Mongólia: Két nagyhatalom erőterében egy harmadikra várva

Ha a térképre tekintünk, azon nyomban világossá válik, miért is fontos állomása a geopolitikai játékoknak ez az ázsiai ország.

Mongólia mindössze két országgal határos, ám ez a tényező nem könnyíti, hanem épphogy nehezíti helyzetét, hiszen szomszédjai északról Oroszország, délről Kína.

Két hol versengő, hol versengve szövetkező nagyhatalommal körül ölelve sajátos és mélyen átgondolt külpolitikára és gazdasági elképzelésekre van szüksége. Hogyan maradt játékban és milyen stratégiát használ Dzsingisz kán megmaradt birodalma Ázsia geopolitikai terepasztalán? Ezt vizsgáljuk meg.

Mielőtt belefognánk Mongólia aktuális politikai, gazdasági életének boncolgatásába, nézzük meg mit is érdemes tudni erről a hatalmas, ám de szinte lakatlan országról. Mongólia a maga 1 564 116 négyzetkilométeres méretével a 18. legnagyobb ország a világon, ám ugyanilyen nagyszabású számok nem jellemzik népességét, hiszen a hozzávetőlegesen 3,3 milliós lakosságával, mindössze a világ 138. leglakottabb országa. Ez főként kietlen pusztáinak, élhetetlen hegyvidékeinek, sós tavainak és egyedülállóan hideg éghajlatának köszönhető, a lakosság javarésze (egyharmada) a fővárosba, Ulánbátorba tömörül, a többi az orosz és a kínai határ menti területekre. A Mongol Birodalom létrejöttéig, a 13. századig hun törzsek, majd türk, mongol és ujgur törzsek lakták, s bár Dzsingisz kán birodalmát mind a mai napig a legnagyobb kiterjedésű, összefüggő területként tartják számon – Lengyelországtól Koreáig, Szibériától Vietnámig és az Ománi-öbölig tartott – nem sokkal fénykorát követően össze is omlott és hamar kínai uralom alatt találta magát.

Elmúlt évszázadi történelme a Szovjetunió és Kína közötti csatározás helyszínévé tette, a kevésbé sikeres kínai megszállásokat követően, végül a kommunizmus eszméje hódította meg hosszú évtizedekre – a 20. század java részére – Mongóliát, s a Szovjetunió mintájára, s azzal szorosan együttműködve létrejött a Mongol Népköztársaság a Forradalmi Néppárt vezetésével. A Hruscsovi idők, az addig uralkodó háborús és tisztogató politikával szemben, enyhülést hoztak Mongóliába is, s végül a Szovjetunió végjátékában, 1990-től több demokratikus reform is életbe lépett, így többek között a kommunista kormányzás megszűnésével a többpárt rendszer, a szabad választások, az új alkotmány elfogadása, illetve a szabad piacgazdaság létrejötte. Azonban az oroszok hatása rendkívül erős maradt az országban, s a népek közti barátság sem szakadt meg. A mongolok számára sokat jelent mind a mai napig, hogy a Szovjetunió volt az egyetlen a II. Világháború végéig, aki elismerte a független Mongol Népköztársaságot.

Hiába azonban az új, modern Mongólia kikiáltása, az 1990-es évektől kezdve folytonosak voltak a gazdasági válságok, olykor jegyrendszerek bevezetésével tudták csak szabályozni az élelmiszerellátást. A Szovjetunió szétesése komoly gazdasági károkat okozott, hiszen ők adták Mongólia nemzeti jövedelmének 40 százalékát, az összes üzemanyagot, az importált gépek 90 százalékát és a fogyasztási cikkek felét. A mongol gazdaság alapját mindmáig a mezőgazdaság és a bányászat adja, elsősorban az arany, réz, szén, ón, nyersolaj és vasérc lelőhelyei jelentenek nagy bevételi forrásokat. 1924 és 1991 között elsősorban a hatalmas szovjet pénzügyi segélyek tartják a mongol gazdaság fejét a víz fölött, az azt követő időszakban – ahogyan azt az 1991 utáni Oroszország esetén is tapasztalhattuk – súlyos recesszió, majd stagnálás következett.

Két legfőbb gazdasági partnere, értelem szerűen két szomszédja; Oroszország és Kína, ezért gazdasága duplán szenved a diverzifikáció hiányában, hiszen sem széleskörű export-import partnerekkel nem rendelkezik, sem szerteágazó gazdasággal. Fő export piaca Kína, aki a termékek 76%-át vásárolja fel (más adatok szerint 90%), a maradék megoszlik Svájc, Nagy-Britannia és Oroszország között, fő importőre pedig szintén Kína, továbbá Oroszország és Japán.

Az országban jelenleg a bruttó minimálbér 160 amerikai dollár, a bruttó átlagbér pedig nem éri el a 400 dollárt. Az ország gazdasága jelenleg is fuldoklik, ami komoly belső feszültségeket generál. A 2000-es évek elején, amikor a nyersanyagárak megugrottak, volt egy pozitív feltörése a mongol gazdaságnak, olyannyira, hogy az ország a világ leggyorsabban növekvő gazdaságává vált egy rövid időre. Mára hiteleket kellett felvennie, többek között a Nemzetközi Valutaalaptól. A COVID-19 járvány Mongóliában is komoly károkat okozott, a súlyos gazdasági hatásai miatt a mongol gazdaság 5,3 százalékkal zsugorodott 2020-ban, ami az 1990-es évek eleje óta a legrosszabb.

Lakosságát elsősorban a mongolok adják (94,9%), ebből is a legnagyobb része halha mongol, elenyésző számban élnek kazahok, kínaiak és oroszok is az ország területén. Közel 9 millió mongol él az országon kívül, ebből is hozzávetőlegesen 7 millió Kínában, illetve Oroszországban is megtalálhatóak, rokonnépeikkel együtt megközelítőleg hat-hétszázezren vannak. Bár több kísérlet is volt a megsemmisítésére, de tibeti hatásra a lámaista buddhizmus a legnépszerűbb vallása az országnak, illetve kis számban megtalálhatóak sámánhívők, muzulmánok és keresztények is. Hadserege létszáma 10 000 fő körül van, jelenleg a hadkészültség javítására reformokat igyekeznek végrehajtani, melybe orosz és amerikai szakértőket is bevontak.

A hatalmas kiterjedésű ország mozgalmas belpolitikai élettel rendelkezik, a 2020-as év bővelkedett is eseményekkel; parlamenti választások, tüntetések, zavargások, képviselők letartóztatása, korábbi politikusok börtönbe zárása. A koronavírus, ahogy szinte mindenhova, ide is eljutott, amire azonnali és szigorú zárással reagáltak a hatóságok, illetve mentesítették a lakosságot a közüzemi számlák, jelzáloghitelek és a társadalombiztosítási járulékok megfizetése alól. A választási pénzek átláthatatlansága miatt sokan feltételezik, hogy mind Moszkva, mind Peking, mind pedig a Nyugat erősen próbálja befolyásolni a mongol politikai élet alakulását a maga javára. A korrupció megléte és a transzparencia hiánya feszültséget generál az ország társadalmában.

Mindebből leszűrhetjük, hogy egy nagymúltú, ám annál ingatagabb gazdaságú, szomszédjaitól több szálon is egyszerre függő országról beszélünk, mely minden jogos nehézsége ellenére egyre izgalmasabb és átgondoltabb külpolitikát folytat. Mongólia néhány évtizeddel ezelőtt a nemzetközi politika perifériáján volt, mára azonban elérte, hogy vele is számoljanak. Az egyre növekvő érdeklődés Mongólia iránt az olyan országok részéről, mint Oroszország, Kína, az Egyesült Államok, Japán, az EU, vagy a már független Nagy-Britannia természetesen leginkább geopolitikai és stratégiai természetű. A három nagyhatalom számára természetesen egy újabb olyan érdekszféra mellyel növelhetik ázsiai befolyásukat, illetve gyengíthetik ellenfeleikét. Kína és Oroszország számára pedig még inkább lényegesek az országgal kapcsolatos fejlemények, mivel a köztük zajló versengés lényeges terepévé válhat Mongólia a jövőben.

A mongol külpolitika a közelmúltban felismerte, hogy az orosz és kínai nagyhatalmi tengelyen egyensúlyozni csak úgy képes, ha más – leginkább a nyugati világrendhez tartozó – országokkal és szervezetekkel is sikerül valamiféle kapcsolatot kiépítenie, ezáltal csökkentheti függőségét, illetve növelheti jelentőségét. Így tagja az inkább nyugati ihletésű ENSZ-nek, az EBESZ-nek, vagy éppen a WHO-nak, ám számos ázsiai szervezetbe is becsatlakozott a regionális együttműködések növelése érdekében. Az egyensúlyt alapul véve megfigyelő státusszal rendelkezik az orosz-kínai vezetésű, elsősorban biztonságpolitikai célokat kiszolgáló Sanghaji Együttműködési Szervezetnek, de mellette a NATO és Mongólia 2005 óta folytat párbeszédet és együttműködést. Az Észak-atlanti Szerződés Szervezete egyébként számos téren kooperál az ázsiai országgal – egyedüliként a térségből – így a kibervédelem területén, Afganisztánban, korábban Koszovóban, de például a Covid-19 világjárvány kapcsán 1,2 millió dolláros segélyt is nyújtottak Ulánbátornak.

Az elmúlt években kialakított többvektoros mongol külpolitikába az olyan országokkal való együttműködés is belefér, mint például Észak-Korea. Ulánbátor kiváló kapcsolatokat ápol az orosz szövetségirendszerbe tartozó Fehéroroszországgal és Kazahsztánnal, de sikeresen együttműködik Törökországgal, Németországgal, Indiával, vagy éppen Japánnal is.

Az, hogy a világ három nagyhatalmából kettő a szomszédja, erőteljesen meghatározza a geopolitikai jelentőségét, nyugaton és keleten egyaránt érdeklődnek a befolyás megszerzése iránt. Mongólia minden külföldi partnerét, akikkel együttműködik egyenértékűnek tekinti hivatalosan, ám mégis vannak a mongol fél számára kiemelkedő fontosságúak. Mára öt országgal kötött stratégiai partnerséget: Oroszországgal 2006-ban, Japánnal 2010-ben, Kínával 2014-ben, Indiával 2015-ben és az Egyesült Államokkal 2019-ben. Ez az elmélyültebb stratégiai partnerségi viszony azonban elsősorban Moszkvával, Tokióval és Pekinggel működik a gyakorlatban, ám ne felejtsük el, hogy Japán elsősorban az amerikai szövetségi érdekeket képviseli a térségben, illetve jelenleg az ötödik partner India is inkább. Ez kétségtelenül javítja valamelyest az USA földrajzi távolságából adódó hátrányát, illetve időt és energiát spórolnak meg neki a régióban működő szövetségesei.

Az új amerikai külügyminiszter egyébként viszonylag korán időt is szánt mongol kollégájára, még áprilisban felhívta, hogy megerősítse az amerikai-mongol diplomáciai kapcsolatok fontosságát, és köszönetet mondjon az ország elkötelezettségéért a biztonság és a jólét elvei mellett, valamint a NATO afganisztáni támogatásáért.

Mongólia számára talán a legnagyobb kihívást – ha lehet választani a felsorolt nagyhatalmak közül egyáltalán – Kína jelenti, akivel erősen viharvert a közös múltjuk. Talán az egyik legkonfliktusokkal terheltebb téma köztük a Kína területén élő mongol kisebbség helyzete. A kínai Belső-Mongólia területén a központi kormány erősen akadályozza az etnikai mongolok nyelvhasználatát és mongol nyelvű oktatását, ez ellen számos mongóliai szervezet és a Kína területéről kivándorolt mongolok is tiltakoztak a helyi lakosokkal egyetemben. Az ENSZ-et is felszólították, hogy tegyen lépéseket a kisebbségek jogainak megvédése érdekében, illetve a kínai kormánynak is írtak tiltakozó levelet. Számos tüntetést szerveztek a mongol nyelv védelme érdekében az Egyesült Államokban élő mongolok is, de Ulánbátor utcáin is gyakoriak a megmozdulások a Kína területén élő etnikai mongolok érdekében. Egyébként az ómongol írást Mongóliában sem kifejezetten használják, helyette a 20. század közepe óta cirill betűsre fordított mongol ábécét alkalmazzák a mindennapokban, bár vannak próbálkozások a régi mongol írásmód visszavezetésére (iskolai tantárgyá vált, anyakönyvi kivonatokon szerepel).

Mindezek mellett számos területen – például a korábban említett kereskedelemben – kiválóak a mongol-kínai együttműködések. Rendszeresek a diplomáciai találkozók a legfelsőbb szinteken is, legutóbb a két országvezető fontos megállapodást kötött a kétoldalú kapcsolatokról és az együttműködésről a járvány elleni küzdelemben. Nem felejtenek el látványos gesztusokat sem tenni egymásnak, így legutóbb Mongólia 30 ezer juhot ajándékozott Kínának, aki erre elhalmozta vakcina adománnyal. Természetesen az orosz Szputnyik oltóanyag is elérhető már az országban.

Lényeges megjegyezni, hogy a mongolok többoldalú külpolitikájukat rendkívül jól tudták kamatoztatni az oltási diplomácia területén is, stratégiai partnerségeiket kihasználva számos forrásból kaptak vakcinát. Ennek köszönhetően meglehetősen jól állnak átoltottság szintjén, a mongóliai külügyminisztérium szerint a lakosság 42,2 százaléka van már beoltva. A stratégiai partnerség Oroszországgal és Kínával lehetővé tette, hogy Mongólia gyorsabban kapjon oltásokat más fejlődő országoknál. A jószomszédi támogatás mellett az Egyesült Államok sem tétlenkedett, hiába az óceánnyi távolság. Az USA Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége (USAID) Mongóliának közel 4 millió dollárnyi amerikai segítséget nyújt a járvány elleni harchoz. Ezt követően pedig az indiai kormány is – mint vakcinagyártó stratégiai partner – 150 000 adag AstraZeneca oltóanyagot ajánlott fel Ulánbátornak. A globális járvány rávilágított az ország külpolitikájának fontosságára és jó irányára, hiszen sikerült jól használni régóta fennálló, többvektoros külpolitikai kapcsolatait, s így a lehető legtöbbet hozta ki az oltásdiplomáciából is. A világjárvány kezelésében már meg is térültek az új mongol külpolitikai erőfeszítésék.

Ahogy Kína sok más szomszédja – talán a legjobb példa Vietnám – is próbál lavírozni a függetlenség hajóján Kína és az USA között, Mongóliának ez a helyzet Oroszországgal – szó szerint a hátán – még nehezebb. Ahogy élesedik a kontúr a kínai-amerikai-orosz versenyben egyre inkább fenyegető ezen országok a helyzete. Számukra lélegzetvételi lehetőséget jelentenek az olyan térségbeli feltörekvő államok, mint India, Japán, vagy Dél-Korea, akik fékezni tudják a sárkány ambícióit. Látható, hogy Mongólia földrajzilag, népességszámban és gazdaságilag is rendkívül veszélyes helyzetben van, biztos és hosszútávú stratégiai partnerek nélkül nem képes túlélni. Szárazföldi elszigeteltsége két nagyhatalom közt, a világon a legkisebb népsűrűséggel, komoly kockázat alá helyezi létét. Azonban azt is meg kell jegyezni, hogy ez az Alaszka nagyságú ország rendelkezik a világ legjobb kasmírjával, óriási potenciálja van az ökokulturális turizmusban, és hatalmas ásványianyag tartalékokkal rendelkezik.

A jövő orosz-kínai regionális összecsapásai során rendkívül lényeges szerep fog Mongóliára hárulni, nem véletlenül növeli folyamatosan Oroszország befolyását az országban. Mongólia energetikai szektorának és infrastruktúrájának stratégiai ellenőrzése hatalmas előnyt kovácsol Moszkvának egy esetleges jövőbeli kínai fenyegetés esetén. A Gazprom áprilisban hagyta jóvá a Mongólián át Kínába vezető Szojuz Vosztok gázvezeték építésének megvalósíthatósági tanulmányát, amely a Szibéria Ereje-2 vezeték meghosszabbítása lesz. A Szibéria Ereje-2 exportkapacitása több mint 1,3-szorosa a Szibéria Ereje-1 kapacitásának, s lehetővé teszi, hogy Nyugat-Szibériából gázt szállítsanak nagy mennyiségben most már nemcsak nyugatra, hanem keletre is. A vezeték létjogosultsága egy más kérdés, hiszen a Szibéria Ereje-1 vezeték sem működik teljes kapacitásában, a kínaiak messze nem vesznek annyi orosz gázt rajta, mint amennyiről korábban megállapodtak. Kétségkívül az óriási pénzügyi befektetéssel az oroszoknak inkább jövőbeli energetikai és geopolitikai tervei vannak.

Azt is látni kell, hogy az orosz-amerikai versengés ellenére Moszkva továbbra is Kínát tekinti hosszú távon a legnagyobb fenyegetésnek, még ha számos területen szövetkeznek a kölcsönös előnyökért az USA ellen. Kína egyszerre regionális és globális vetélytársa. Oroszország az utóbbi években nagy figyelmet fordított mongol gazdasági (kereskedelemben 2017 óta közel 40%-os növekedés) és energetikai (Mongólia olajpiacának mintegy 80%-ka) kapcsolatai megerősítésére. Ha netán a 3 485 kilométeres orosz-mongol határ kínai ellenőrzés alá kerülne egy távoli jövőben, Szibéria hatalmas területe ki lenne szolgáltatva a kínai terjeszkedésnek (Szibéria számos területén nagyszámú kínai kisebbség él már most is).

Mongólia számára ténylegesen az egyetlen járható út a többvektoros külpolitika alkalmazása, melybe éppúgy belefér a stratégiai partnerség Oroszországgal, Kínával és az Egyesült Államokkal, mint a partnerség a NATO-val és a Sanghaji Együttműködési Szervezettel egyszerre. Óriási gazdasági függőségét Kínától, csak Moszkva hátvéd pozíciója és Washington diplomáciai támogatása ellensúlyozhatja.

Jelenleg mindhárom nagyhatalom barátságával rendelkezik, s a diplomáciai manőverekben megbújó tehetsége képes eldönteni meddig tartható fenn ez az állapot. Mongólia, ahogy a térség többi hozzá hasonló helyzetű országa, egyre inkább érzi a kínai hegemónia regionális felemelkedését is. Számára az orosz, japán, koreai és nyugati kapcsolatok garanciát jelentenek a túlélésre, ha Kína valaha is úgy döntene, hogy kiterjesztené országhatárait.

Ugyan Peking 1945-ben végül elismerte Mongólia függetlenségét, mégis a nacionalistább kínai körökben, mind a mai napig úgy vélik, hogy az ország Kína történelmi tartománya, ez a hangulat pedig nem biztató az aprócska mongol népnek. Viszont amíg az amerikaiak és oroszok együttes támogatását élvezi, tartania sem kell nagyon, „csak” egyensúlyoznia.

Ha Dzsingisz kán birodalma már nem is tér vissza – sokunk örömére – a mongolok országa virágozhat még a járvány legyőzését követően, az orosz-amerikai-kínai tengely mentén.

forrás

 

Világ tükör | Pannon Hírnök

Kövessen minket: Facebook


Hasonló cikkek