Napjaink emberét, a természeti katasztrófák sűrűsödésével, egyre inkább érdeklik a klímaváltozással és a meteorológiai szélsőségekkel kapcsolatos hírek, s természetesen szeretnénk látni, vajon hova tart a világ?
Tényleg víz alá kerülnek hamarosan városok és országok, ezzel párhuzamosan mások egyre nagyobb szárazsággal kell megküzdjenek?
Egyre melegebb és szélsőségesebb lesz az időjárás, vagy a mai időjárási viszonyokban tapasztalható abnormalitás csak egy meghatározott ideig tartó, természetes időszak?
Zavaros üzenetek tömkelege érkezik hozzánk ijesztően rövid időintervallumon belül: Pár éve a fák kivágása elleni küzdelem volt a környezetvédelem egyik fő üzenete, ma a műanyag ellen zajlik a kampány, s a papír termékek használatára buzdítanak.
Klímacsúcsokon állapodnak meg a világ vezető hatalmai a környezetkárosító gázok kibocsájtásának korlátozásairól, majd egy politikai irányváltás, vagy egy gazdasági érdek képes mindezt semmissé tenni.
Luxushajhász életmódú sztárok tökéletes outfitben kampányolnak a fenntarthatóbb életmód mellett, űrturizmust támogató dollármilliárdosok támogatnak természetvédelmi alapítványokat.
A sor végtelen, s ember legyen a talpán, aki eme kettőségek ellenére át tud szellemülni az új kor kihívásával; a Föld tisztábbá és élhetőbbé tételével.
Ha egy kicsit félre tesszük a zöld és nem zöld kampányok ígéreteit, azt láthatjuk, hogy drasztikus változások nem történnek a politikában, a gazdasági, geopolitikai, nagyhatalmi érdekek továbbra is előrébb valók a környezetvédelemnél.
A helyzet súlyosságához képest látszatintézkedések sorát kísérik hangzatos megnyilvánulások, ám a valóban kártékony fogyasztói magatartás megfékezésére nem tesz senki sem kísérletet. Egyszerű, józan paraszti ésszel sem érthető válaszokat adnak a fennálló problémákra.
A nagyüzemi állattenyésztés természetre gyakorolt negatív hatásaira tényleg ellensúlyozó válasz lenne a vegán étkezés a maga aprólékos külcsínnyel rendelkező csomagolóanyagjaival, instant formájával, gyorsétkezdéivel?
Az atomerőművek bezárásával a járművek káros gáz kibocsájtásának csökkentésére népszerűsített elektromos autók, biciklik energiáját vajon mi fogja termelni akkora mennyiségben, amekkorában ma az emberek világszerte használják autóikat?
Milyen elektromos infrastruktúra tudja ellátni a ma emberének igényeit, ha átállunk az elektromos közlekedési eszközökre? Mintha a mélyben gyökerező problémát felületes, de mégis üzleti szempontból rentábilis módon szeretnék megoldani, egyfajta üzleti és látvány-természetvédelmi kasszasikernek minősíthető álmegoldással.
Nem meglepő, ha az amúgy is ezerfelé húzó nemzeti érdekek, kontinentális problémák és paraméterek mellett a világ lakossága nem tud elköteleződni a környezetvédelme mellett.
A mai elemzésemben az időjárás és a fegyverkezés témakörét szeretném kicsit jobban bejárni, s bár a téma egyáltalában nem újkeletű, manapság újra egyre több szó esik róla a természeti katasztrófák felszaporodásával.
Számos cikk járja körül a témát a világsajtóban: például léteznek-e időjárást manipuláló fegyverek? Ha igen, bevethetők-e egy másik ország ellen?
Köztudott, hogy egyes államok rendelkeznek olyan technológiákkal, melyekkel hatást tudnak gyakorolni az időjárásra. Ezen országok közt van például Oroszország is, aki az év legnagyobb rendezvényének számító Győzelem Napi felvonuláson mindent megtesz azért, hogy a tömeg zavartalanul élvezhesse a katonai parádét földön és égen egyaránt. Az önfeledt kikapcsolódás érdekében volt, hogy harcirepülők bevetésével „kergették szét” a felhőket az orosz főváros fölött, ezzel elkerülve azt, hogy eső mossa el az ünnepi felvonulást.
Míg Kínában és az Egyesült Arab Emírségekben pont fordítva, sikerült mesterségesen csapadékot létrehozniuk a szárazság okozta kár elkerülése érdekében. Az Egyesült Királyság kormányzati dokumentumai pedig arról számolnak be, hogy a II. Világháborút megelőzően egyes katonai állomásokon azon kísérleteztek, hogy hogyan tudnak hadászati célokra mesterséges felhőket előállítani.
Kutatók a klímaváltozás megállítása, vagy hatásainak csökkentése érdekében már hosszú évek óta kísérleteznek azzal, hogy hogyan tudnak befolyással lenni a környezeti jelenségekre, folyamatokra.
Számos projekttel foglalkoznak, többek között a széndioxid eltávolításának lehetőségével a légkörből, vagy a napfény bolygó felszínére gyakorolt hatásának korlátozásával. De ide tartozik a műanyag újra hasznosításának kérdése, illetve a Nap és a Föld között mesterségesen létrehozott felfogó felületek létesítése a napfény visszaverésére; felhőzet sűrítés, fehérre festett tetőfelületek, űrpor, stb.
Ezek a kutatások és kísérletek – ahogy az minden nagyszabású kutatásra igaz talán – felkelthetik természetesen a katonaság figyelmét is, hiszen az időjárás, az éghajlat befolyásolása akár komoly stratégiai előnyhöz is juttathatja a használóját világszinten. Elsősorban gazdasági, politikai és geopolitikai területen szerezhet nagy előnyt az, akinek a kezében ilyen képesség van.
Az időjárás befolyásolására létező szabadalmai nem csak a már említett Oroszországnak és Kínának vannak, hanem az Egyesült Államok is hosszú évtizedek óta rendelkezik ilyenekkel. 1966-ban jegyezték be az „Időjárás-módosítási módszer” néven ismert, egyik első meteorológiát mesterségesen szabályozni próbáló szabadalmat. Kezdetben a repülőgépek segítségével tudták befolyásolni az időjárást, ám a 90-es évek végére olyan kutatások is napvilágra kerültek, melyekben a műholdak által tudták módosítani a napsugárzást a Földön. Az esőgyártással kapcsolatos kísérletek hosszú évtizedek óta beszédtéma az Egyesült Államokban, ám a tudósok nem egységesek annak ökológiai következményeiben sehol a világon.
A The New York Times archívumában fellelhető egy 1972-es cikk mely az időjárás befolyásoló módszereket már inkább hadászati síkról közelíti meg, a címe: Az Egyesült Államok titokban felhőket vetett be Észak-Vietnám, Laosz és Dél-Vietnam fölött, hogy katonai célok miatt növelni és ellenőrizni tudja a csapadékot.
A cikk elsősorban az 1967-68-as amerikai Popeye hadművelettel foglalkozik, mely során az amerikaiaknak sikerült nagyjából 30%-kal növelni a csapadék mennyiségét Vietnám egyes részein. A polgári és katonai kormányzati informátorok szerint a felhőzet mesterséges manipulálásának a célja az volt, hogy így gátolják az észak-vietnámi erők előre törését, illetve akadályozzák rakétavédelmi rendszereik működését.
Az 1963-as dél-vietnámi időjárást manipuláló amerikai módszer – az újság szerint – az első megerősített meteorológiai hadviselés volt.
Hivatalosan a Fehér Ház és a Külügyminisztérium is elutasította a meteorológiai hadviselés alkalmazásával kapcsolatos megjegyzéseket, ám számos kormányzati tisztviselő annak létéről nyilatkozott. Észak-Vietnámban tény, hogy azokban az időkben a nyár folyamán olyan heves esőzések voltak, hogy az általuk keletkezett árvizek ellehetetlenítették a közlekedést és a kommunikációt is sok esetben.
Egyes források a cikkben arról is beszélnek, hogy olyan vegyszereket juttattak az amerikaiak a felhőkbe, melyek savas csapadékot eredményeztek, ez pedig képes volt megzavarni az észak-vietnámi ellenséges erők radarberendezéseinek működését. Ezen felül számos más területen is előnyként tudták az esőzéseket felhasználni, hiszen a felhőtakarók árnyékában könnyebben indulhattak bevetésre az amerikai harci repülők, vagy az áradásokkal szabályozni lehetett az ellenséges erők útvonalát.
Egykori CIA ügynök arról számolt be a The New York Times hasábjain, hogy nem kívánatos demonstrációk megakadályozására is remekül szolgált a mesterséges eső létrehozása, mivel nemes egyszerűséggel az emberek hazamentek.
A Pentagon két dokumentumot is nyilvánosságra hozott a hatvanas évekből, melyek a Fehér Ház beleegyezését kérik az időjárást manipuláló hadviselés alkalmazására Laoszban, azonban ezek túl nagy figyelmet nem kaptak. Az NYT újságírója által megszólaltatott egyik tisztviselő, aki részt vett a vietnámi háborúban, arról is beszámolt, hogy néha hibákat is elkövettek az időjárás befolyásolása során, így egyszer 2 óra alatt 7 hüvelyknyi esőt zúdítottak a saját különleges egységeikre.
Természetes, hogy a világ vezető hatalmainak titkosszolgálatai is felfigyeltek az időjárást manipuláló módszerek esetleges felhasználására.
A CIA több szinten is érdeklődését fejezte ki az éghajlatváltozás elleni harc módszertanával kapcsolatban, beleértve a geomérnökséget is, mely előre eltervezett hatásokat okozó beavatkozásokat dolgoz ki a Föld fizikai rendszerének befolyásolására. Manapság ez a tudományterület a globális felmelegedés hatásait mérséklő módszerek kifejlesztésével foglalkozik.
Az azonban nem derül ki, hogy a CIA miért kezdett ezzel a témával foglalkozni a 60-as, 70-es évektől kezdve.
Bár sokféle, elég erős híresztelés is elhangzott már róla, nem mehetünk el akkor sem szó nélkül a High-frequency Active Auroral Research Program (HAARP) amerikai tudományos központ mellett.
A HAARP egy ionoszférikus kutatási programnak adott otthont Alaszkában, mely a naptevékenység földi ionoszférára kifejtett hatásait vizsgálta. A központ az amerikai haditengerészet, légierő és tudományos egyetemek közös együttműködéseként jött létre.
Korábban számos teória született az intézmény kapcsán, többek között azzal gyanúsították, hogy képes az időjárást befolyásoló módszerek alkalmazására, s ennek következményeként árvizekért, aszályokért, hurrikánokért és más természeti katasztrófákért is felelős Irántól Törökországig, Görögországtól Pakisztánig számos helyen.
Mindennek természetesen bizonyítékai nincsenek, sőt tudóskörökben teljesen elvetik ennek reális lehetőségét.
Az USA mellett Kínából is számos hír szivárog ki az időjárás befolyására tett kormányzati döntésekről, így legutóbb az egyik régió súlyosan aszályos időszakában, 16 esőfokozó rakétát lőttek ki, aminek következtében több mint két hüvelyknyi eső esett.
Azon felül, hogy ezzel a technológiával enyhíteni képesek az aszály mértékét, csökkentik az erdőtüzek kockázatát és javítják a levegő minőségét is. Idilli képnek tűnik, de kockázatos és nem tisztázott ökológiai hatásokkal járhat hosszútávon.
Kína a sikerektől felbátorodva azt is bejelentette, hogy 2025-ig az ország közel 60%-ára kiterjeszti esőgyártási képességeit. Mindeddig Peking nyilvánosan leginkább mezőgazdasági célokra használta fel meteorológiát manipuláló módszereit, illetve az oroszok mintájára olykor a nagyszabású rendezvényein a derű biztosítására.
Azonban pusztán logikailag nézve kétség sem férhet hozzá, hogy ha Washington már évtizedekkel ezelőtt alkalmazta katonai célokra ezen módszereket, akkor Peking sem fog elmaradni tőle az amúgy is minden téren zajló versengések közepette.
Nem kétséges, hogy ahogyan azt a tudomány más területein láttuk – például az atombomba kutatások során – amilyen hasznos és pozitív hatású tud lenni egy-egy újítás, annyira veszélyessé is válhat, ha nem jó célokra használják, vagy nem megfelelő kézbe kerül.
Nincs ez másképp az időjárási, éghajlati és összességében klímaszabályozási módszerek kifejlesztésével sem. S mivel számos rivális és eltérő célú politikai akarat létezik a világban, elég csak a nagyhatalmakra gondolni, nem kizárható, hogy ahogyan a kibertérben, űrkutatásban, itt is megindul, vagy már megindult egyfajta fegyverkezési versengés a polgári célú kutatásokkal párhuzamosan.
Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy 1978-ban hatályba lépett a Környezetmódosítási technikák katonai vagy bármilyen más ellenséges célú használatának tilalmáról szóló egyezmény, melynek egyaránt tagja az USA, Oroszország és Kína is.
Az időjárási hadviselés nem csak a tényleges fegyverként felhasználást jelenti, mely során pusztító károkat lehet eredményezni, hanem például a vízhez való hozzáférés jogát, vagy a mezőgazdaságra gyakorolt hatást, amely az ilyen módszerekkel rendelkező államokat sokkal előnyösebb helyzetbe hozzák a termelésben.
Arról nem beszélve, hogy egyelőre nem világos, hogy az ilyen „kisebb” beavatkozások, hogyan hatnak rövid, közép és hosszútávon az ökoszisztémára, más országok időjárására, vagy van-e összefüggés esetleg a természeti katasztrófák és a mesterséges beavatkozások között.
Az is nyilvánvaló, hogy mára az időjárás, a klímaváltozás és a természeti katasztrófák számos országban a politikai kampányok központi témájává váltak. Ezt láttuk a 2020-as amerikai elnökválasztáson Joe Biden kampányában, illetve a most legaktuálisabb német választások kapcsán is. A németországi zöldek népszerűsége a tragikus árvizekig sem volt alacsony, ám azóta még nagyobb figyelmet kapnak a klímaváltozással kapcsolatos politikai kampányok. A görög, török tűzvész esetén is hasonló a helyzet, s mindez az összeurópai és összenyugati politikában is új hangsúlyokat teremt.
Mivel a téma jelenleg rendkívül homályos és nem kap nagy nyilvánosságot, nehéz kielégítő választ találni.
Ráadásul ezen időjárást manipuláló módszerek szabályozására sem születtek még egyezmények, hiszen a 78-as szerződés mindössze az ellenséges befolyásolásról szól, nem a békés, például mezőgazdasági használatról.
Az látványos, hogy ahogyan sok téren, ezen a fronton is súlyos egyenlőtlenségek alakultak ki, ami a versenyt sokkal kevésbé teszi igazságossá, ha csak gazdasági síkon nézzük a problémát.
Azonban a módszerek környezetre gyakorolt esetleges hatásai ki tudja milyen folyamatokat tudnak előidézni a jövőben
