A Földközi-tenger térségéből származó koriandert Európában a XVI. századtól termesztik. A külsejében a petrezselyemre hasonlító növény ételízesítő és gyógyhatása már az ókorban is ismert volt, az egyiptomiak például gyógyászati célokra és afrodiziákumként, a rómaiak és a görögök pedig boraik ízesítésére használták. A zellerfélék családjába tartozó fűszer gyökere, levele és magja egyaránt felhasználható.
Mire jó a koriander?
A Közel-Keleten és Dél-Európában vadon növő fűszerrel többek között leveseket, húsételeket, pácokat, mártásokat és salátákat ízesíthetünk.
A növény igen gazdag A-, C- és K-vitaminban, ezen kívül nagy mennyiségben tartalmaz kalciumot, káliumot, mangánt és vasat.
Emésztésjavító, puffadáscsökkentő és szélhajtó hatása mellett hatékony segítséget nyújthat a gyomor és a bélrendszer fertőzéseinek kezelésében, tisztítja a vért, serkenti a vérkeringést, erősíti az immunrendszert, valamint növeli a szervezet energiaszintjét. Ezen kívül feszültségcsökkentő, görcsoldó és fájdalomcsillapító hatással is bír. Várandós nőknek fogyasztása nem javasolt.
A koriander termesztése
Koriandert – kert híján – az erkélyen, vagy a konyhaablakban is termeszthetünk. Lakásban, cserépbe bármikor elvethetjük a magjait, arra azonban ügyelni kell, hogy a cserép megfelelő mélységű legyen, mivel a közepes vízigényű, de erősen fényigényes növény meglehetősen nagy gyökeret ereszt. A koriandert átültetni nem lehet, ezért fontos, hogy a magok már a végleges helyükre kerüljenek. Szabadföldbe március végén vetjük 1-2 cm mélyre. A magvetéstől számított 2-3 héten belül jelennek meg a kis növénykezdemények. Ha a koriandert a leveléért termesztjük, a kikelt növényeket meg kell ritkítani körülbelül 5 cm-es távolságra; ha a magjára lesz szükségünk, ennél nagyobb tőtávolság szükséges.
Képek forrása: pixabay.com
