A lélektani 70 százalék alá esett az ország államadóssága. Az euróövezethez tartozó tagországokban hivatalosan nem lehet több 60 százaléknál, ennek ellenére az uniós átlag 86 százalék.
| Furcsa ellentmondás, hogy azok az országok a fegyelmezettebbek, amelyek még nem vezették be az eurót, s ahol ez a 60 százalék nem feltétlenül követelmény. A 2010-es kormányváltás előtt hazánkban 83 százalék volt az államadósság mértéke, az első polgári kormány idején 52 százalék. Most újra ehhez a szinthez közelít az ország. |
Különösebben nem kell bizonygatni azt, ha egy ország katasztrofálisan eladósodott helyzetbe kerül, mint például Görögország – fogalmazott Bogár László közgazdász a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorában. Mint mondta, ez rendkívüli sebezhetőséget jelent, mert bármi történik a világgazdaságban, annak jelei még rosszabb helyzetbe hozhatják a már így is gyenge országot.
Az adósságokért kamatokat kell fizetni,
és ennek következtében egy nagyon eladósodott ország költségvetési kiadásainak jelentős tétele az a kamat, ami egy egyoldalú transzfer, és csak kifelé megy – fűzte hozzá.
Emlékeztetett, Magyarország is volt már eladósodott helyzetben 2010 környékén. Az akkori költségvetési kiadásoknak körülbelül 5–6 százalékát csak a kamatkiadások tették ki, ez több millió eurót jelentett.
Kiemelte, minél alacsonyabb egy államadósság, annál alacsonyabb az a viszonzatlan transzfer, amely kifelé irányul. Szerinte egy ország vezetésének mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy csökkentse a sebezhetőséget, illetve, hogy csökkentse a tőle kivont erőforrásokat is.
Egy százalék alatt az irányadó kamatláb
Bogár László arról is beszélt, hogy míg az irányadó kamatláb 2013-ban hét százalék felett volt Magyarországon, addig ez napjainkra már az egy százalékot sem éri el. Hangsúlyozta, ez azt jelenti, hogy például egy 100 milliárd eurós GDP-vel számolva körülbelül hat milliárd eurót takarít meg az ország minden évben.
Elmondta, a 2002–2010 közötti időszakot nemcsak az államadósság nehezítette meg, hanem még a plusz megszorítások is súlyosbítottak a helyzeten. Az irányváltás 2013-ban következett be, amikor Matolcsy György lett a Magyar Nemzeti Bank elnöke, aki szakított a korábbi évek gazdasági politikájával.
A magyar kormány az elmúlt évtizedben egy olyan stratégiát választott, hogy a külföldi szereplőktől együttműködést kért, hogy ők is hozzájáruljanak az ország egyensúlyának megteremtéséhez. Hozzátette, a különböző területeken, mint például a bankadó, a különadó, vagy a bankok tulajdoni része olyan változtatások mentek végbe, amely a hazai tulajdon arányát jelentős mértékben növelni tudta.
| Szerinte, amikor Orbán Viktor miniszterelnök kijelentette, hogy területi követelései vannak, egy olyan igény fogalmazódott meg, melynek értelmében képtelenség, hogy a legalapvetőbb nagyrendszerek 90 százaléka külföldi tulajdonban legyen. Orbán Viktor akkor azt mondta, hogy ezt a radikális irányt meg kell változtatni, és akkor vetődött fel az 50–50 százalék gondolata. Megjegyezte, akkor senki sem hitte el, hogy ez megvalósulhat, főleg nem nyolc év alatt. |
Növekedés és egyensúly
Bogár László kijelentette, összességében elmondható, hogy a növekedés és az egyensúly már nem megy egymással szembe, hanem kiegészíti egymást a kettő. Az új stratégiához természetesen párosultak konfliktusok is, de a fő cél az volt, hogy a külföldi bankok és intézetek felismerjék és hozzájáruljanak ahhoz, hogy Magyarországnak stabil lábakon kell állnia.
2010 óta a folyamatok pozitív irányba haladnak, amit úgy sikerült elérni, hogy a globális hatalomgazdaság szereplőivel való kapcsolatok jelentős mértékben átrendeződtek Magyarország javára – közölte.
A magyar kormány új alkukat kötött, és azok a stratégiai szerződések, amelyeket a legnagyobb multinacionális cégekkel írt alá, már a nevükben is fémjelzik, hogy egy új egyezségrendszer jött létre.
