A jelenlegi migrációs krízis kapcsán természetesen lehet Fehéroroszországot kikiáltani egyedüli hibásnak, azonban nyilvánvaló, hogy egy világ szinten, és Európához képest is ennyire súlytalan ország képtelen egyedül ekkora válságba sodorni a világ legnagyobb gazdasági tömörülését. Természetesen nagyobb erők/okok kellenek ehhez a háttérben, s itt beszélhetünk az amerikai kormányok elbaltázott közel-keleti és észak-afrikai politikájáról, Moszkva és Washington stafétaként átadott afganisztáni fiaskójáról, az ENSZ tehetetlenségéről és cselekedetek nélküli szavairól a harmadik világ szegényeinek megsegítéséről, oktatásáról, felemeléséről, az oroszok által mindenáron áterőszakolni szándékozó Északi-Áramlat 2 gázvezetékről, vagy éppen az amerikai politika terjeszkedő mivoltának következményeiről az olyan posztszovjet orosz érdekövezetekben, mint Ukrajna, a Baltikum, vagy a Kaukázus. A cselekmények sora rendkívül hosszú, s mindnek szerepe van a jelenlegi helyzet kialakulásában, továbbá az is hozzátartozik, hogy Európa karakán, önálló kiállása egyik kérdésben sem tudott megnyilvánulni.

Mindez azonban meglehetősen nehéz is, hiszen az EU 27 és a többi európai állam egy véleményre összeboronálása megszámlálhatatlan külső és belső akadályba ütközik. Szándékos és nem szándékos külső beavatkozások sora, eltérő gazdasági, energetikai, demográfiai, kulturális és egyéb adottságok, különböző kül- és belpolitikai hatások teszik sokszínűvé kontinensünket, mely az egységes állásponthoz vezető utat körülményessé, vontatottá és sokszor lehetetlenné teszi. Nem véletlenül röppent fel az Európai Egyesült Államok elképzelése, mint egyik véglet és az EU felbomlásának lehetősége, mint másik véglet az elmúlt években. Mindkettő a megosztottságra kíván valamiféle megoldást kínálni, azonban ezek is, ahogy sok más javaslat, a száz vélemény oltárán válnak füstté.

Ahogy az Európai Unió országainak, úgy Minszknek is a saját ördögeivel kell megküzdenie. A részleges önállóság terhével, a nagyhatalmi csatározások kiszolgáltatottságával, Moszkvával, Brüsszellel, Washingtonnal, Lukasenkoval, Tyihanovszkajaval, koronavírussal, migránsokkal. A most kialakult EU-Belarusz konfliktus számos témában fölélénkítheti a vitákat, elmélyítheti a szembenállásokat, felgyorsíthatja a folyamatokat. Lássunk néhányat.

Lengyel-orosz szembenállás

Egyértelműen kiéleződik az orosz-lengyel konfliktus a jelenlegi migrációs nyomás miatt, mely leginkább a lengyel határokra és rendvédelmi szervekre nehezedik rá. Azt feltételezni, hogy Varsó és Moszkva partnerekké tudnának válni nehezen elképzelhető, sőt egyenesen lehetetlen az elmúlt évszázadok történelmét nézve, azonban tény, hogy a lengyelek egyre távolodnak az euroatlanti-brüsszeli úttól, s az amerikai demokrata kormány sem egyezik ideológiai felfogásában a varsói kormány törekvéseivel.

Nyilvánvaló, hogy a brexittel távozó britek Európával bizonyos kérdésekben szövetségessé, ám számos témában versenytársakká váltak – ezt láthatjuk az olyan napi szinten megjelenő viták során, mint a legutóbbi halászati kérdés, vagy éppen az AUKUS életre hívása. Nagy-Britannia számára, ahogyan azt már a 20. század során is tapasztaltuk, fontosak az Európa keleti széléhez közel fekvő szövetségesek, akik kedvezhetnek neki a francia, vagy német Európa ellenében, vagy ha kell együttműködések létrehozásában is segédkezhetnek. Varsó jelenlegi viszálya Brüsszellel ezt a forgatókönyvet szépen előmozdíthatja, de továbbiakat is.

Paradox módon az orosz és lengyel kormányok ideológiai síkon meglehetősen egy követ fújnak, szemben Washingtonnal, vagy éppen Brüsszellel, legyen szó akár demográfiai, kulturális, vagy vallási kérdésekről. Ennek pedig meg van az a halovány veszélye, hogy esetleg kialakul némi kooperáció az Oroszországi Föderáció és Lengyelország között, ha nem is magas szinteken, de legalábbis kulturális szinten. Azzal, hogy Brüsszellel szemben Varsó nyíltan kijelenti, hogy a Belarusz felől érkező migránsok mögött egyértelműen Moszkva áll, a két ország közti mély szakadékba hullott kicsinyke, befedésre szolgáló földkupac egy új lapátnyival került kiására.

Északi-Áramlat 2

Lukasenko fenyegetése, hogy leállítja az Oroszországból rajta keresztül Európába jutó, nagy mennyiségű földgáz tranzitját elősegítheti Moszkva-Berlin-Brüsszel tárgyalásainak eredményességét az Északi-Áramlat 2 vezeték beüzemeléséről, mely már csak az EU és a német hatóságok engedélyére vár. Természetesen Lukasenko fenyegetési az oroszok jóváhagyása nélkül nem történhet meg, hiszen Minszknek nem áll jogában elzárnia a gázcsöveket, hiszen köti a szerződés a Gazprommal, mely egyoldalú felmondása súlyos pénzbírsággal járna a számára. A tranzit gáz felett nem áll módjában döntenie, ráadásul Fehéroroszország gázszállító rendszere a Gazpromhoz tartozik, csak Moszkva egyetértésével léphetne ilyet, aki szintén nem állíthatja csak úgy le a gázszállítást, hiszen kötik az európai gázszerződések. Lukasenko felvállalhatja a bűnbak szerepét ebben Moszkva jóváhagyásával, így nem a Gazprom a felelős, de Európa ha nem jut a télen elegendő gázhoz, kénytelen lesz más, biztos útvonalon beszerezni azt. Erre pedig tökéletesen alkalmas a csillogó-villogó, új Északi-Áramlat 2 vezeték, mely egyelőre politikai okokból (USA nem tetszése, energiafüggőség elkerülése Oroszországtól) rekedt meg.

Ráadásul az oroszoknak játszik az a tény is, hogy bár számos ország rendelkezik már LNG terminálokkal Európában, azok egyelőre nem elegendőek arra, hogy ellássák az európai országokat elegendő mennyiségű cseppfolyósított gázzal. Többnyire az LNG infrastruktúrával rendelkező államok még magukat sem képesek az azon keresztül beérkező mennyiséggel ellátni, de nem csak ez a probléma. A legnagyobb palagáz kitermelők, mint Ausztrália, Katar és az USA jelenleg nem is tervez nagyobb mennyiséget szállítani Európának, jelenleg inkább az ázsiai piacra összpontosítanak. Az oroszok azonban már erre is bejelentkeztek, hiszen Moszkva az utóbbi években – kínai pénzügyi segítséggel – rendkívül sokat fektetett be az LNG gáz kitermeléséhez, tárolásához és szállításához szükséges infrastruktúra létrehozásába.

Tranzit útvonalak leállása

A fehérorosz elnök nem csak a gáz, hanem a tranzit útvonalak leállításával is fenyegetőzik, vagyis az országon átmenő és a keletet – Kínát, Oroszországot, Közép-Ázsiát, a Közel-Keletet – a nyugattal összekötő teherszállító útvonalak blokkolásának lehetőségéről is beszélt. Mindez súlyos árukieséssel járna Európának, ami a megnövekedett energiaárak miatt így is kialakulóban van. Jelenleg többszörösére nőttek a tengeri fuvarozási tarifák Kínából, s számos árut nem is tudnak elszállítani, vagy nem tudnak elegendő mennyiségben utángyártani a villamosenergia ellátás zavara miatt. Mindez más útvonalak beüzemelését, létrehozását követelné meg, ennek pedig már nagy szakértője Kína, aki többek között fontolgatja egy az Égei-tengertől a Dunáig tartó kereskedelmi útvonal kiépítését, amely a Balkánon keresztül összeköti Görögországot Közép-Európával az áruszállítás felgyorsítása érdekében. Kína már megerősítette pozícióit Görögországban azzal, hogy birtokolja az ország fő kikötőjét, a pireusi kikötőt.

Mindazonáltal azt is meg kell jegyezni, hogy a lengyelek is megléphetik a belarusz fenyegetést. Azonban ez már más szereplőnek – elsősorban az Egyesült Államoknak – eredményezne kedvező hatást, hiszen mind a fehérorosz áruk behozatalával, mind az Oroszországból és Kínából érkező termékek blokkolásával a lengyel határon, komoly problémák alakulnának ki, elsősorban a kínai-európai kereskedelemben. Kína Európába irányuló exportjának közel 10%-a a lengyel határon keresztül érkezik. Az EU és Kína közötti kereskedelem megzavarása pedig komoly amerikai érdek, hiszen Washington régóta törekszik európai partnereit meggyőzni a kínai kapcsolatok leépítéséről, illetve megtörni a 17+1 formátum működését (Közép- és Kelet-Európa plusz Kína kereskedelmi és infrastrukturális együttműködése).

Belarusz-EU migrációs megállapodás

Természetesen lehet esélye annak is, hogy Minszk szeretne a törökhöz hasonló migrációs megállapodást kicsikarni Brüsszeltől, ami a pénzen felül a szankciók levételével is járhatna, azonban a fehérorosz-EU kapcsolat elmérgesedése és a mögötte sejthető orosz támogatás teljesen más helyzetet teremt, mint azt az EU és Ankara közt láthatunk. Jelenleg a szankciók további növelését várhatjuk Brüsszel és Washington részéről is, ráadásul Fehéroroszország nem természetes útvonalat képez a migránsok számára, így még inkább a szervezettséget és direkt nyomásgyakorlást lehet látni benne, Törökországgal ellentétben. A folyamat – ha Moszkva nem tud elég erős érvekkel nyomást gyakorolni Brüsszelre – inkább elmérgesíti még inkább a viszonyt az EU és Belarusz (Oroszország) között, ami vagy az ország teljesen Oroszországhoz fordulását, vagy a Lukasenko kormány bukását eredményezheti középtávon.

Fokozott katonai jelenlét Oroszország és a Nyugat közti pufferzónában

Ahogy láthatjuk egyre jelentősebb a katonai készültség Kelet-Európában a déli és északi csücskök közt mindenhol. Ukrajna keleti területein, a Donbasszban aktív háború zajlik az orosz támogatású kelet-ukrajnai felkelők és az amerikai és török támogatású ukrán hadsereg között. A Fekete-tengeren egyre több amerikai, brit, török és orosz hadihajó vonul fel, míg a Baltikumban is fokozottabb a NATO jelenléte. Oroszország nyugati határterületein rendszeressé váltak a hadgyakorlatoknak kikiáltott felsorakozások, ráadásul a hetekben ért véget a fehérorosz területen rendezett orosz-belarusz nagyszabású hadgyakorlat is. Szembetűnően növekszik a feszültség, s a migrációs krízis miatt a lengyel-belarusz és a belarusz-ukrán határon is növekszik a katonai készültség mindkét oldalról. Lukasenko a napokban arról nyilatkozott, hogy az ukrán határhoz orosz Iszkander rakétarendszereket szeretne telepíteni, mindez pedig tovább fogja eszkalálni az orosz-ukrán, ukrán-belarusz, belarusz-EU, orosz-EU, és belarusz, orosz-USA kapcsolatokat.

Varsó-EU konfliktus, EU menekültügyi és védelmi politika

A jelenleg kialakult összeurópai érdekeket veszélyeztető migrációs krízis a lengyel határon újra tárgyalást eredményezhet a Brüsszel és Varsó közti súlyos nézeteltérésekben. Ha nagy visszavonulásokat nem is várhatunk egyik oldal részéről sem, témaelterelő hatással mindenképpen járnak a határon tapasztalható események. Továbbá az Európai Uniós közös határvédelem és közös hadsereg témája még inkább aktualitást kap, illetve a migrációs politika újra gondolását is felgyorsíthatja. Az látható, hogy már senki sem kíván több bevándorlót befogadni, előbb a világjárvány miatt, majd most az energiaválság miatt leálló európai gyártósorok nem szenvednek már nagy valószínűséggel munkaerőhiányban sem (mint 2015-ben), az államok költségvetései pedig megszenvednek jelenleg minden szociális segély gyanánt kiadott összeget.

A lengyelek nagyon nehezményezik, hogy Putyin egyre inkább azt támogatja, hogy egy Minszk-Berlin tengely mentén oldják meg a kialakult feszültséget, a Kreml közvetítésével és Varsó kihagyásával. Ez erősen kísértő emlékeket hoz fel a lengyelek számára a múltból, nem véletlen, hogy más szereplők bevonását sürgetik. Köztük az amerikai és a francia kormányét, akikkel már tárgyalást is folytattak, s akikkel valóban ki tudnák egyensúlyozni a német-orosz túlsúlyt a tárgyalásokon. Putyin az orosz tévében a fent említett elképzeléséről egyébként beszélt is, egyértelműen fehérorosz (orosz)-német kompetenciában látja a megoldási folyamatokat. Ez pedig jelentheti az orosz elnök szerint a belarusz szankciók feloldását, az Északi-Áramlat 2 beüzemelését, az orosz szankciók levételét, az orosz embargó feloldását, vagy a Krím elismerését. Azonban a német-orosz tengely menti megoldás nem érdeke sem Európa más erős szereplőinek, sem Nagy-Britanniának, sem pedig az Egyesült Államoknak, nem véletlenül gyűltek a probléma epicentruma köré.

Az EU külügyminiszterek a napokban tárgyalnak a további lépésekről, azonban nehéz jó döntést hozni az látható. A francia Institute for International Relations and Strategies (IRIS) szervezet vezetője jó gondolatot fogalmazott meg a témában, amikor azt mondta, hogy az újabb szankciók hatástalanok, mert egyrészt még jobban egyesítik a lakosságot a Lukasenko rezsimmel, másrészt pedig további kedvezőtlen államszövetségeket hoznak létre, vagy mélyítenek el. Erre már számos példánk van: orosz-kínai, kínai-iráni, iráni-orosz, venezuelai-kínai, venezuelai-orosz többek közt, akik a Nyugat szankciós háborúi miatt boronálódtak össze. Mindezek egyre kevésbé hatásos mivoltát kellene nyugatról felismerni, s más megközelítéssel megpróbálni érvényesíteni a nyugati, vagy európai érdekeket.

Láható, hogy a fehérorosz-lengyel határon kialakult válság egyre kevésbé tűnik a két ország egyedüli krízisének, egyre több ország kapcsolódik bele, egyre több érdekellentét ütközik ki. Az EU-USA-Oroszország ellentétek egyik kihelyezett színterévé vált a két ország közt húzódó határvonal, éppen ezért az egyre súlyosbodó állapotot igen csak komolyan kell venni.

Kövessen minket: Facebook


Erbszt Adrienn

Geopolitikai, külpolitikai kutatások és elemzések magyar szemmel, közérthetően a PannonHírnök VilágTükör rovatában.

Hasonló cikkek