Migrációs válsághelyzet az amerikai-mexikói határon

Hetek óta érlelődik a feszültség az Egyesült Államok déli határainál, ahol több ezer menekült próbál átlépni az „Ígéret földjére”, ám a kapuk a demokrata légkör ellenére mégsem nyílnak.

Az elmúlt 20 év legnagyobb bevándorló rohamával néz szembe az USA – közölte az ország belbiztonsági titkára, a Biden adminisztrációtól pedig azonnali megoldást várnak országszerte. Sokan az új kormányt vádolják a történtek miatt, hiszen kampányuk egyik meghatározó eleme volt a migrációs politika és a bevándorlást érintő szabályok enyhítése. Kezelni a kialakult problémát nem lesz egyszerű, mivel a déli határok megfelelő ellenőrzését évtizedek óta nem tudta senki sem megoldani.

A republikánusok természetesen a Biden adminisztráció felelősségét látják a kérdés mögött, s az valóban igaz, hogy számos változtatáson mentek keresztül az amerikai migrációs törvények Trump választási bukása óta.

Az új kormány bevándorlási tervezete több bevándorlót engedne be az Egyesült Államokba, mindeközben az országban tartózkodó illegális bevándorlók millióinak adna jogi státuszt. Az új jogszabályok alapján – becslések szerint – 10,5 millió illegális bevándorló kapna állampolgárságot, továbbá enyhítenék a családi alapú bevándorlási rendszer jogi feltételeit, felülvizsgálnák a foglalkoztatáson alapuló vízumszabályokat és növelnék a sokszínűségi vízum számát.

Trump politikája ezzel teljesen szembement, számos új intézkedés bevezetésével igyekezett korlátozni a legális bevándorlást is.

Amerikában jelenleg több mint 35 millió törvényes bevándorló tartózkodik; nagy részük amerikai állampolgár, sokan pedig állandó tartózkodási engedéllyel rendelkeznek, vagy ideiglenes vízumot kaptak (diákok, munkavállalók). Megközelítőleg 1 millió illegális bevándorlónak van ideiglenes engedélye, ezt főként a nagykorúságot még nem elért menekültek kapják meg. 2019-ben 710 000 ember kapott törvényes állandó lakhatási engedélyt az Egyesült Államokban családegyesítési alapon. Viszont a nagyszámú kérelmezővel rendelkező országokból érkező bevándorlóknak akár évekig kell várniuk a zöld kártyára, mert az amerikai jogszabályok szerint egyetlen ország az összes kiadott zöld kártya legfeljebb 7%-át teheti ki. A családi kötelékre alapuló zöld kártya megszerzés teszi ki a kérelmek kétharmadát, Biden ezért a 7%-os kvóta növelését tervezi egyes országok esetében.

Az új kormány tervei alapján több menekültet is fogadna be az ország a Trump adminisztrációhoz képest, mely 2020-ban 12.000 belépését engedélyezte mindössze. (A 2020-as költségvetésben 18.000-ben maximalizálták, ez 1980 óta a legalacsonyabb.) Ennek hátterében azonban nem csak a szigorúbb politikai hozzáállás volt, hanem a koronavírus miatti korlátozások is jelentősen visszavetették a menekültek számát. Az utolsó Obama vezette évben ez a szám 85.000 volt, 2017-ben 54.000. Az új befogadási felső határ 62.500 menekült lenne őszig és egy éves időtartamban 125.000 októbertől.

A foglalkoztatáson alapuló vízumok számát a korábbihoz képest nem jelentősen változtatná meg Biden, enyhe emelést terveznek, inkább az országonkénti felső határt szüntetnék meg, illetve a családtagokat nem számolnák bele az éves 140.000-es kvótába. Az USA 1995-ös sokszínűségre vonatkozó vízum programjában évente nagyjából 50.000 ember kapott zöld kártyát, ezt Biden 80.000-re kívánja megemelni. Ennek a speciális vízum programnak a célja az Egyesült Államok bevándorló lakosságának diverzifikálása azzal, hogy vízumot ad az alul reprezentált nemzeteknek is. Jelenleg négy ország nem vehet ebben részt, mivel nekik a legmagasabb a legális bevándorlási számuk: Kína, Kanada, Mexikó és India.

600.000 felett van azon illegális bevándorlók száma, akik ideiglenes munkavállalási engedéllyel és a kitoloncolással szembeni védelemmel rendelkeznek, ők általában a kiskorúként érkező migránsok. Biden az ő lehetőségeiket is szeretné megkönnyíteni az állampolgárság felé vezető úton, melyet eddig szinte lehetetlen volt nekik megszerezni. Az aktuális külpolitikai események is befolyásolják az amerikai bevándorlás politikát, az új demokrata kormány például a venezuelai és mianmari menekülteknek ideiglenes védett státuszt biztosít. Ennek hátterében az áll, hogy sem az aktuális venezuelai kormánnyal, sem a mianmari katonai vezetéssel nem kooperál, azokat nem ismeri el, s így az általa támogatott ellenzék – Mianmar esetében a leváltott legitim kormány – támogatói számára biztosít menedéket.
Biden a bevándorlási ellenőrzések enyhítéséért is kampányolt, ideértve a deportálások moratóriumát, Trump „várakozás Mexikóban” politikájának megszüntetését és a határfal megépítésének leállítását, s ráadásul hivatali ideje óta a bevándorlási törvények lazítását is szorgalmazta. Mindezek alapján az Amerikába vágyó külföldiek természetes, hogy azt feltételezhetik, most könnyebb bejutni és bent maradni az Egyesült Államokban, mint Trump idejében. Bizonyos, hogy a déli határokon uralkodó kaotikus helyzethez ez is hozzátett, ám csak erre fogni nem lenne reális. Látni kell, hogy a Trump-kormány által bevezetett kemény intézkedéseknek sem sikerült megakadályozni teljesen a migrációt, bár valóban csökkent a beáramlás, ám a migrációs nyomás nem. Ennek magyarázatát a bevándorlást generáló okoban kell keresni.

Trump megválasztásakor teljesen elszakadt a korábbi Bush-Obama „bevándorlási konszenzustól”, megpróbálta fokozni a deportálásokat és szigorúbb korlátokat szabni a menekültekre vonatkozóan – a menedékkérőkre és a legális bevándorlókra egyaránt. Trump migrációs politikája markánsan eltért közvetlen demokrata és republikánus elődjeitől, ami a más témák miatt is mélyülő szakadékot konzervatívok és liberálisok között még tovább növelte. Bidennek ebben a megosztottságban kellene megoldást találnia a problémára, ám korábbi kampányígéreteit, enyhítő bevándorlás politikáját nehéz összeegyeztetni a határon uralkodó kaotikus helyzettel.

Biden komolyan bírálta kampánya során Trumpot a határfal és a „ketrecben lévő gyerekek” bevándorlási politikája miatt. Azonban a migráció minden káros hatásával jelenleg is fennáll, tehát kezelni kell, illetve a kísérő nélküli gyerekek továbbra is őrizetbe kerülnek, még ha nem is ketrecnek hívjuk a fogdájukat. Hiába a Biden adminisztráció terve a gyerekek számára nyitott egyre több menedékhelyről, az újonnan érkezők számával nem tudnak lépést tartani. A probléma létezik, így azt kontrollálni is kell.

Csak a Biden kormányt hibáztatni a jelenlegi válságért a határon azonban nem lenne sportszerű, mivel az enyhítések mellett a Trump kormány koronavírus-járvány idejére bevezetett migrációs korlátozásai egy jelentős része ma is életben van. Ezeknek az új intézkedéseknek a bevezetése óta eltelt egy évben a mexikói határnál nagyjából 650.000 bevándorlóból hozzávetőlegesen 1% kapott mindössze védelmet. Azt azonban látni kell, hogy a kísérő nélküli gyermekek száma annak ellenére, hogy a határ nagy része zárva van, növekszik. Tavaly márciusban, a világjárvány kezdetén Trump a közegészségbiztonsági törvény 42. cikkelyét alkalmazta, amely ideiglenesen megakadályozza az állampolgársággal nem rendelkezők beutazását az Egyesült Államokba. A demokraták szerint egyébként a Trump féle bevándorláspolitika szigorú korlátozásai felelősek a jelenlegi káoszért, mivel azok visszatartottak ezreket, akik most egyszerre rohamozták meg a határt.

A republikánusok és a hozzájuk köthető médiumok is a demokraták megfontolt célját látják a bevándorlás direkt serkentésében. Véleményük szerint a következő elnökválasztáshoz szükséges stabil győzelmet garantáló új választok importjáról van szó. A kiterveltség realitása egy ellenzéki nézőpont, de az tény, hogy a bevándorlók elsősorban a demokrata szavazóbázist növelik a választások bármely szintjén.

A republikánusok nemzetbiztonsági válságról is beszélnek, Kevin McCarthy, az Amerikai Egyesült Államok Képviselőházának kisebbségi frakcióvezetője a közelmúltbeli határlátogatását követően azt állította, hogy a migránsok nem csak Mexikóból, Hondurasból vagy El Salvadorból származnak, hanem érkeznek Jemenből, Iránból, Törökországból is terrorista gyanús személyek.

Nem könnyű helyzetbe került az új demokrata vezetés, akik választási kampányuk uralkodó hangulatának az egyenlő bánásmód, a faji egyenlőség és a tolerancia eszméit választották. Kétségtelen, hogy számos aktív és biztos szavazót sikerült szerezniük az olyan népszerűséget hozó lépésekkel, mint a Black Lives Matter mozgalom támogatása, vagy Kamala Harris alelnöki jelölése. Mindezeket követően egyfajta ideológiai meghasonlás veszélye is fenyegeti a Biden adminisztrációt, hiszen bármennyire is elítélték Trump migrációs politikájának emberjogi vonzatát, ugyanazzal a megoldhatatlan problémával kell szembesüljenek. Az óriási tömegekben érkező – köztük számos kísérő nélküli kiskorú – bevándorlók ellátására, elhelyezésére nincs olyan kapacitása az amerikai hivatali szerveknek, hogy garantáltan egyenlő bánásmódban részesíthessék őket, s a megfelelő humánus körülményeket biztosíthassák nekik. Egyszerre megfelelni a demokrata szavazóbázis emberjogi elvárásainak és az ország nemzetbiztonsági kihívásainak láthatóan lehetetlen.

Hiába az új bevándorló barát kommunikáció a kormány részéről a számok kemény állapotokról tanúskodnak. Az elmúlt öt év alapján kimagasló számú, több mint 100.000 migráns kísérelt meg beutazni az Egyesült Államokba idén februárban, ami háromszorosa a 2020 februárjában közölt adatoknak. (Az amerikai határügynökök 100 441 migránst tartóztattak le vagy utasítottak ki a mexikói határon februárban az Egyesült Államok Vám- és Határvédelmi Hivatalának jelentése alapján.) Egyes információk alapján több ezer kísérő nélküli kiskorú van a határőrség fogdáiban, mivel nincs elegendő kapacitás a menedékhelyen történő elszállásolásukra. (Március 24-én több mint 5100 ilyen gyermek volt amerikai vám- és határvédelmi őrizetben, gyakran a 72 órás törvényes korlátot meghaladva. További 11 900 gyermek volt őrizetben az Egészségügyi és Humán Szolgáltatási Minisztériumnál) Átlagosan 466 kiskorú gyerek érkezik napi szinten a határhoz, s ez 2021-ben várhatóan növekedni fog.

Ennek nehézségét felismerve döntött valószínűleg úgy Joe Biden, hogy alelnökét, Kamala Harrist bízza meg az ügy megoldásával.

Harris feladata, hogy feltárja azokat a lehetséges okokat, amik a déli határon fellobbant újabb válságért felelősek. Az alelnök első külpolitikai feladata tehát, hogy a közép-amerikai északi háromszög országaival, Mexikóval és Latin-Amerikával olyan kétoldalú kapcsolatokat építsen ki, melyek megakadályozzák a tömeges és ellenőrizhetetlen migrációs hullámok kialakulását.

Komoly megbízatás, de nem vagyok benne biztos, hogy Harris köszönetet mondott érte, hiszen egy évtizedek óta véglegesen nem megoldható probléma újabb sikertelen kezelése rányomhatja a bélyeget jövőbeli – akár elnöki – karrier terveire. Ráadásul, ha megoldásról beszélhetünk is, az is csak hosszútávú, átlátható, többoldali strukturális változtatásokkal érhető el Közép- és Dél-Amerika országaiban. Mindemellett nem utolsó szempont a bevándorlás kontrolláltá tétele mellett annak kiváltó okát is megszűntetni, ami elsősorban a mélyszegénység.

Annak, ami jelenleg is az Egyesült Államok déli határán zajlik csak kevés köze van a rövidtávú elnöki ciklusokhoz, akár Trumpról, Obamáról, Bidenről, Bushról beszélünk.

A valódi probléma a kiinduló pontokban van, Guatemalában, Hondurasban, El Salvadorban, és Dél-Amerika egyes országaiban. Az elszabadult bűnözés, az ellenőrizhetetlen erőszak terjedése, drogmaffiák uralma, a szokássá vált állami korrupció és a mélyszegénység okozta reménytelenség menekülésre készteti emberek millióit a szépreményű Egyesült Államokba. Közép-Amerika három legkritikusabb helyzetű államát az északi háromszögben (Honduras, Guatemala, El Salvador) a fentieken túl az éghajlatváltozáshoz köthető hatalmas viharok és hurrikánok is gyötrik, melyek miatt súlyos veszteségek érik a mezőgazdasági ipart, az élelmiszer ellátás pedig erősen bizonytalanná vált emiatt.

A koronavírus is jóval súlyosabban érinti Dél-Amerikát és Közép-Amerikát, mint sok más térséget a világban. A járvány következtében megnövekedett létbizonytalanság, gazdasági hanyatlás még inkább kivándorlásra készteti a lakosságot. Ám a fertőzés terjedését akadályozó határzárakkal kell szembesüljenek akár Mexikóban, akár az Egyesült Államoban, ez pedig azzal jár, hogy a határvonalaknál tömegekben várakozó bevándorlók között megemelkedik a vírus terjedésének kockázata, s az illegális határátlépésekkel tovább terjesztik azt az Államokon belül.

Biden megoldási tervei közt van, hogy folytassa Obama pénzügyi segélyezési programját az északi háromszög országaiban, illetve a szegényebb dél-amerikai államokban. Bár ez Obama alatt sem oldotta meg a problémát, s ennek elsősorban az az oka, hogy a korrupt, sokszor bűnszervezetekkel együttműködő kormányok megbízhatatlanok a segélyek hatékony elosztása szempontjából. A tervek szerint 4 milliárd dollár pénzügyi segélyt osztanának szét civil szervezetek, kormányzati szervek és közvetlenül a kiszolgáltatott közösségek között a szegénység, s ezáltal a migráció visszaszorítására.

Ezen országok amerikai behatásra történő kormányzati reformjai nagyon sokszor buktak már el, nagyon erős a bűnöző és maffia lobbi, illetve számos ország esetében van egyfajta Amerika-ellenesség is. Mindezt csak tovább bonyolítja az egyre intenzívebb kínai és orosz jelenlét, mely komoly nemzetbiztonsági kockázatot is jelent az Egyesült Államokra nézve.

Vegyük csak alapul a Panama-csatorna kínai alternatívájának, vagy az orosz helymeghatározó rendszer, a Glonass nicaraguai telepítésének amerikaiakra gyakorolt hatását. Az ellenőrizhetetlen migráció instabilitást okoz az amerikai belpolitikára, illetve összességében destabilizálja az állapotokat Közép-Amerikában, ami ellenőrizhetetlen folyamatokat tud generálni. Az illegális migráció hömpölygő tömege és a jól kiépített droghálózatok több nemzetbiztonsági kockázatot is rejthetnek az Egyesült Államok számára Kína és Oroszország részéről is. Peking aktív gazdasági, befektetési és pénzügyi jelenléte és Moszkva katonai, haditechnikai, technológiai és energetikai jelenléte mellett a térségben nem mehet el szó nélkül Washington, különösen, amikor az orosz katonai hadgyakorlatok a Karib-tenger vizein zajlanak.

Azért az amerikai befolyás még mindig a legmeghatározóbb a kontinens déli részén, az olyan országok, mint Brazília, Argentína, Kolumbia és Chile a stabil szövetségesek között vannak, rajtuk keresztül is tudja kontrollálni az ellenségesebb magatartású Venezuelát, Bolíviát, vagy Ecuadort. Előrelépést jelenthet Washington számára az idei évben megrendezésre kerülő Amerikai Csúcstalálkozó, ahol Kanada, az USA és a dél-amerikai országok vezetői fognak tárgyalni a közös kontinentális politika irányvonalairól.

Az új amerikai kormány a gyerekekkel és a családokkal szemben humánusabb eljárást ígér, ám másokat, amíg a határ zárva van nem engednek be. Azzal nyugtatják a bevándorolni szándékozókat, hogy majd lesz lehetőségük, de nem illegálisan, hanem szülőföldjükről kell kérelmezniük. A Fehér Ház január 21-e óta Brazíliában, El Salvadorban, Guatemalában és Hondurasban is több mint 17 000 rádióhirdetésben, a Facebookon és a Twitteren reklámozta, spanyol, portugál és hat bennszülött nyelven ezt a programot.

A déli határon folytonosan uralkodó zűrzavar több szinten is kihívást jelent az Egyesült Államok új vezetésének, így sokrétű megoldás képes csak a helyzetet valamennyire kezelni. Elsődlegesen a kiváltó okokat kell csökkenteni a kiinduló országokban, tehát újra kell értelmezni az USA kissé elhanyagolt kontinentális politikáját. Ez erőforrások átcsoportosítását is igényelni fogja a részéről, ami miatt gyengülhetnek a pozíciói más térségekben. Lényeges a határvédelem, és a bevándorlási törvények harmonizálása.

Az emberjogi kérdéseket is kezelni kell, ám a tömeges migráció kormánytól függetlenül mindenképpen hiányosságokat fog eredményezni ezen a fronton nagysága miatti ellenőrizhetetlensége okán.

A kérdésben külön fontos lenne a kétpárti konszenzus megtalálása, beleértve a déli államok republikánus vezetéseivel történő szövetségi együttműködést is. A bevándorlás egyszerre belpolitika és külpolitika, nemzetbiztonság, emberjogi, gazdasági, szociális és járványügyi kérdés. Éppen ezért okoz fejfájást a mindenkori amerikai kormánynak.

Számos amerikai elemző és politikus is azon a véleményen van, hogy az Egyesült Államok a felelős a kontinens középső és déli részén uralkodó állapotok miatt, mivel a hidegháborús időszakban saját érdekeik miatt megzavarták Közép- és Dél-Amerika politikai, társadalmi és gazdasági rendszereit.

Emiatt uralkodik a bűnözés, a korrupció ezekben az országokban és a különböző katonai diktatúrák egymást váltó hulláma. Egyre népszerűbb teória egy XXI. századi Marshall-terv megvalósítása ezekben az országokban, hogy javítsák az életszínvonalat és a gazdasági, politikai körülményeket. Nem könnyű feladat ez sem a demokratáknak, sem a republikánusoknak.

forrás

 

Világ tükör | Pannon Hírnök

Kövessen minket: Facebook


Erbszt Adrienn

Geopolitikai, külpolitikai kutatások és elemzések magyar szemmel, közérthetően a PannonHírnök VilágTükör rovatában.

Hasonló cikkek