Holland tudósok olyan változásokat fedeztek fel a 17. századi remekművekben használt fehér festékek kémiai összetételében, amelyek az ellátási lánc megszakadását jelzik. A Science Advances című szaklapban e hónap elején közzétett tanulmányukban az amszterdami Vrije Egyetem kutatói 77 festményt elemeztek, amelyeket 27 művész készített a 17. században, vagyis az úgynevezett “holland aranykorban”. Ebben az időszakban olyan nagynevű művészek, mint a haarlemi Frans Hals és az amszterdami Rembrandt van Rijn, a kereskedelem és a gyarmati kizsákmányolás által meggazdagodott mecénások számára készítettek műveket.
A Vrije közleménye szerint a holland mesterek előszeretettel használták az “ólomfehér” festéket, amely ólomalapú porból készült, lenolajjal vagy azzal egyenértékű kötőanyaggal keverve. A művészek a vajszínű festéket használták a kompozíciók világosítására és meghatározására, amelyek gyakran a fény és az árnyék drámai kontrasztjaira támaszkodtak. Mivel az olyan történelmi konfliktusok, mint az 1642-es angol polgárháború és az 1568-as nyolcvanéves háború megzavarták az ólom Angliából Hollandiába történő szállítását, a holland művészek kénytelenek voltak módosítani az ólomfehér pigmentek receptjeit. Ezek a változtatások, mint kiderült, jelentősen megváltoztatták a festék kémiai összetételét.
“Tudjuk, hogy a háborúkhoz sok ólomra volt szükség. A polgárháború megzavarta vagy megváltoztatta az ólomellátást… és ezt látjuk a pigmentekben“ – mondta a tanulmány vezető szerzője, Paolo D’Imporzano az NPR-nek.
D’Imporzano és kollégái egy ólomizotóp-elemzésnek nevezett technikával rögzítették az egyes vásznakról vett fehér festékminták izotópos összetételét, és ezzel egy nemzetközi adatbázist hoztak létre. Azt találták, hogy az azonos ólomérc készletből készült, és azonos földrajzi eredetű ólomfehér festékek, hasonló kémiai nyomokat hordoznak.
A Vrije tanulmánya lehetővé teszi a tudósok számára, hogy festménycsoportokat konkrét történelmi eseményekhez kapcsoljanak. A csapat például megállapította, hogy a holland ólomfehér festék kémiai összetételének változása az 1642 és 1647 közötti éveknek, vagyis nagyjából az angol polgárháborúk időszakának felel meg.
A 17. században Velence és Hollandia volt az ólomfehér pigment fő gyártója. “És mivel a felhasznált ólomforrások különbözőek voltak – a holland gyártók brit ólmot használtak, míg Velence más forrásokat -, az e két helyen készült ólomfehérnek más, felismerhető és jellegzetes izotópos szignója van” – magyarázza D’Imporzano.
