Nem csak fűszer: a kakukkfű

Az eredetileg a Földközi-tenger vidékéről származó, Magyarországon balzsamfűként, illetve tömjénfűként is ismeretes kakukkfű hazánk száraz, füves részein vadon is megterem. Ez az erős illatú fűszer nemcsak a konyhában állja meg a helyét, de számos egészségre gyakorolt jótékony hatással is bír, amit különböző kutatások is alátámasztanak.

Mire jó a kakukkfű? 

A kerti kakukkfű a francia konyha nélkülözhetetlen fűszernövénye, a híres provence-i fűszerkeverék elmaradhatatlan alkotóeleme. Önmagában, vagy más fűszerekkel együtt kiváló ízesítője a leveseknek, salátáknak és a különféle húsételeknek. Használatakor azonban ne feledkezzünk meg arról, hogy – erős illata miatt – jelentősen befolyásolhatja az étel eredeti ízét. E-, C- és K-vitaminban rendkívül gazdag, ezen kívül az összes B-vitamin megtalálható benne. Nagyon jó kalcium-, kálium-, mangán-, szelén- és vasforrás. Gyógyhatásai közül a legismertebb köhögéscsillapító hatása. Fő hatóanyaga a timol, ami gátolja a baktériumok és a gombák fejlődését. Teája eredményesen alkalmazható a felső légúti megbetegedések kezelésében, mindemellett gyomornyugtató hatással is bír – a hasmenés is orvosolható vele. Illóolaja erősíti az immunrendszert, csillapítja a reumás fájdalmakat, valamint fertőtleníti a lakás levegőjét, ezért a kakukkfüvet fürdő formájában, illetve párologtatáshoz is alkalmazzák.

A kakukkfű termesztése

Kert híján egy napos erkélyen, vagy akár az ablakpárkányon is nevelhetjük ezt az évelő növényt. Magját cserepekbe április elején, szabadföldbe május-júniusban vessük 0,5 cm mélyre, és csak vékony földréteggel takarjuk, mivel fényre csírázik. A palántákat május elején ültessük ki, maximum kettesével, 20 cm tőtávolságra.

A növényről levágott szárdarabok nedves földbe szúrva kigyökereznek. A magvetésen és dugványozáson kívül a kakukkfű – tavasszal és kora ősszel – tőosztással is szaporítható.

Vélemény, hozzászólás?